Terhesnapló 8. - 7. évforduló, éljen!

Nem is tudom, hogy igazából honnan számoljam az éveket, hiszen értelemszerűen már előtte is együtt voltunk. Jól jelzi ezt az is, hogy az esküvőnkön 32. hetes terhes voltam az első fiunkkal, tehát nem a nászéjszakán fogant, főleg hogy nem is volt még nászutunk sem. Na jó, azért ne éljünk a filmekben, elég kevés baba fogan a nászéjszakán...

Akkor örültem ,hogy a lagzit túléltem, utazásra már nem igazán vágytam. Most 7 évvel később a 31. hétben járunk Lucával. Hát most sem tudna rávenni senki, hogy nyaralni menjek. Egyrészt mert ennyi gyerekkel, nagypocakkal nem túl pihentető egy nyaralás. Másrészt nem hiszem, hogy kibírnék egy hosszabb sétát. Pedig akkor azért végig táncoltam az éjszakát, sőt, szülés előtt három nappal is még bulizni voltam. Na most ezzel szemben egy ideális buli az, hogy leülök a kerti székbe egy pohár vörösborral, megeszem a bográcspörköltet,  amit elém raknak és kilenckor elvonulok aludni. Eltunyultam, na. Vagy csak elfáradtam? Végül is 7 év alatt 5 gyerek, nem kis teljesítmény. A férjem meg is jegyezte,hogy többet látott terhesen mint nem terhesen. És valóban... Ha kiszámoljuk 7 év az 84 hónap, ebből eddig 42 hónapot voltam várandós és ugye még hátra van 2 teljes hónap. Viszont valahogy olyan természetes dolog számomra ez a más állapot. Vagyis olyan ez, mintha ilyenkor lennék igazán önmagam. Tehát nem a terhesség a más állapot, hanem ez a természetes állapotom. Mert igen, annak ellenére is szeretem, hogy nehéz lehajolni, ég a gyomrom, folyton pisilni kell, nem kapok levegőt. Szeretem, mert tudom, hogy a végén egy fantasztikus élmény vár rám: a szülés. Amit szintén egy csodának gondolok,mert szerintem ettől szebb dolog nem történik egy nővel az életben, minthogy anya lesz. És hiába vagyok már anya, minden szülés alkalmával újra azzá válok. Egy új baba boldog anyukájává!