Terhesnapló 4. - Túl a genetikai ultrahangon és fél zacskó savanyú káposztán

A baba ülőmagassága már 7,3 cm el sem hiszem, hogy már centiméterben lehet mérni a nagyságát és nagyon mozgékony volt a vizsgálat alatt. Szívhangot sajnos nem hallgattunk most, de szépen lehetett látni, ahogy pulzál a kicsi szíve. Az NT 1,1 mm lett, ami elég megnyugtató, és megkaptam októberre az AFP beutalót is.

Sajnos a megszokott két orvos közül, akikhez szeretek menni, egyik sem dolgozott, szabadságon voltak, így egy olyan orvoshoz küldtek be minket, akivel már néhány éve elég rossz tapasztalatom volt. A doki kifejezetten flegma és lekezelő volt akkor és most is, a férjem is látta már a váróban, hogy ideges vagyok miatta, hogy hozzá kerültünk, de utólag egyetértett velem, hogy ehhez az orvoshoz soha többet nem fogunk menni, ha csak ő rendel, sarkon fordulunk.

Az elmúlt 1-1,5 hétben voltak jó és rossz pillanatok is, például felerősödtek a rosszulléteim. Szinte egész nap rosszul vagyok és émelygek, időváltozáskor a fejem majd szétszakad, ettől még rosszabbul vagyok és egyik homeopátiás gyógyszer sem segít igazán. Az orvosnál csupán háromszor lettem rosszul. Próbáltam reggel még az ágyban sósat ropogtatni, attól égett a gyomrom, az édes úgy ahogy volt, ki is jött néhány perc múlva, hiába feküdtem még egy kicsit. A citromos víz jól esett, de sajnos nem maradt bent az sem.

Gyömbéres kekszet viszont sehol nem kapok, csak puszedlit, ami nem hinném, hogy a legjobb választás lenne. Reménykedem benne, hogy 1-2 héten belül enyhülnek a tünetek, bár már kezd hozzászokni a szervezetem és a nyelőcsövem az egész napos mosdóba járáshoz. Utolsó reménységem a borsmenta tea…

Egyre kevesebb ételt tudok megenni, voltak dolgok, amikért majd megvesztem, annyira kívántam és jól is estek, de most rájuk nézni sem bírok. Például az uborkasaláta, cékla, tonhal, lecsó. A bevásárlóközpontokban a felvágottas pult és a nyers húsok közelébe sem tudok menni. A sárgadinnye és a kovászos uborka még mindig az utált ételek top listájának a tetején helyezkedik el. Nem igazán van olyan étel, amit kifejezetten kívánnék, talán csak a kicsit édeskésebb savanyú káposzta, amiből majdnem egy fél éthordónyit elcsipegettem csak úgy magában. Esetleg még a paradicsomot és a szőlőt idesorolnám, de csak kis mennyiségben.

És vannak persze jó pillanatok is. Igaz, hogy még korai, de buborékokat érzek néha a méhemen belül és apró kis ütemes nyomkodásokat leginkább a baloldalon. Ha ilyenkor a hasamra teszem a kezem, akkor abbamarad, de elképesztően jó érzés, nagyon várom már, hogy erősebben is érezhessem.

Kicsit megkönnyebbülés túl lenni az első harmadon, olyan távolinak tűnt a 12. hét, ehhez képest már túl is vagyunk rajta, és kezd egyre valóságosabbnak tűnni az egész. Közben mindennap érzem, ahogy egyre csak nő a méhem, sokszor feszül, mintha szét akarna szakadni.

Már ott mocorognak bennem a gondolat, hogy vajon milyen lesz az arca, vajon rám fog inkább hasonlítani vagy Mr. Mimire? Egyáltalán fiú lesz vagy lány – fiú, csak nem csalhat a megérzésem -, nyugodt baba lesz, vagy inkább nyüzsgő, nyughatatlan?!

A nagyja még hátravan, de remélem ezek a hónapok is olyan gyorsan fognak elszállni, mint az elmúlt három. Mintha csak most adtam volna be a tüszőrepesztő injekciót és múlt héten lett volna az inszemináció. Hihetetlen, hogy már bennem fejlődik, nő, mocorog és lubickol.

Mimi