Terhesnapló 4. - Mr Mimi és a fészekrakó ösztön

A 8. hétben járunk, péntekenként van a fordulónk, így ezen a héten mire az írásom megjelenik már a 9. hetet töltjük. Ahogy múlnak a hetek a férjemen is érezni a változást, elsőként a „fészekrakó” ösztönt lehetett észrevenni rajta, vártam már, hogy mikor szakad ki belőle, hogy ideje felújítani.. 

Amióta megtudtuk, hogy útban van a kis trónkövetelő J,  Mr Mimi - a hős férj- eldöntötte, hogy felújítjuk a rezidenciánkat- mindkét  szobát-mert nem férünk el annyi „kacatunk” van és különben is egy festés is ráférne már és útban van a baba, nem várhatjuk festetlen szobával.

Mivel szabadságon volt eldöntöttük, hogy akkor most nekivágunk a „nagy kalandnak”. Első lépésként meglátogattuk a kedvenc svéd lakberendezési áruházunkat és megvettük az álomgardróbunkat, bár nagy sajnálatomra az álom húsgombócaimat messziről elkerültük a diéta miatt.

Meglepően gyorsan ment a festés, a bútorok pakolása már nyögvenyelősebben, a ruhák és „dísztárgyak” szanálása szégyenletesen.

Szívem legújabb csücske-a gardrób- összeállítása volt a mai programunk a nagyobb szoba festése mellett, délután fél kettő körül sikerült az összeszerelésnek nekiveselkedni. A keret és az ajtó csak nem akartak tökéletes harmóniában összesimulni, de jelentem sikerült többszöri próbálkozásra és 7 óra után már csak a polcok és egyebek voltak hátra.

Nem bánom, hogy most megcsináltuk a felújítást, bár nem tudtam neki annyit segíteni, mint amennyit szerettem volna, de remélem, hogy a babasarok  berendezésénél már aktívabban, tele kreativitással tudok majd helytállni.

A következő hónapokban nem tervezzük, hogy bármi jellegű felújításba, bútorvásárlásba fognánk, a babának a bútorait és egyéb kiegészítőit csak jövőre fogjuk beszerezni, de a babaágy helyét  azért a lelki békénk érdekében üresen hagytuk.

Ha arra gondolok, hogy csak jövőre fog megszületni mindig elképedek. Olyan távolinak tűnik, vannak napok mikor még csak valósnak sem érzem. Mivel rossz közérzeten és a fáradtságon kívül semmit nem érzékelek belőle, így nehéz elképzelni, hogy ez tényleg velünk történik és valósággá válik.

Most két hét szünet van a dokival való találkozások között, aminek egyrészről örülök, mivel nem kell órákig sorban állni- szerencsésebb esetben ülni-, másfelől viszont teljesen bizonytalannak érzem magam, hogy vajon velem van e még, rendben fejlődik, mindene meg van e már, aminek meg kell.

 

A mai napig tartom a kapcsolatot az inszemes és lombikos lányokkal, akikkel tartottuk a lelket egymásban egy-két beültetés, fájdalmas vizsgálat, negatív terhességi teszt után. Örülnek nekünk és pozitív példaként gondolnak ránk, hogy igen, van akinek tényleg sikerül  és ez erőt ad nekik a folytatáshoz. Közben nekem és még 1-2 szerencsésnek, akik már szívünk alatt hordjuk a várva várt babát, lelkiismeret furdalásunk van, hogy nekünk sikerült, mert van aki már a hatodik lombikon van túl és alig értek el az elmúlt 3-4 év alatt eredményt.

Hiába nem volt könnyű nekünk sem, sajnos van akinek sokkal rosszabb, már a házasságuk is nehezen bírja a sok feleslegesen kidobott pénzt és sikertelen próbálkozást. Szurkolunk értük és minden egyes beültetésért, punkcióért, ultrahangért szorítunk, de közben félve írunk, beszélünk saját boldogságunkról, mert nem akarjuk még mi is a földbe tiporni az amúgy is megviselt lelkivilágukat.

Mit lehet mondani valaki olyannak aki már a hatodik beültetésen van túl és semmi eredmény?

Vagy már 4-5 beültetésen, vetélésen van túl?

A következő biztos, hogy sikerülni fog..fel a fejjel..kitartás..

Azok akik nem élték át ezeket a dolgokat mindig osztogatják a kéretlen tanácsaikat. Próbáltad már az aloe verát; sok zöldséget kell enni ilyenkor; voltál már ilyen vagy olyan vizsgálaton vagy orvosnál..

És a válasz ilyenkor, igen, már próbáltam mindent, voltam több orvosnál, átestem minden létező vizsgálaton, amiről te még nem is hallottál, minden reggel méhpempőt rágok, példásan táplálkozok és több műtéten kellett átesnem.

A mai írásom üzenete az, hogy becsülje meg mindenki azt amije van és ha nem jön a baba rögtön, várat kicsit magára, ne féljen segítséget kérni és tudja, hogy nem ő az egyetlen a világon, van aki segítsen neki, tartsa benne a lelket, olyan aki már átesett ezeken a dolgokon..

És ami még fontos, hogy mindig legyen B és C terv is, mert sajnos semmire nincs garancia..

 

Mimi

2012. augusztus 03.
 
 
 

Babanet hozzászólások  
(3 hozzászólás) 

2012 08 03. 15:44
Sajnos nekem is van ismerősöm, aki nagyon sokadik beültetésen van túl, és legyünk őszinték az orvosok sem tesznek meg mindent, sok esetben csak a pénzt hajtják. Ezzel most is szembesülnöm kellett amikor petesejtet adományoztam. Egyszer már átélték saját maguk, hogy mire leszívták volna a sejteket, azok eldurrantak, és most amikor én adományoztam nekik, ugyanezt tették, de már nem merték beismerni, csak sikerült kikövetkeztetnünk az eredményekből. Tizen sok sejtből mindössze kettőt tudtak megmenteni, amiből ismét nem sikerült a terhesség... :( A nagyon sokadik már, de nem adjuk fel, nemsokára ismét adok nekik petécskéket, és remélem most már sikerülni fog, hiszen minden nő megérdemli, hogy édesanya lehessen! Neked nagyon szép várandóságot, és hiper könnyű szülést kívánok! :)
→ válasz erre
2012 08 08. 19:08
Kedves Trixi!
Nagyon kedves gesztus tőled, hogy vállalod te is a vizsgálatokat és a herce-hurcát, hogy másoknak segíts. De gondolom valamilyen szinten rokonságban álltok az ismerősöddel ugye?! Ha jól emlékszem akkor csak családon belül, közeli hozzátartozók adományozhatnak. Vagy változott azóta a jogszabály? Hála az égnek az én petesejtjeimmel nem volt gond, így ennek nem kellett utána járnom.
Az ismerősödnek viszont érdemes lenne másik meddőségi intézményt választania. Mondjuk nem értem, hogy ilyen ellenőrzés mellett pl.rendszeresen sokszor naponta kellett menniük a lombikos lányoknak is uh-ra, hogy nehogy túl érjenek a tüszők, hogy hogy fordulhatott elő ez kétszer. De neked sikerült leszívni? Vagy neked is kilökődött addigra?
Köszönöm szépen neked is a jókívánságokat!
→ válasz erre
2012 08 08. 21:28
Trixi közben újraolvastam amit írtál, előfordul egyébként, hogy hogy több petét sikerül leszívni, de csak 1-2 használható belőle. Sajnos a tüszők a stimuláció közben sem nőnek egyszerre, így sajnos nem tudják a összeset leszívni. Ez nem az orvostól függ általában, a lombikos ismerőseim között is többen vannak akiknek 1 pete maradt csak a végére 8-9 érő tüszőből és az az egy megtermékenyült és volt, amiből baba is lett.
Sok szerencsét az ismerősödnek a továbbiakban és küldöm neki a "ragacsokat"!
→ válasz erre
Hozzászólás
Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?