Terhesnapló 4. - Mimi nem vesz nagyibugyit!

18. hét és egy pocaktartó övvel gazdagabb lettem. A várandósság előtt eldöntöttem, hogy nem fogok mindenfélét össze-vissza vásárolgatni, de ha egyszer szükség van rá!? Kezdődött a szoptatós párnával, ami jó vétel volt és nemcsak az ára miatt, de Mr. Mimivel felváltva tudjuk használni, én napközben, ha elfáradok, ő délután munka után, aztán este újra az én karjaimban landol. Már nem küzdök érte, estére úgyis visszaadja, de mintha ő is nyugodtabban szundikálna a párnához bújva egy fárasztó nap után.

Utána jöttek a melltartót helyettesítő sportmelltartók és topok, mert a hagyományos melltartóim nemcsak kényelmetlenek voltak, de sajnos az egyre érzékenyebb mellbimbóimat is kikezdték. Múlt héten új bugyikat is kellett beszereznem, persze nem hagyományos kismama alsóneműt, mert nem vagyok hajlandó 1500-2000 Ft-ot fizetni egy bugyiért. Helyette varrás nélküli és a pocakom alatt húzódó bugyit választottam nagyon olcsón, amit a pocakos időszak után is tudok majd hordani és nem úgy néz ki, mint egy nagyibugyi.

A kismama nacit egyáltalán nem bánom, hogy megvettem, mert tényleg nagyon kényelmes és nagyon jó áron jutottam hozzá, akárcsak a kismama kabáthoz, de ennyinél meg akartam állni. Erre most jött a pocaktartó öv.

Nem akartam venni, de akárhányszor útnak indultam és 1 órát sétálgattam vagy csak házimunkát végeztem elkezdett feszülni és szurkálni a pocim, de közben igényem lenne egy kicsit több mozgásra. Aztán elkezdtem keresgélni a neten, 6-10 000 Ft-ig találtam öveket, az ütő is megállt bennem, még miniMimi is ijedtében nagyobbat rúgott a szokásosnál, végül kicsit jutányosabb 4000 Ft-ért találtam egy szimpatikus darabot az egyik aukciós oldalon, nem használtan. Két nap múlva meg is érkezett és jelentem, jó vásárt csináltam, elképesztően jól tart és kicsit még melegít is az egyre hűvösebb napokon.

Mr. Mimire visszatérve még mindig beteg, sokat köhög, úgyhogy visszaparancsoltam az orvoshoz, bár biztos vagyok benne, hogy az is közrejátszik, hogy sokszor kell dolgoznia hétvégeken is, igazából nem emlékszem rá, hogy mikor töltöttünk el utoljára egy egész hétvégét itthon együtt, vagy mikor jött időben haza pénteken.

MiniMimi közben egyre virgoncabb, többször rugdos már egy nap és különböző mutatványokkal szórakoztatja a nagyérdeműt – egyelőre persze csak engem-, ráadásul napról-napra erősebben adja a tudtomra, hogy ő igenis itt van.

Múlt héten voltam AFP vizsgálaton, nem voltam különösebben ideges miatta, azóta az eredményt is kézhez kaptam és az a minimális félelem, ami bennem volt is, elmúlt. Az eredmény jó lett, még csak határérték közelében sem volt. Jövő hét szerdára van időpontunk ultrahangra, alig várom, hogy láthassam végre ezt a kis virgonc lakót, aki boxzsáknak nézi a húgyhólyagomat és a méhem falát.

És ha már a húgyhólyagomat emlegettem: napközben minden rendben, talán 1-2 alkalommal megyek többször mosdóba, mint eddig - én amúgy sem voltam soha az a nagyon sokat pisilős fajta -, de minden egyes éjjel 2 és fél 3 között arra ébredek, hogy mindjárt bepisilek, és alig jutok el a mosdóba. Persze tudom, hogy ez teljesen jól van így, és ahogy egyre közelebb jutunk a… baba kibújásáig - a szülés szót eldöntöttem, hogy egy ideig hanyagolom -, egyre többször kell majd mosdóba járnom, és egyéb kellemetlenségek is felütik majd a fejüket.

A rosszulléteim száma hétről-hétre ritkul, bár ha orvos- vagy védőnő-látogatós napunk van, akkor mindig rosszul vagyok reggel. Elképzelhetőnek tartom, hogy ennek valami lelki oka lehet részemről, bár Mr. Mimi legutóbb már megjegyezte, hogy ez a gyerek már most sem szeret orvoshoz járni. Mindenesetre, ha miniMimi az okozója a reggeli rosszullétnek, teljesen meg tudom érteni, kifejezetten gyűlölök nőgyógyászhoz, fogorvoshoz és egyebekhez járni, még jó, hogy terhesség alatt leginkább hozzájuk kell.

A fogorvosi látogatás sajnos egyre közeledik, bár még időpontom nincs, de már nem tudom a napközbeni rosszullétekre fogni, hogy azért nem akaródzik elmenni, mert kellemetlen lenne, ha szegény orvost lerókáznám. Nem elég, hogy nem szeretem a fogorvosokat úgy alapból sem –ijesztőek a fúrójukkal meg az injekcióikkal, és még a szádban is turkálnak-, de van két lyukas fogam és az egyikből szerencsétlenségemre le is tört egy darab. Megérdeklődtem egyébként, hogy a mostani címem alapján melyik orvoshoz tartozok és kiderült, hogy ugyanahhoz, mint eddig.

Ez csak azért vicces, mert az ex-lakóhely és a mostani nem ugyanazon a részén van a városnak, és nem véletlen, hogy én a ritkán fogorvoshoz járók közé tarozom. A fogdoki, akihez újra el kellene látogatnom néhány év után, nem elég, hogy szadista és például közli, hogyha fáj, nyugodtan jelezz –persze nem azért kell jelezni, mert akkor abbahagyja, mert én próbáltam jelezni többször is-, hanem mert dohányzik, és nem mindig használ gumikesztyűt!

Nem szeretném, ha azt gondolnátok, hogy nálunk a városban nincsenek normális orvosok, egyszerűen csak én találkozok velük ritkán.

Mimi

Mimi , 2012. október 12.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?