Terhesnapló 4. - Mesefigurára hasonlítok, de nyugodt vagyok!

Hétfőn voltam a védőnőmnél látogatóban, lassan már olyan, mintha hazajárnék, tény, hogy jól is érzem magam nála és annak ellenére, hogy vizsgálatok is vannak, egyáltalán nem feszélyez a szituáció, jól eldumálgatunk közben. Megjegyezte, hogy szerinte változtak az arcvonásaim, közeledik a szülés időpontja. A nyákdugó is szépen apránként távozik és a méhszájam is egyre többször görcsöl és szurkál, érzem, hogy zajlanak bent az események. Nem tudom, hogy ez a málnalevél teának és a homeós bogyóknak köszönhető-e, vagy csak a szervezetem végzi a dolgát - szépen-lassan, de biztosan haladunk.

A NST vizsgálattal azóta nem volt probléma, Oli mintha kezdené megszokni, egyre többet rugdos és hullámzik a lódobogós hangok közepette, ma például kifejezetten büszke voltam rá, a másik két kismama nem győzött pillázni, hogy folyamatosan kattogtatom a gombot, mert annyiszor rugdosott.

A görbe és a vérnyomásom is tökéletes volt, a vérképem alapján annyi változás van, hogy kicsit vashiányom van, de az is elhanyagolható. A vashiányon egyébként nem igazán csodálkozom, ugyanis visszatért a szagundorom, az okosok erre azt mondták, a szülés közeledtével normálisnak mondható, hogy visszatér a terhesség elején jellemző egy-két tünet. A hűtőt jelenleg kerülöm, a hústól, a szalámi- és felvágottféléktől hányingerem van, de a tejtermékeket kifejezetten kívánom.

Az abszolút kedvenc eledelem az elmúlt hetekben a kókuszos tejbedara sok-sok kakaóporral, minden második-harmadik este ez a vacsorám, és nem kis mennyiségben. Javaslom, próbáljátok ki, ha eddig még nem tettétek volna, egy maréknyi kókuszreszelék eszméletlenül meg tudja bolondítani az amúgy unalmas tejbedarát.

Egyébként egyre több az ismerős arc az NST-ről, amit nem is bánok, legalább van rá esély, hogy nem vadidegenekkel fogok egy szobában lakni és együtt szoptatni néhány napig, arról nem is beszélve, hogy nem túl sok ember előtt mutatkozom szívesen hálóingben. A legtöbben kedvesek és jófejek, teljesen átlagos nőcik, csak egy-két cicababa kismama van, akik szerintem még szülni is a tűsarkú csizmájukban fognak. Rajtuk kívül még pár olyan kismama van, akikkel nem szívesen töltenék el néhány napot, mert be nem áll a szájuk és nagyon körülményesen mesélnek el mindent, így sanszos lenne, hogy egy percet sem tudnék pihenni két Oli-szoptatás között.

Az esti zuhanyoknál már kicsit óvatosabbak vagyunk, Mr. Mimi felügyeletével űzöm, ugyanis az egyensúlyérzékem nem valami jó 4-5 kiló plusz súllyal a pocakomban. Persze ez azt vonja maga után, hogy Mr. Mimi minden este jól elszemlélődik a domborulataimon, amik eddig szépek és formásak voltak, egészen addig a bizonyos ominózus estéig, amikor nagy röhögés közepette közölte, hogy „lassan úgy nézel ki, mint egy Teletubby”. Ha valaki esetleg nem találkozott volna még ezekkel a „lényekkel”, az ne is akarjon, súlyos függőséget okoz a gyerekeknek és ritka egy idióta mese, különböző színű, gnóm testalkatú egyedekkel.

Mr. Mimi mondata kicsit rosszul esett, főleg, hogy nagyon vigyázok a kilókkal, de az is tény, hogy mondhatott volna rosszabbat is. Enyhítő körülmény viszont a „lassan úgy nézel ki”, és hogy röhögött közben, amiből azt szűrtem le, hogy ezt ő maga sem gondolja komolyan.

A szülésznőm szabadsága két nap múlva véget ér, szombat este már hívható, tehát tessék szurkolni, ujjakat összekulcsolni, hogy addig a kis pöttöm Panna még jól érezze magát odabent.

Érdekes - ha emlékeztek néhány terhesnaplóval ezelőttről -, eddig még a szülés szót sem írtam le szívesen, viszont most, ahogy egyre közelebb vagyunk hozzá, és ez érzékelhető a tünetekből is, egyre nyugodtabbnak érzem magam. Már-már ijesztően kiegyensúlyozottnak és vidámnak érzem magam, és ez nem azért van, mert nem vagyok tisztában azzal, hogy fájni fog, sok kellemetlen pillanata lehet, és nagyon valószínű, hogy nem 4-5 órán keresztül fog tartani.

Egyszerűen csak érzem, hogy Oli mindjárt itt van közöttünk, végre láthatjuk és hazahozhatjuk majd, része lesz az életünknek végre, de úgy igazán - és ez nagyon jó érzés. Sokkal inkább várom a pillanatot és izgatott vagyok miatta, mint amennyi félelem van bennem. Ráadásul szakértő kezekben leszünk, ha bármi gond van, lesz segítség, és valljuk be őszintén, mindenkinek van olyan ismerőse szerintem, akinek már van gyereke és azt tudná rá mondani, ha ő végig tudta csinálni, akkor én is!

Olinak választottunk végre egyébként doktorbácsit. ami leginkább mellette szólt, hogy foglalkozik homeopátiával is, a légúti betegségek és az allergia a szakterülete, manapság pedig ezek a leggyakoribb problémák.

Mimi

Ui: Sikítson, akinek úgy tűnik, hogy „süllyed” lefelé a pocakom!