Terhesnapló 8. - Álmomban már elfolyt a magzatvíz

Igazán nem gondoltam, hogy a 38. hét még egyben ér minket. Annyira bíztam ebben a frontban, hogy a 20 fokos lehűlés majd elővarázsolja a pocakomból a hercegnőmet. 

A hétvégén elrendeztem itthon mindent, kitakarítottam pincétől a padlásig, megcsináltam Luca kiságyát, kiadtam az utolsó instrukciókat a családnak és lefeküdtem aludni abban a biztos tudatban, hogy én akkor éjjel tuti megyek szülni. Ebben olyannyira biztos voltam, hogy arra ébredtem, hogy elfolyt a magzatvíz. Persze bilibe lógott a kezem, mert semmi ilyesmi nem történt.

Eléggé csalódottan indultam az első ctg-re,hogy én már sosem szülök. Annyira jólesett, mikor a kedves ctg-s hölgy megismert, még a nevemre is emlékezett. Hát volt szerencsénk egymáshoz pár alkalommal, így nem csoda, hogy emlékezett rám. Magamon viszont igencsak meglepődtem. Mikor szóba elegyedtünk az egyik kismamával, megkérdeztem tőle, hogy ő milyen babát vár,és mikor mondta,hogy kisfiút,először majdnem rávágtam ,hogy én is, persze tök hülye vagyok, tudom,d e aztán meg majdnem azt mondtam, hogy "de jó neked".  Hát mi van velem? Végre lányom lesz, amire annyira vágytam, erre mégis fiú után sóvárgok!? Hiába, na ehhez vagyok szokva, ez most nálam a természetes és baromira félek! Meg ugye az anya-fia szerelem... Akárhogyis, legalább apának is lesz egy kis szerelme! 2 hét van még hátra, de teljesen összezavarodtam, olyan érzelmi hurrikánba keveredtem, ami nem tudom, mikor fog kevésbé tombolni... Nem is tudom, hogy bírnak még elviselni, mert sokszor már én magamat sem tudom. De kitartás, már látom a célszalagot! 

Zsuzska, 2015. augusztus 21.

 
 
 
X
EZT MÁR OLVASTAD?