Terhesnapló 9. - Munka vagy gyerek mellett nehezebb az első trimeszter?

Persze, mondhatjátok, hogy ez most megint miért ilyen félig üres pohár? Miért nem lehet félig teli? Miért nem szólhat úgy a kérdés, hogy hogyan KÖNNYEBB? Én sajnos ezt az állapotot csak félig üres pohárnak tudom látni. 

Az első terhesség, és a mostani alatt is próbáltam persze tartani magamban a lelket olyanokkal, minthogy "jaj de szuper ez a makacs hányinger, azt jelenti, erősödik a gyerek", "végre szédülök, akkor az egész szervezetem a terhességen dolgozik", "a fáradtság csak annyit jelent, hogy a hormonjaim jól reagálnak, éljen"! De szerintem mindez hamis illúzióba ringatja az ember lányát. Igenis, a terhesség teher is tud lenni. Bár az egykori "tereh", vagyis gyönyörűség szóból alakult ki a neve. És valóban megvan a csodálatos oldala is, és valóban gyönyörű időszak. Csak épp nem minden perce az. És ez különösen igaz az elejére, úgy a 8-13. hét közötti időszakra.

Kismanóval annak idején egészen a 33. hétig dolgoztam, betegállomány nélkül. Az első trimeszterben mindenképp rám fért volna legalább egy hét pihenés. Annak idején puhánynak gondoltam azokat a munkatársnőimet, akik mindenféle mondvacsinált betegséggel otthon maradtak (ugye a várandóságot még nem akarták elmondani a főnökségnek). Gondoltam hát, én ugyan nem megyek el. Pedig el kellett volna... Főleg, hogy így is kétszer egy hetet pont ebben a rosszullétes időszakban voltam külföldön a munka miatt. Mind a két utazás kb. 10 órás kocsiút volt, csak egy irányba. Persze, ezek bőven a terhesség előtt leszervezett utak voltak, visszamondani nem lehetett őket, de legalább a kettő között pihenhettem volna egyet otthon. Egy férfi ismerősöm szerint azt viseli meg nagyon a terhesség, akit nem köt le rendesen a munkája, vagy veszélyeztetett terhes lesz, tehát csak "otthon unatkozik", és ráér azon agyalni, mennyire rosszul van. Na, őt szívesen megajándékoztam volna néhány napi rosszullétemmel, mert nekem a munka dacára jutott bőven. Pedig egy biztos: nem unatkoztam. Aztán a 13. hét után jobb lett.

Most, Kistesóval nagyjából ugyanolyan hányingeres, fáradékony első trimeszteres időszakon mentem keresztül. Így utólag valamivel tompábbak voltak a tünetek, ami szerintem annak köszönhető, hogy a szervezetem már nem először találkozott az egésszel. Persze, főleg a 10-12. hét nem kímélt, de így visszagondolva talán az első terhességnél többet vívódtam a hányingerrel (annak ellenére, hogy se akkor, se most nem hánytam, csak felfordult a gyomrom mindentől). Most a nehézséget inkább az okozta, hogy míg munka mellett le tudtam ülni, ki tudtam menni mosdóba, tudtam pár perc lazítást beiktatni, ha nagyon nem bírtam, ez gyerek mellett lehetetlennek tűnt. Mert lehet, hogy én alig álltam a lábamon, de ha Kismanó épp az ölébe borította a teát, akkor azzal azonnal kezdeni kellett valamit, különben az egész lakásban széthordja. Lehet, hogy két percenként pisilnem kellett, de amikor Kismanó az udvaron a homokozót túrta, esélyem sem volt az emeleten lévő mosdóba feljönni. Na jó, párszor titokban fel tudtam futni, de az esetek nagy részében nem, különben ordítás, hiszti lett az eredménye. Ilyenkor először ugye kiszedni a gyereket a homokozóból, leporolni, cipőt és felső réteg ruhát leszedni, kezet mosni, majd rohanás gyerekkel a hónom alatt az emeletre. Ahol persze így is-úgy is megy a hiszti, mert rájön, hogy "csak ezért" kellett abbahagynia a homokozást. Viszont mire végzek, bevonul a szobájába, és elkezd játszani. A kertbe visszamenni nem akar, én meg örülök, hogy vége a hisztinek. Mára ennyi volt a levegőzés, oké. Szóval ezek az árnyoldalai az "úgyis egész nap otthon vagy a gyerekkel, biztos tudsz pihenni" kezdetű, jóindulatú ismerősöktől jövő eszmefuttatásoknak. Mert nem, időnként még két percre sem tudtam leülni! Viszont emelgethettem elsőszülöttemet, akár fájós pocakkal, mert valahogy ugye meg kell mosni a kezét, fel kell rakni a pelenkázóra, be kell tenni a kiságyba...

Szóval munka vagy gyerek mellett nehezebb? Ez sok mindentől függ persze, de én most arra szavazok, hogy gyerek mellett nehezebb. Sokkal, de sokkal kevesebbet tudtam pihenni, mint munka mellett. Amikor is megesett, hogy 8 óra munka után otthon már 6-kor aludtam. Most pedig este 10-kor még egy halom dolog lenne, de nem baj, csak gyorsan ott törlök fel, ahol már nagyon ragad a padló, mert reggel már 7-kor kel a gyerek, és onnantól nincs megállás... 8 óra munka egy napra? Visszasírom. Most reggel 7-től este 8-ig tart a műszak, majd kezdődik a konyháslány szerep. Meg persze valamikor feleségnek is kellene lenni, meghallgatni Apát, vagy csak megnézni egy filmet. A 11. héten éjszakai műszak, 1-2 óra, jellemzően hajnali 3-tól. Fogzás, szerencsére csak egy hétig tartott.

A héten egyébként garázsvásár volt a szomszéd faluban. Mi is vettünk néhány dolgot, én például kaptam egy sütőedényt, Kismanó pár ruhát, könyvet és játékot. Onnan hoztam most nektek pár érdekes képet, amin látszik, hogy nagyjából minden lomot kihordanak ilyenkor a házból. Apa szerint a 90%-át rögtön egy konténerbe kellene dobni, nem eladásra kínálni. Persze, egy-két klassz dolgot ki lehetett fogni, ahogyan nekünk is sikerült, de a dolgok nagy része tényleg ócskaság volt. Törött, kopott játékok, elhasznált, foltos ruhák, csorba csecsebecsék, szakadt táskák. 

Tina , 2015. október 28.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?