Terhesnapló 5. – Vizsgálati élmények

Az elején kisebb regisztrációs problémák miatt - nagyon ragaszkodtam a csumpi névhez -, nem tudtam a naplóm hozzászólásaira reagálni, de múlt héten végre ezt pótoltam, így szívesen várom a visszajelzéseket, vagy esetleg azt, hogy miről hallanátok. Hiszen néha gyötörnek a kétségek, hogy mi és hogyan fog menni a jövőben egyedül, de ezeket a kételyeket elhessegetem, nem szeretnék depis kismama lenni, aki a többi kismamára átragasztja a félelmeit.

Végre itt a tavasz és ennek elképesztően örülök, olyan jó kimenni és jó nagyokat sétálni, vagy csak egyszerűen kiülni a ház elé és lesni a szomszéd szürkemarháit és az óriási forgalmat - van, hogy két autót is látok! Nagyon el tudnak szaladni a napok itthon a táppénz alatt, hiszen én immár harmadik hete itthon vagyok. Kisebb mókolással, vagy csak azzal, hogy az októberi babásokkal értekezem, vagy azzal, hogy anyu itthon van és nem a tv az egyetlen beszélő társaságom.

A hétfőm elég sűrűre sikeredett. Reggel a vérvételre álltam sorban, ahol az agyvérzés kerülgetett. Nem tudom, hogy csak én lettem ilyen türelmetlen - nem a legjobb szó rá - a terhességgel, vagy más is, de nem hiszem el, hogy más emberek hogyan lehetnek ennyire figyelmetlenek, másra oda nem figyelőek.

Amikor előzőleg voltam vérvételen nem állt senki sem sorban, nem kellett számot húzni, most beállunk anyuval a sor egyik végére, hallom, szám szerint szólítanak mindenkit. Nagyon kedvesen megkérdezem az előttem álló hölgyet, hogy ez új rendszer, és akkor sorszámot kell húzni már a vérvételre regisztrációhoz is, és ha igen, hol kell a sorszámot megszerezni? Erre a válasz igen, de hogy a kérdések melyikére, na, azt nem sikerült kideríteni. Ismét felteszem a kérdést és próbálom érzékeltetni, hogy ez kifejtős kérdés! Még ő volt megsértődve, hogy az egy igenből nem értettem meg mindent. A végén meglett a sorszám és én is sorra kerültem a vérvételre, ahol most olyan jól levették a vérem, hogy majdnem meg sem éreztem, pedig volt ott bőven fiola.

Aztán hétfőn délután mentünk a nőgyógyászomhoz, akinek rögtön ezer kérdést sikerült feltennem, de jól viselte. Kedvesen mosolyogott, gondolom, azon, hogy mindezt a telefonomból olvastam fel. Hát igen kissé feledékeny is lettem, de nem vészes. Akinek nincs esze, legyen notesze!

A kérdések után meglestük Babácskát, és hát úgy tűnik, a kis drága szégyenlős, pedig próbáltuk normál ultrahanggal, majd hüvelyi ultrahanggal, de erősen szorítja a combjait.

Nem baj, majd legközelebb – vagy azután - kiderül, de hogy ilyen alaposan meglestük, az azért megnyugtató, hiszen minden rendben. Békám 16 hetesen 14 centiméter és 130 gramm, mikor a naplót olvassátok már 16+5 a napok száma.

Csumpi

Csumpi , 2013. április 19.
 
 
 

Babanet hozzászólások  
(8 hozzászólás) 

2013 04 22. 07:50
@csumpi: Köszönöm igyekszem gyógyulni. Nekem már most nem megy ez a szárazságtűrés úgyhogy huhh nyár neee :S
→ válasz erre
2013 04 22. 10:58
Szia Csumpi!
Örülök, hogy ilyen szépen fejlődik a kicsikéd! Hamarosan azt is megtudod, hogy kisfiút vagy kislányt rejt a pocak! :)
Nekem a 18 hetesen mondott a doki egy talán kislányt, úgyhogy türelem! :D
Remélem azért könnyebben fogod viselni a nyarat, mint ahogy most gondolod! Érdekes, de ebben az állapotban nekem is valahogy melegebb, mint eddig... :)
Vigyázz magatokra!
Üdv: Bogi
→ válasz erre
2013 04 23. 18:08
@ether: Én amúgy is nehezen viselem a nyarakat, de végre nem azon fogok agyalni, hogy hogy ne látszódjon az eredendő fókahájam (nem tudom kitől hallottam ezt a kifejezést, de tetszik), hanem csak a szép és a melegben kényelmes öltözködés fog érdekelni, hátha így már viselhetőbb lesz :)
→ válasz erre
Összes hozzászólás (8) megtekintése »
Hozzászólás
Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?