Terhesnapló 5. - Utólag kívánok Kellemes Húsvétot!

Vasárnapra a család egy részét - egy jó nagy részét - vártuk ebédre, ami végül marhapörkölt lett, így a vasárnap reggel már rendrakással telt és utána főzőcskével. A főzőcskét apum és anyum vállalta, és Keresztanyum is mindenben segített, így végre félig aktív szerepem volt a rohangászásban, csak a fánksütés maradt rám, az is anyuval együtt, bár a fánkgyúrásban-szaggatásban keresztlányom is igencsak besegített. Amikor a család hazaindult Pestre, megérkezett a baráti utánpótlás Pestről, így még estig beszélgetéssel töltöttük a vasárnapot. A baba élvezi a társaságot, így nem volt semmi probléma, kivételesen görcs vagy rándulás sem.

Hétfőn ismét nagy trakta volt, de sokkal szelídebb formában - és egy hatalmas séta, mindenki egészségére. És ha már reggel lemozogtam előre, a soltvadkerti cukrászdában járt nekem egy hatalmas gyümölcsrizs. Nem tudom, ki hogy van vele, de én egyre kívánósabb vagyok, mondjuk, még nem híztam - lekopogom.

És az, hogy elmúlik a fáradság, kamu, legalább is nálam. A héten már itthon vagyok táppénzen, leginkább a munkakörülményeim kívánták, a telefonon ordítozó türelmetlen ügyfelek az amúgy is labilis vérnyomásomra nem voltak jó hatással. Megpróbálok nem „macinaciban” itthon fetrengeni, de esküszöm, egyre többet alszom és egyre többet kelek fel éjszaka.

A főnökeim meglepetés bulival búcsúztattak el múlt hét pénteken, valljuk be, jólesett. És az ajándékok is tetszettek! Miután egy bébiőrt, két koszos pelust, egy nagy adag tisztát, törlőkendőt és az ikreik baldachinját is magaménak tudhattam, egy kis billiárdozással fejeztük be a munkás éveket. Egyelőre…

A héten a szüleimmel vagyok itthon, így nekiláttunk a ház kipofozásnak, illetve megvettük a babakocsit és a babahordót. Először úgy gondoltam, hogy minél drágább, annál jobb anyuka vagyok, nem szánt szándékkal, hanem valahol tudat alatt. De felvilágosítottak, hogy ez nem így van, és ne féljek attól, hogy ettől leszek jó vagy rossz anya. Így egy babakocsira dokkolható babahordóm van, narancssárga és fekete, és igencsak tetszetős. Mondjuk nagyon sokáig nagykerekű babakocsit kerestünk, mert az tanyára jobb, de rá kellett jönnünk, ennek sincs kicsi kereke, illetve derékig érő hóban, vagy poszahomokban egyiket sem tudom tologatni.

Még emlékezzünk meg a mai fogorvosról, amivel egy újabb kötelezettséget letudtam. Mondjuk, nem a várandósság miatt kerestem fel eredetileg, hanem egy fájó foggal, amiből a bejelentkezés óta még sikerült kipiszkálnom a tömést is, és letörnöm belőle egy darabot. Nem, nem volt jó ötlet a fájdalomra bevetni a fogpiszkálózást, de akkor annak tűnt. De most szerencsére betömték, megint ideiglenesen, mert nagyobb lélegzetvételű beavatkozást igényelne. A többi fogam jó és a 8. hónap elejéig oda sem kell mennem.

Most vetettem össze a kecskeméti terhesgondozó és a helyben kapott terhesgondozási tervet, mert valahogy össze kell hangolnom, végül is majdnem ugyanaz, csak a hetek csúsznak. Például Kecsón a vérképet és a vércsoport meghatározást a Down-vizsgálattal együtt elvégzik, míg itt a 16. héten kell menni megcsináltatni az AFP vizsgálattal együtt.

Csumpi