Terhesnapló 5. – Értékes rakományt cipelek

Csumpici elérte a 24 hetes és 5 napos kort. Túl vagyok a kismamák által rémként emlegetett cukorterhelésen, ami amúgy elég elviselhető lett volna, ha nem lennék még mindig hányingeres reggelente.

A belenyomom az egész citromot akció nem segített a katyvasz ízén, de ami maradt a citromból, annak az elszopogatása a cukorszirup megivása után sokat javított a helyzeten.

A hétvégét egy hadseregnyi babacucc beszerzésével Pesten töltöttem, így épp kapóra jött édesanyám osztálytalálkozója is. Meglett Koppány kiságya, bele a matrac, két plusz komód, hiszen az egy dolog, hogy nekem van helyem a szekrényben, de az amúgy egyre jobban gyűlő ruhákat igazán el kéne majd valahova helyezni.

Ruhát már nem merek vásárolni, mármint eddig sem vettem egy-két helyes cuccnál többet, hiszen tudtam, hogy van, aki át szeretne adni ruhákat. De még két helyről várhatóak babaruhák, felszerelések, és úgy érzem, én kiköltözöm a szekrényemből lassan, szóval csak a számomra nem marad hely a szobámban.

Igen, úgy döntöttünk, hogy egyelőre a szobámat alakítjuk át úgy, hogy megfelelő baba-mama lak legyen. A kis szoba, ami az én régi szobám, jövő nyáron kerül felújításra, hogy kisfiamnak megfelelő helye legyen. Nagyon nagy a szobám, így ha az első pár, nehezebb hét-hónap eltelt, akkor arra is lehetőség van, hogy a szobám falai között történjen meg a fizikai elválasztás első lépése, így talán a picikém nem szokja meg, hogy anya állandóan egy helyiségben van vele.

Nem tudom, kit milyen kedves becenevekkel illettek a terhessége során, de az új kedvencem a hordozó rakéta megnevezés, ami apum kedves becézése. Nekem még tetszik is, hiszen nincs gonoszság benne, mert értékes rakományt cipelek!

Ahogy egyszer Kerim – Keresztanyum – mondta: ha lesz kisgyereked, onnantól nem az xy-n, hanem a Koppány anyukája leszel. Kezdem átérezni ennek súlyát, hiszen a súlyomból – most értem el a terhesség előtti súlyomat, így még egy deka hízással nem számolhatok - adódóan nem engem féltenek az éhenhalástól, hanem mindig a picit.

Anyu osztálytalálkozóján nagyon aranyosan megkérdezték, hogy ugyan a kismama mikor fog enni, mert én csöndben türelmesen vártam az utolsó adag sült tarját, hogy miután a többiek jól telerakták magukat, lecsaphassak. Ezt szó szerint értsétek: amióta babát várok, a kaja, amit non-stop meg tudnék enni, egy jó adag sült tarja. Így szombat este is betermeltem három hatalmas szeletet - köret és kenyér nélkül.

Innen is ezerszer puszilom a szakácsot!

Csumpi

Csumpi, 2013. június 14.

 
 
 
X
EZT MÁR OLVASTAD?