Apás szülés Túlélési tippek együttszülésre készülő apáknak

A szülésfelkészítő tanfolyamon nekünk is elmondták, hogyan készüljünk fel a kórházra és a szülőszobára. Ettől függetlenül csak az én kismama-pakkom volt összecsomagolva, az is indulás előtt fél órával, Embernek gyakorlatilag nem vittünk semmit, mindent elfelejtettünk. Mert hát jött velem, és annyit tudtunk, hogy nem lesz rövid menet.

Pedig eleinte be sem akart jönni. Később azt mondta, a vajúdásra bejön, de a kitolási szakban ő inkább kimegy, nem bírja a vért. Ebben maradtunk, így értünk a kórházba. Más kérdés, hogy a végén még a köldökzsinórt is elvágta, mert annyira ottfelejtette magát az események közepette.

Aztán a szülőszobán ért minket pár meglepetés, és ha nincs olyan jó fej szülésznőnk, mint amilyen volt, biztos kellemetlenebb lett volna az egész. Szóval, lássuk, mi az, amire egy szülésnél egy férfiembernek szüksége lehet:

• Egy szülés általában jó hosszú ideig tart, így aztán érdemes bekészülni némi ennivalóval. Pár szendvics, valami ropogtatnivaló biztos, hogy jól fog jönni a következő órákban. Nem hiszem, hogy korgó gyomorral teljes figyelemmel tudná bárki is végigkísérni a vajúdást. A szülő nő nem nagyon ehet – még ma sem -, de egyes kórházakban a szőlőcukrot engedik, így egy csomaggal abból is érdemes bekészíteni.
   
• Hasonlóképpen szükség lesz innivalóra. A legjobb a szénsavmentes ásványvíz, ezt felváltva húzhatja meg a nagy esemény mindkét szereplője.
   
• Apukáknak szabad és szerintem nem is árt, ha van a csomagban egy termosz lefőzött kávé. Már csak azért sem, mert ezek a magzatok általában rendre éjszaka hajlandóak kíváncsiságot mutatni a külvilág irányába, mikor az ember még inkább csak a másik oldalára fordulna.
   
• A kórházak egy részében van a szülőszobán valami zenealkalmatosság – de ha nincs, ma már kicsit sem gond kompakt formában magunkkal vinni -, érdemes erre is gondolni. A vajúdás órái alatt jól tud esni valami kellemes dallam – kinek-kinek ízlés szerint -, ezt jó előre összeállítani a nagy napra. Ha a terhesség alatt a gyereknek játszottunk zenét későbbi nyugtatás céljából, akkor érdemes azt az összeállítást is bekészíteni.
   
• Amikor még nem túl hevesek a vajúdási fájdalmak, de lassan telik az idő, jól jöhet egy könyv, amiből esetleg fel lehet olvasni a kismamának is. Én mondjuk, szívesen hallgattam volna afféle egyperces novellákat vagy hasonlót.
   
• Nem árt, ha van a pakkban néhány törlőkendő is – és most nem feltétlen a nedves törlőkendőre gondolok. Vajúdás közben jól tud esni, ha a kismama arcát áttörlik hűvös, nedves ruhával, de csak akkor, ha ő kéri. Engem például roppantmód irritált, ellenben az infúzió környékén, a karomon nagyon jólesett.
   
• Egy kismama sokszor átmeneti feledékenységben senyved, így érdemes ellenőrizni, megvannak-e a szükséges papírok a pakkban: kiskönyv, házassági levél vagy apasági nyilatkozat, személyi igazolvány, TB kártya.

Az apukák leggyakrabban attól félnek a szüléssel kapcsolatban, hogy teljesen haszontalanok lesznek a szülőszobán, csak láb alatt lesznek, és tehetetlenül nézik, ahogy az asszony önkívületben, fájdalmakkal teszi a dolgát. Lássuk be, a félelem nem alaptalan. A vajúdás közben a nők nagy része teljesen önmagába fordul, és időnként egészen meglepően reagál a külvilágra, a körülötte lévőkre. De az apa jelenléte elképesztően hasznos lehet, ha felkészül néhány dologra:

• Lehet, hogy nem esik jól a vajúdónak az érintés. Előfordulhat, hogy kifejezetten idegesíti. Ez sosem más ellen szól, egyszerűen a vajúdás hozza ki belőle. A kezed azért felajánlhatod, de készülj fel rá, szorítani fogja teljes erőből, ha éppen fáj neki.
   
• Ha már a kézszorítás és a fájdalmak: ne kérdezgess egy vajúdó nőt arról, mennyire fáj, vagy hogy fáj-e. Tapasztalatból mondom, annyi ereje nincs a kismamának, hogy erre fájás közben válaszoljon, ha tényleg beindul a dolog, viszont remekül fel lehet vele idegesíteni. Ha szorítja a kezed, fix, hogy épp fáj, minél erősebben szorít, nyilván annál jobban. Ilyenkor a csendes jelenléted is elég ahhoz, hogy segítséget nyújts neki, az hogy ott vagy, lélekben elképesztő erőt ad.
   
• Ha a kismamának sajog a dereka, jól eshet neki, ha megmasszírozzák a derekát. Erre már otthon, a terhesség alatt is lehet gyakorolni, és ha már itt tartunk, nem árt, ha van a pakkban valami kellemes masszázskrém vagy olaj is.
   
• Jó, ha előre, már otthon megbeszélitek, melyek azok a dolgok, amelyekhez – ha a körülmények is megengedik – ragaszkodnátok. Legyen-e gátmetszés vagy sem, stb. Ez azért fontos, mert vajúdás közben a kismama nem tudja a saját érdekeit képviselni, ellenben egy apuka igen. Persze, fontos, hogy csak olyan mértékben ragaszkodjunk a megbeszéltekhez, amennyire még lehet, és rugalmasan kezeljük a helyzetet, ha úgy alakul.
   
• Vér, vizelet, széklet: ezekre fel kell készülnöd, akarva-akaratlanul, de találkozni fogsz vele, ha vállalkozol a szülőszobai jelenlétre. A legjobb talán az, ha a terhesség alatt elkíséred az asszonyt a vizsgálatokra, de nem a váróban várod meg, hanem bemész vele – ez sokat segít abban, hogy hozzászokj a fentiekhez, meg az orvoshoz is. Ha úgy érzed, bármelyik testi produktum is zavar, de mindenképp bent szeretnél maradni, inkább helyezkedj a feje közelébe, ahonnan nem nyílik tiszta rálátás a műveleti területre.
   
• Vigyél magaddal egy órát, és segíts azzal, hogy méred a fájdalmakat. Ehhez elég a kézszorítás módszerét alkalmazni: figyeld mennyi időközönként és milyen hosszan markol a párod a kezedbe. Ez segít neki is, a fájdalmak sűrűségéről és hosszáról tudhatja, érezheti, hogy halad előre a dolog – ez pedig erőt ad neki.
   
• Ugyanígy segíthetsz a fájások átlégzésében is. Ne instrukciókat osztogass, hanem fújtass Te is. Hülyén néz ki, de kit érdekel ebben a helyzetben? A fájások közötti légzésnél egyébként az a lényeg, hogy minél több oxigénhez jusson az épp összeszorongatott magzatotok. Ehhez nem felületes, hanem mély levegőkre van szükség – ami jó esetben a fájdalmakat is enyhíti valamelyest.
   
• Biztasd a kismamát! Pár szóban biztosítsd róla, hogy milyen remekül csinálja a dolgát, hogy mennyit segít a picinek, hogy milyen jól haladtok és persze, hogy milyen büszke vagy rá, és mennyire szereted. Elképesztően sokat tudnak jelenteni ezek a szavak, engedd hát ki őket, főleg akkor, ha amúgy nem vagy egy érzelgős típus.
   
• Semmi esetre se csitítgasd a vajúdó nőt! Lehet, hogy számodra ijesztő, elképesztő nyögések, kiáltások szakadnak fel belőle, de ez természetes. Ez enyhíti a fájásokat – a nyitott száj érdekes módon lazítja az altesti izomzatot is, de tényleg -, és segít egyre inkább befelé figyelnie. A személyzet egész biztosan hozzá van szokva, a szégyenérzetnek, zavarnak a szülőszobán nincs helye. Itt minden úgy jó, ahogy történik.
   
• Eljön az a pont a vajúdás során, mikor a nő úgy érzi, már nem bírja tovább. Ilyenkor előfordulhat, hogy önmagából kifordulva Téged és nemesebb szerveidet átkozza, valamint életveszélyes fenyegetésekkel illet, ha még egyszer hozzá mernél nyúlni az életben. A jelenség teljesen természetes, és jó ha tudod, ez az a pont, mikor a vajúdásnak már majdnem vége, és nemsokára kezdődik a kitolás – az a kb. fél-egyórás szakasz, aminek a végén a karotokba zárhatjátok a picit.
   
• Sokat segíthetsz azzal is, ha beülsz a kismama háta mögé: így rád tud támaszkodni, nem kell még erőből tartania is magát. Ráadásul a tested melege, ereje megint csak plusz erőt adhat neki is. Az is jó, ha a lábát támasztod az egyik oldalon – ebben a pozícióban biztosan látni fogod a gyereked világra jöttét is, de ezt csak akkor ajánlom, ha biztos vagy benne, hogy nem akarod kihagyni.

Végezetül még egy dolog: bármennyire is félelmetes a szülés egy férfinak, a nőnek is az, főleg, ha első alkalommal készül rá. Ha az apa is bent van a szülésen, az erősítheti az összetartozás – az egy csapat vagyunk, és milyen jó kis csapat – érzését a szülők között, de kihat az apa és a baba közötti kapcsolatra is.

Sokan vannak, akik attól tartanak: ha végignézik a szülést, az negatív hatással lesz a szexuális életükre. Ez előfordulhat, de leginkább abban az esetben, ha valami addig sem volt rendben a szülők között, vagy ha az apa külső nyomásra, és nem belső indíttatásból került be a szülőszobára.

Banális kijelentés, de attól még igaz: egy gyerek születése semmivel sem összehasonlítható élmény. Már csak azért sem, mert ez a legjobb alkalom arra, hogy egy apa lássa, milyen erős, fantasztikus tettekre képes nőt választott. És arra is, hogy a nő érezze, a férfi még ebben a helyzetben, minden félelme ellenére is mellette áll.

Kedves Olvasók: Ti milyen tippekkel tudnátok kiegészíteni a fentieket? Mit tudtok még tanácsolni az apás szülésre készülő kispapáknak?