Itt vagyok: Bende
Sziasztok, kedves Barátaim, Nagymami, Nagypapi, Unokatesók és Mindenki!
Elsőként is bocs a sok képért, de nem tudom, hogy mi a jobb: ha már most elárulom, hogy kicsit bolond családba érkeztem, vagy csak később. Nézzétek csak meg a Papám és a Tesóm, a kórház előtti nap ilyen bolondságban telt el!
És utána...
Nagy örömmel jelentem, hogy 2010. február 8-án reggel kilenckor hangosan felsírtam, amikor a dokibácsi kitessékelt a Mamám pocakjából, hatalmas puszit kaptam a Mamitól és a Papi is dédelgetett kicsit, mielőtt elvittek a csecsemősök. Méreteim: 3,490 kg és 55 cm.
A Mami olyan jól volt a császár után, hogy hamarosan már cicihez is jutottam, de sajnos hamar búcsút kellett intenünk egymásnak, mert a Mami és az Én vörösvérsejtjeim összevesztek és a sok ellenanyag miatt besárgultam, de nagyon.
Kék fényben, inkubátorban tartottak elzárva a Mamimtól 4 napig, mindenki izgult és imádkozott, hogy ne kelljen teljes vércserét csinálni. Hát, sikerült! Kétszer kaptam vért, de hamarosan a határozott életösztönnek és persze a nem kevés anyatejnek köszönhetően kikerültem a koraszülött intenzív utógondozó részlegébe, ahol a Mamival jól összeszoktunk. Sokat szopiztam, fürödtem addig a közel tíz napig, amíg fogva tartottak minket a dokibácsik.
Végül február 19-én, pénteken szabadultunk, nagy-nagy örömmel, mert már hiányzott a Tesóm és a Papi. Anna Nagyi hazafuvarozott minket, és a Nagyi meg a Soma gyönyörű szívecskékkel, virággal és finom kajával vártak minket, a kedves simogatásokról és ölelésekről nem is beszélve.
Azóta nyúzom Anyát, mert még mindig nem elég a cicitej, kb. fél litert puszilok be naponta. Figyelek és szeretem, amikor a Soma zenél, bábozik Nekem. Először a Tesómmal és a Mamival fürödtem itthon a kiskádban, és ez sokkal fincsibb pancsi volt, mint a kórházi.
Lényeg, hogy jól vagyunk és nagyon boldogok, azt hiszem jó kis családot sikerült kifognom. A dokik jönnek-mennek, mi hetente járunk majd kontrollra, és ki tudja, lehet, hogy még kell vért kapnom, de már nem bánom, mert sima ügy. Sajnos ez a kórházban kicsit sem volt vicces, a Mami és a Papi nagyon izgultak értem, de
ITT VAGYOK és KÖSZÖNÖM MINDENKINEK, HOGY GONDOLTATOK RÁM!
Külön hála az ÁEK koraszülött osztályán dolgozó doktoroknak, és az összes kedves és fáradhatatlan nővérkének is, akik éjjel-nappal őrizetek és gyógyítottak engem.
Ha egy kicsit megnövök, és már a tavaszi napocska elő-előbújik, veletek együtt fogom élvezni ezt a csudijó világot!
Mindenkinek puszi,
Bende és a kiszolgáló személyzet: Soma, Papi, Mami
Babanet hozzászólások(4 hozzászólás)