A választott orvos hátránya
Második lányommal voltam várandós, végig azt gondoltam, hogy majd hamarabb lesz kíváncsi a nagyvilágra. Ezzel szemben a kiírt napig még egy kósza fájásom sem volt, jobban éreztem magam, mint pár héttel korábban, pedig méretes volt már a pocakom.
Közben egy kis ijedelem is ért minket, ugyanis a 36. héten kisebbnek mérték két héttel, fennállt a méhen belüli retardáció gyanúja, de hála az égnek, minden rendben talált az orvosom az egyhetes kontrollon, a babánk szépen gyarapodott. Az egész kálvária egy "kedves" szonográfus nem kis félremérésének volt a következménye, de most már lényegtelen.
A terminustúllépés miatt kétnaponta NST-vizsgálatra kellett mennem, áramlást néztek, minden rendben volt, Dorka jelét sem adta annak, hogy ki szeretne bújni. Jól érezte magát a pocakomban, csak az én türelmetlenségem nőtt napról napra. Az orvosom egy hetet várt, majd kedden be kellett feküdnöm a terhespatológiára, hogy másnap reggel megindíthassa a szülést.
Hétfő éjjel 10-12 percenként jöttek fájások, amik egészen reggelig tartottak. Nem voltak túl erősek, de annyira igen, hogy ne tudjak aludni egy kicsit sem. Kicsit reménykedtem, hogy valami elindult, mert reggel is folytatódtak és a meleg víz sem sokat enyhített. Nem szerettem volna egy teljes napot a 1,5 éves lányom nélkül eltölteni, így is előre szenvedtem a hiányától. És nem akartam egy éjszakát eltölteni kórházban a második gyermekem születése előtt, de ez volt az előírás.
Be is mentünk 10 óra körül, a szülőszobára csengettünk, gondoltam megnézetem magam, ha már úgyis be kell feküdnöm. Ctg-re tettek, persze semmi, a fájások elmúltak, méhszáj teljesen zárt. Amikor leálltak a fájások, tudtam, hogy ezek csak jóslók voltak, ha nem kell befeküdnöm, biztosan nem is indulunk el a kórházba.
Elfoglaltam a szobát. Nagyon jó volt, kedves szobatársak, pedig volt közöttük olyan, akinek egész nyáron bent kell lennie - 28. héten van, ikrek, autoimmun betegséggel. A lényeg, hogy fájdogálni kezdett megint 17 óra körül, de ritkán, nem túl erősen. Majd 19: 30 körül kezdett sűrűsödni, erősödni, 20:30 körül már nehezen viseltem, nagyon gyakran jöttek, ki sem tudtam egyenesedni, a szobatársaim mondták, hogy tuti vajúdok, szóljunk.
Nekem rendszertelennek tűntek még mindig, de elmentem szólni. Az éjszakás nővér mondta, hogy majd jön az ügyeletes orvos vizitelni, de nem jött. Később szólt a szobatársam is, de azt mondta a nővér, hogy "jöjjön ide a vajúdó kismama". Odamentem, de akkor már remegtem, lerogytam a székre, kb. 2 percesre sűrűsödtek a fájások. Végre jött az ügyeletes, megvizsgált, én már teljesen kivoltam. A doktornő mondta, hogy 4 ujjnyira nyitva vagyok, a magzatburok áll, azonnal hívják az orvosát, ne is menjen le a saját lábán, mindjárt szül.
Persze nem talált a nővér kocsit, lementem a saját lábamon lifttel, de már nyomásingert éreztem a liftben. Egy szülésznő már várt, ctg-re tett, és jött is az első tolófájás, ami sokkal fájdalmasabb volt, mint a másik lányomnál. A szülésznő nem tűnt valami nyugodtnak. Kb. a 10. tolófájásnál - addig nem lehetett nyomni, ez maga volt a pokol - megrepedt a magzatburok, szülésznő kicsit ijedt lett, minden tiszta magzatvíz lett, majd befutott a dokim is rohanva. Még kétszer az oldalamra kellett fordulni, úgy nyomni, hogy a feje beilleszkedjen, majd egy-két nyomás kellett és kint is volt Dorka, akit követett a lepény is. Utána meg rengeteg vér, valahonnan nagyon véreztem, infúziót kaptam, nehezéket a hasamra, de normalizálódott. Dorkát odatette a szülésznő, rögtön, szopizott egy picit, de nem nagyon volt erőm tartani, nagyon kimerültem.
A férjemnek 21:10-kor szóltam, akkor mentem a szülőszobára, 21:52-kor már kint volt Dorka. Az orvosom a burokrepedés után ért be. A nagylányommal 14 órát vajúdtam, álmomban sem reméltem, hogy ilyen gyors szülésben lesz részem, ami így utólag kicsit ijesztő is. Belegondoltam, hogy ha nem megyek a saját lábamon szólni a nővérnek, akkor ki tudja, hogy mikor néz meg egy orvos, a tolófájások talán a folyosón érnek.
Kiderült, hogy a dokimat vártuk, azért nem nyomhattam, az ügyeletes repeszthetett volna burkot és akkor nem szenvedek annyit a tolófájások alatt. Az orvosom elmondta, hogy sajnos belefutottam a választott orvos hátrányába, vagyis nem szívesen avatkoznak bele a kitolási szakaszba, ha van fogadott orvosom.
A legfontosabb azonban, hogy tökéletes Apgar-értékkel, 2010. június 15-én, 21:52 perckor, 3310 g-mal és 54 cm-rel megszületett B. Dorka, akit már nagyon vártunk!
Köszönöm a szülésznőnek - aki egy angyal volt -, az orvosomnak, akinek a hozzáállása, bátorító szavai sokat segítettek, és a kedves szobatársaknak, akinek ezúton is kívánom, hogy minél hamarabb karjukban tarthassák a gyermekeiket!
Köszönöm, hogy elolvastad az én történetem.
B. Gabriella
