Nem csak az anyukák szenvedhetnek a szülés utáni depressziótól!

Minthogy minden kisbaba (ideális esetben) kilenc hónapon át az édesanyja pocakjában növekszik, s mi nők, hozzuk világra őket, a testünk megváltozik (sok minden egyéb mellett), és a legnagyobb felelősség minket terhel; a legtöbb cikk a kismamákról, anyai érzelmekről ír. De ki foglalkozik az apukákkal?

Vajon ők nem mennek át hasonló (vagy épp teljesen különböző) érzelmi változásokon, mint frissen anyukává vált nők? Vajon őket nem érintheti a szülés utáni depresszió? Vajon nekik nem lehetnek nehézségeik az új élethelyzet, vagy esetleg magának a babában az elfogadásával?

Bár társadalmunk azt várja el, hogy a férfiak erősek legyenek (bizonyos szempontból; minden időknél nagyobb szükség van most erre!), főleg az egzisztencia megteremtését és háttértámogatást várunk el tőlük a terhesség és a gyerekvállalás kapcsán, de előfordulhat, hogy egy, azaddig sziklaszilárd, kemény pasit is elér a baby blues. Olyannyira előfordulhat, hogy az amerikai orvosok szövetsége szerint minden negyedik apát érint a PPPD (Paternal Postpartum Depression), azaz az apai szülés utáni depresszió.

A PPPD kialakulását sok fajta tényező befolyásolhatja, de a leggyakoribb szituáció, ami kiválthatja; a nem várt (vagy legalábbis a pár férfi tagja által még nem tervezett) terhesség. Ilyenkor a leendő apuka azt érezheti, hogy Ő még nem áll készen egy gyermek ellátására, felnevelésére, akár egzisztenciálisan (főként az Ő vállát nyomja a teher, hogy nincs meg az a kellő anyagi háttér, ami egy gondmentes élethez szükséges), akár érzelmileg.

Ugyanakkor a terhesség alatti tehetetlenség érzése (úgy éli meg, hogy nem tud eleget segíteni, valamiből kimarad), illetve az újszülött állandó sírása, az anyuka depressziója, és a kettejük közötti elhidegülés is hajlamosító tényezők.

A nők szülés utáni melankóliája már viszonylag elfogadott dolog napjainkban, azonban a férfiak esetében a helyzet még csak „gyerekcipőben” jár. Ezért is sokkal veszélyesebb – és akár a kapcsolat veszte is lehet-, ha nem foglalkozunk vele, nem vesszük észre, és esetlegesen nem kérjük szakember segítségét a kezelésére. Ahhoz, hogy felismerjük, azonban tisztában kell lennünk a tünetekkel.

Valószínű a te párod is „kispapa” depresszióval küzd, ha:

  • A szokásosnál is kimerültebbnek, magányosnak, túlterheltnek, bizonytalannak érzi magát, enervált, koncentrációs zavarai vannak (hiába kérsz valamit, nem tudja megjegyezni, teljesíteni).
  • Szomorúságot, ürességet, kilátástalanságot érez, állandóan fáradt és legszívesebben egész nap aludna, de mégsem tud pihenni (még akkor sem, amikor lenne rá módja), ezáltal folyamatosan kialvatlan.
  • Feszült, frusztrált, érzékeny, könnyen felkapja a vizet, alig lehet hozzá szólni. Míg a depressziós nők szomorúak, a depressziós férfiak dühösek.
  • Állandósulnak a félelmei: nem tud megfelelni az apai szerepkörhöz tartozó elvásároknak, úgy hiszi „nem elég”, bűntudatot és alkalmatlanságot érez.

            Bármilyen nehéz is elfogadnunk, a megoldás sokszor nem az, hogy faggatjuk párunkat, vagy megpróbáljuk rávenni, hogy beszéljen az érzéseiről. Hasonló cipőben járó férfiak társasága azonban sokat javíthat a helyzeten. Engedd el a haverjaival, vagy hívj meg baráti párokat vacsorázni, hogy oldd a hangulatot. Fontos: ha nem látszik javulni a helyzet, keressetek fel szakembert, mert a baba fejlődésére is kihat, bármely szülő depressziós!

 

 

Plézer Panna , 2018. szeptember 08.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?