Hogyan szoktassuk át gyermekünket a saját ágyában való alvásra?

Elgémberedett végtagok, kényszerpózban végigforgolódott éjszakák – a legtöbb szülő számára ismerős a szituáció: felmérések szerint a családok 85%-ában jellemző, hogy a kisgyermek a szüleivel alszik (kisebb-nagyobb rendszerességgel).

A gyerkőcök nem csak a kapcsolatteremtés; az anyuka és apuka közelsége miatt ragaszkodnak a közös ágyhoz, hanem bizony a rossz álmok és a – például a fogzás okozta – fájdalmak ellen is gyors vígasz a szülői közelség. De van egy határ, van egy pont, amikor úgy érezzük, hogy szeretnénk végre ismét kényelmesen, kettesben pihenni és a kicsinek is jobb, ha egy picit elkezd „leszakadni rólunk”… Hogyan kezdjünk bele hát az egyedül-alvásra való átszoktatásba?

Fontos leszögezni, hogy ez egy hatalmas lépés és egyben óriási változás is a gyerkőcnek, így nagyon türelmesnek kell lennünk!

  • Ne akarjuk, hogy leváljanak rólunk egyik napról a másikra, ne legyünk erőszakosak és szigorúak ebben a folyamatban.
  • Kezdjünk el beszélgetni a lurkónkkal arról, hogy az élet rendje az, hogy mindenkinek van egy saját ágya, és abban tölti az éjszakát. Vonjuk be őt is a folyamatba, amennyire csak lehet.
  • Tegyük világossá a kicsi számára, hogy mit jelent az, hogy van egy saját szobája, saját ággyal; hogy mindenkinek megvan a maga territóriuma.
  • Ha van rá lehetőség, engedjük meg, hogy ő válasszon magának ágyat (vigyük el magunkkal a vásárlás alkalmával), és természetesen kérhet mellé még egyéb olyan kiegészítő tárgyakat, amik komfortosabbá, biztonságosabbá teszik az alvást (lámpa, éjjeli szekrény, játékok), és vonzóbbá a saját fekhelyet.

Csak ezek után következzen a valós átszoktatás, ami egy egészen hosszú folyamat is lehet, és szoros összefüggésben van a szülők felé való bizalom kialakításával is, azaz a kapcsolatotokban is mérföldkő lehet.

  1. Az első éjszakák alkalmával mindenképpen ülj addig a kicsi ágya szélén, a megfelelő elalvás előtti rituálék után (fogmosás, mesélés, betakargatás, jó éjt puszi, stb.), amíg el nem alszik.
  2. Amikor ezt megszokja a gyerkőc, akkor elkezdhetsz távolodni; szépen lassan akár az ágya végébe is ülhetsz, de még ekkor is mindig addig maradj, amíg álomba nem szenderedik.
  3. Ha már ezt is megszokta, akkor leülhetsz vele szembe, és így tovább: lépésenként haladj az ágy és az ajtó között, míg végül eljuttok odáig, hogy jó éjt kívánsz és elhagyod a szobát. Hagyd, hogy minden változást észrevegyen a kicsi és kommenteljen.

Minden újabb lépés (újabb arasz) előtt teljen el 3 olyan „sikeres” éjszaka, amikor már nem zavarja a lurkót a korábbi távolság, és biztonságban hunyja le a szemét.

Az egyedül elalvás valószínű könnyebben fog menni a gyermeked számára, azonban éjszaka, amikor felébred, nehezebben viseli, hogy egyedül van. Ha átjön a szobátokba, nyugtassátok meg, majd kísérjétek vissza és próbálkozzatok elölről az altatási folyamattal.

Az utolsó lépés (elhagyni a szobát) a legnehezebb természetesen, ezért először kísérletezz azzal, hogy csak 3, majd 5 percre (és így tovább) hagyod egyedül, majd visszatérsz és Vele maradsz, amíg el nem alszik.

 

Plézer Panna , 2018. július 30.
 
 
 
Címkék:  

kismama

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?