A szupermamiktól megtudtam: én szaranya lennék!

Én mindig is úgy gondoltam, hogy szeretnék gyereket. Sokat, és nem túl sokára. Engem egyáltalán nem ijesztett meg a felelősség, sőt inkább túlteng bennem. Szóval előszeretettel informálódtam a gyerek témáról cikkekből, anyukáktól meg mindenféle blogokból. Hiba volt.

Mert kiderült, hogy a gyerekek nem is úgy működnek, ahogy azt én gondoltam. És valószínűleg mellettem úgy nőnének fel a gyermekeim, mint réten a gaz.Vagyis még úgy sem, mert cseperedés közben eltipornám őket a tudatlanságommal. Kiderült, hogy csak azért, mert viszonylag sok gyerekkel egész sok időt töltöttem, az nem jelenti azt, hogy bármi elképzelésem is lenne róluk, mivel "Amíg nem anya az ember, addig csak ne pofázzon bele!" Szóval alázattal, tényként fogadom el azokat az irányelveket, amiket megtudtam a téma szakértőitől: a szupermamiktól. 

A szupermamiktól megtudtam: én szaranya lennék!
Forrás: iStockphoto/Choreograph/Yuganov Konstantin

Figyelem! Figyelem!

A cikk nyomokban iróniát és/vagy szarkazmust tartalmaz. Olvasása kizárólag ennek megfelelően ajánlott! wink

1. A nevelés = korlátozás

Persze én sem gondoltam, hogy náci kiképzőtiszteket megszégyenítő fegyelmet kell tartani, de azt nem sejtettem, hogy a legártatlanabb nevelési kísérlet is egyenlő a gyerek személyiségfejlődésének korlátozásával. Hát az ég szerelmére, te szülő vagy, nem smasszer! Nem mondhatsz nemet a gyereknek. Ha mégis kicsúszik a szádon, akkor a csemetéd abban a pillanatban megáll a növekedésben, és viheted a pszichológushoz. És az nem kifogás, hogy épp készültél holtan összeesni a fáradtságtól!

2. A gyerek soha nem hibázik!

Hiába viselkedik ordenáré módon a túlpörgött gyerek, nekem majd tíz körömmel kell nekiesnem annak az idegennek, aki (akármilyen kedvesen és segítő szándékkal) rászól. Hiba volna azt hinnem, hogy ebből majd a gyermek kikövetkezteti, hogy nem azért tiltom meg neki a buszon/boltban/bankban üvöltve rohangászást, mert ez az én dilihoppom. A gyereknek SOHA nem szabad megtudnia, hogy léteznek olyanok, hogy közösségi együttélési szabályok, és másokra is tekintettel kell lenni. Ráér ezzel szembesülni majd 18 éves korában...

A szupermamiktól megtudtam: én szaranya lennék!
Forrás: iStockphoto

3. A korai fejlesztés a siker kulcsa!

Bizony, bizony! Már az anyaméhben el kell kezdeni legalább 2 idegen nyelv játékos elsajátítását. Kukába a gondtalan gyerekkorral, és esti mese helyett Nietzsche-t olvassunk neki. Vagy Kantot. Enélkül baszhatjuk az egyetemi felvételit... És később is, mindenre kell magántanár. Nem szabad elfogadni, hogy a gyerek kicsit gyengébb fizikából! Addig kell különórára járatni, amíg nem lesz 5-ös abból is. És persze az sem gond, hogy alig ismeri az osztálytársait a sok különóra miatt!Kit érdekel, hogy mennyit focizott a ház mögött a haverjaival, ha nem lesz 24 éves korára felsővezető egy multicégnél?!

4. A gyereknek öngyilkos hajlamai vannak!

Szóval arra ne is számítsunk, hogy megtanítunk neki néhány alapvető biztonsági szabályt, és akkor lesz rá esélyünk, hogy nem öli meg magát a játszótéren vagy a saját szobájában. Nem, nem. Minden lépését fókuszáltan és koncentráltan nyomon kell követnünk! Ha nincs a látóterünkben, az egyértelműen azt jelenti, hogy épp a mászóka legmagasabb fokáról készül fejest ugrani a betonba. Ez a veszély pedig kb. 16 éves koráig fennáll.

 

5. Teljes körű indoklást kell benyújtani!

A gyerek olyan, mint az Alkotmánybíróság. Nem lehet ám csak úgy benyögni neki, hogy ne nyúlj a konnektorba, vagy edd meg a főzeléket. Minimum természettudományos igényességgel kell alátámasztani, hogy az áramkörből miként és hogyan lépnek ki az elektronok, és áramlanak át a testén. Illetve a főzelék rost- és vitamintartalmáról is kell egy kimutatás, amit legalább 3 tanulmányra alapozunk. Ha felmerül bennünk, hogy csak egy életkori sajátosság a notórius tiltakozás vagy kérdezősködés a gyereknél (és igazából nem is érdekli az egész ügy), akkor önző, egoista dögök vagyunk.

A szupermamiktól megtudtam: én szaranya lennék!
Forrás: Getty Images/Yuri Arcurs

6. Az üvöltésnél jobb a lelki terror!

Az indoklási kötelezettség amúgy az érzelmi dolgokra is kiterjed. Jó hosszan ecseteljük, mit okozott bennünk, mikor hatodszorra is kiöntötte a padlóra a málnaszörpöt. Hogy nem ezt érdemelnénk, és akik szeretik egymást, azok nem bántják a másikat azzal, hogy nem becsülik meg a munkáját és állhatatos gondoskodását, stb., stb., stb. Mert ezt amúgy sokkal könnyebb feldolgoznia a gyerek nyiladozó értelmének, mintha csak simán hangosan rászólnánk - és csak annyit kellene feldolgoznia, hogy amit csinált, az nem helyes.

7. Az előző példa eleve rossz...

A gyerek nem tudja kiönteni a málnaszörpöt, mert nem adunk neki. Mert a mai gyerek kizárólag akkor éli túl az egyedfejlődés korai szakaszát, ha teljes kiőrlésű, termelői, szezonális, cukormentes, bio, paleo, vegán szuperkajával tömjük.És azt is szórjuk meg chia maggal meg gyömbérrel! Nem csak, hogy ne tömjük gyorskajával a gyereket, de ha meglátunk bárkit, aki vaníliás karikával közelít felé, hívjuk ki a gyermekvédelmet!

+1. A kivétel, ami erősíti...

Mondjuk találkoztam már olyan anyával, aki szerint az ő gyereke nem maga a kis Buddha, ezért nem pusztul el azon nyomban, ha a fenti pontok nem valósulnak meg hiánytalanul. De aztán a szupermamiktól megtudtam, hogy ők a "szaranyák"! Hát, nem túl rózsás kilátások...

U.i.: Természetesen nem baj, ha valakinek vannak nevelési elvei - és tartja is magát hozzájuk. Csak túltolni nem kell. Persze kérdezzetek meg erről újra, ha lesz saját gyerekem. Reméljük nem is olyan sokára... wink

 

Forrás: she.hu

Petrás Lilla , 2017. szeptember 01.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?