Terhesnapló 6. - Debrecenbe kéne menni

Jövő hét kedden indulunk és két hétig maradunk. Szerencsére tudtunk úgy időzíteni a nővéremékkel, akik Svédországban élnek, hogy ők is haza tudjanak arra az időre jönni, amikor mi. Így jövő hét kedden a büszke nagyapa – édesapám - egy csokor unokát szedhet össze a repülőtérről, ehhez a mutatványhoz pedig minibuszt kell bérelnie.

Szóval az elkövetkező hetekben kulináris gyönyörökben lesz részem. Nem kell nagy dolgokra gondolni, de például egy reggeli friss kakaós csiga, vagy a finom, puha kifli minden pénznél többet fog érni.

Előző cikkemben említettem, hogy „Charlie” milyen jó baba, és hagyja nyugodni az anyukáját. Nos, az elmúlt napokban megkeserítette a reggeleket, szörnyű hányingerek kerülgettek, és találkoztunk a rókával is. Mert ő ilyet is tud produkálni, nehogy alá legyen becsülve a Kicsike tudománya.

Hajnalban pedig arra keltem, hogy húzódik a jobb petefészkem környéke. Mikor Mollyval voltam terhes, a 19. héten éreztem hasonlót, de akkor rendesen meg is ijedtem. Igaz, az jobban is fájt. Legalább most nem ijedtem meg, aludhattam még pár órát.

Kellett is, hogy kipihenten keljek, mivel ma vizsgáztam vezetésből. Sajnos nem jött össze, és apró hibán csúsztam el, de sokkal rosszabbra számítottam saját teljesítményemet tekintve, így annyira nem voltam csalódott. Azt hittem, hogy jobban fogok izgulni, de szerencsére ez nem volt gond. Kicsit visszább kell vennem a „Schumacherkedésből”, mivel a plusz 5 mérföld/óra okozta a végemet. Legközelebb majd sikerül! A vizsgát követő egy órában pedig kapásból két remek hírt kaptam, tehát tényleg nem volt még időm sem bosszankodni.

A mai napon a 10. hét 5. napjánál tartok, ami azt jelenti, hogy jövő hét végén kezdhetek fellélegezni, amint betöltöttem a 12. hetet. Addig pedig gyorsan fog telni az idő. A következő pár nap pakolással fog telni, és most, hogy túl vagyok a vizsgán - teljesen mindegy, hogy sikeres volt-e, vagy sem -, koncentrálhatok a hazatérésre!

Léna