Mennyi az ideális korkülönbség testvérek között? Mit tegyünk, ha a gyerek tiltakozik a kistestvér ellen? – Gyermekpszichológus válaszol

Létezik ideális korkülönbség testvérek között? Kire hallgasson az anyuka, ha felmerül a testvérkérdés: magára vagy a családtagokra? Mi a teendő, ha az első gyerek kézzel-lábbal tiltakozik, hogy nem akar magának testvérkét? A kérdéseket Török Zsófia gyermekpszichológusnak tettük fel.

 

Mennyi az ideális korkülönbség testvérek között?

- Testvérek közötti ideális korkülönbséget nehezen lehet meghatározni, mivel az eltérő korkülönbségeknek létezik előnyük is és hátrányuk is – kezdi Török Zsófia gyermekpszichológus.

Kis korkülönbség testvérek között – miért jó, mire kell figyelni?
- Ha kicsi a korkülönbség a testvérek között (1,5-2,5 év), a testvérféltékenység kevésbé jelentkezik, a két kisgyerek együtt nő fel, adott a szoros testvéri kapcsolat lehetősége. Ugyanakkor, ha mindkét gyerek pici, az a szülőkre nagyobb terhet ró, több energiát és odafigyelést kíván meg a kezdeti időszakban, mint a nagyobb korkülönbség esetén.

- Ha a nagyobbik testvér már elérte a 3-5 éves életkort, valószínűbb, hogy megjelenik a
testvérféltékenység, hiszen a nagyobbik gyermek már megszokta, hogy osztatlan figyelemben
részesült eddig.” Nem beszélve arról, hogy a testvérke megszületését követően nem sokkal óvodába kell járnia, míg testvére lefoglalja az "ő" anyukáját, amit igazságtalanságként élhet meg – teszi hozzá a szakember.

Nagy korkülönbség testvérek között – csak az életkor számít?
- Nagyobb korkülönbség esetén a szülők energiái, kapacitásai könnyebben kiaknázhatóak, ugyanakkor a nagyobb életkori eltérés más-más fejlődési szinteket is jelent, azaz a gyermekek nem feltétlenül tudnak majd könnyen közös, mindkettejük számára élvezetes tevékenységeket találni.  A testvérkapcsolatok kérdését ugyanakkor az életkor mellett a gyermekek temperamentuma, neme, a családi rendszer alakulása is erősen átszínezi – mondja Török Zsófia.

Kell-e mindenáron testvér egy gyerekeknek?

„Magamnak szülők gyereket, nem pedig neki testvért” – Edit véleménye
- Én, amióta az eszemet tudom, három gyermekről álmodoztam. A sors fintora, hogy egy sem lehetett, végül az első kisbabánkat, Bercit hosszas hercehurca után örökbe fogadtuk – meséli Edit. – Pár év elteltével a családunkba érkezett Máté, a kistestvére, aki szintén örökbefogadott gyerek. Azóta sem adtam fel a régóta dédelgetett álmomat, hogy egyszer három gyermekem legyen. A gond csak az, hogy Máté üvöltve tiltakozik, és óriási hisztiben tör ki, amint a harmadik gyerek kérdése szóba kerül. Én viszont nem tudom, sőt, nem is akarom az ő hisztijét figyelembe venni, hiszen nem elsősorban neki szülők testvért, hanem magamnak gyereket. Tehát a vita itt el is dőlt… – mondja határozottan és ellentmondást nem tűrően Edit, aki negyvenes évei fölött járó anyuka.

De vajon egy anya eldöntheti egymaga, hogy hány gyermeket akar, hány gyermek passzol bele a családmodelljükbe? És vajon szülőként, felelős felnőttként minden joga megvan hozzá, hogy figyelmen kívül hagyja második gyermeke kérését?
A kérdés természetesen több mint költői, és ezt nem a mi tisztünk eldönteni. Ahány család, annyi helyzet, annyi életkörülmény, annyi szempont, amit a gyermekvállalásnál figyelembe kell venni. Az, hogy morálisan igaza van-e Editnek, a karakán anyukának, az egy kérdés (a következő az lenne, hogy ebbe az apukának miért nincs több beleszólása) - mégis a legfontosabb azt kell tisztázni, hogy ilyen esetben mi a helyes teendő, ami a testvérkét nem óhajtó kisgyereket illeti.

„Legalább annyi beleszólása van a gyereknek, mint nekünk” – Ancsa véleménye
- Kisfiam jó képességű, autista kisgyerek, akitől, amióta csak beszélni tud, minden évben több alkalommal megkérdezzük, hogy szeretne-e testvérkét magának – meséli Ancsa. - Ő ilyenkor mindig azonnal rávágja, hogy: nem. Mi a férjemmel az ezzel kapcsolatos igényét komolyan vesszük, hiszen legalább annyi beleszólása van Lázárkának a családunk kialakításában, mint nekünk szülőknek. Mi nem csak meghallgatjuk a véleményét, hanem figyelembe is vesszük, többek között azért, mert nem akarjuk, hogy bármilyen lelki törés érje, hiszen lesz neki még úgyis elég nehézsége az életben. Akkor legalább ebben dönthessen ő maga, bármilyen kicsi is ehhez a súlyos kérdéshez – mondja Ancsa.

Mi a teendő, ha a gyerek nem szeretne kistestvért?

Két ellenkező vélemény, két ellentétes anyai hozzáállás. Mégis mi a tanács arra az esetre, ha a gyerek egyértelműen megfogalmazza, hogy ő egyáltalán nem akar testvért, mint ahogy Edit kisfia is teszi? Figyeljünk oda a mondandójára, vagy legyintsünk egy nagyot, hiszen vélhetőleg egy múló hisztiről van szó; volt már ilyen a világtörténelemben, hogy valakinek testvére született. Erőltessük a második, harmadik gyereket, vagy ne? Kire hallgasson ilyenkor az anyuka, az alig pár éves kisgyerekre vagy a saját ösztöneire?

  • Egy gyermek, ha ellenállást mutat a testvér iránt, érdemes őt meghallgatni, hogy miért nem szeretné, mitől tart. Fontos ezekre reagálni, és megbeszélni vele az ő aktuális értelmi szintjén, hogy mi változna, és mi maradna változatlan, például elmagyarázhatjuk, hogy „anya és apa ugyanannyira fognak szeretni téged, ha kistestvér születne” – tanácsolja Török Zsófia gyermekpszichológus. - Az ő új nagytestvéri szerepeiről is érdemes lehet említést tenni, illetve ismerős testvérpárok is szolgálhatnak mintaként, ha van a környezetben ilyen – teszi hozzá.
     
  • Ha kisebb gyermekről van szó, és kevésbé tudja megfogalmazni ellenállása okát, célszerű lehet a mesékhez nyúlni. Testvérekről szóló mesék segíthetnek megmutatni a gyermek nyelvén, hogy miért lehet jó egy testvér – mondja.

Baj-e, ha egy anya csak egy gyereket szeretne vállalni?

Amint egy nőnek kisbabája születik, máris zúdulni kezdenek rá környezete felől a szokásos, legtöbbször jóindulatúnak szánt kérdések: „Na, és mikor jön a következő baba?”. Rosszabb esetben a kedves érdeklődés helyett a jól ismert, kéretlen tanácsokat kapja: „Egy gyerek nem gyerek” vagy „Ne várjatok sokáig a következő babáig!” – mintha a tanácsot osztogató személy tudná, hogy az újonnan alakult család milyen terveket tűzött ki, hol tartanak anyagilag, mennyire viselte meg a szülők kapcsolatát, vagy sem, az első gyermek megszületése, milyen jó és rossz családi mintákat láttak maguk előtt a szülők… - és a sort még hosszan lehetne sorolni.
Ez az a kérdés, amihez mindenki ért, mindenkinek van hozzáfűznivalója, holott ez a család legbensőbb magánügye.

  • Az, hogy a szülőknek hány gyerekük „legyen” – ez az a kérdés, ami az egész családot érinti. Minden esetben a szülőpárnak kell közös döntést hoznia arról, hogy ők vállalnak-e még gyermeket, illetve hány gyermek érzelmi, testi fejlődéséért tudnak felelősséget vállalni. Fontos erre időt szánni, hogy ezt valóban át tudja beszélni a szülőpár, hogy mindketten a meghozott döntés mellé tudjanak állni - hiszen ez egy életre szóló, újabb elköteleződést jelent egy új, még számukra is ismeretlen személy létezéséért – tanácsolja Török Zsófia gyermekpszichológus.

 

NIC , 2017. június 20.
 
 
 
Címkék:  

családtervezés

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?