Karrier vagy gyermekvállalás - avagy a kék vagy a piros kapszula

Spoiler!!!! Közhelyek következnek! Ha ez nem érdekel, görgess tovább az A nagy kérdéshez!

Hogy mikor ideális vagy alkalmas egy kisbaba érkezése a családba? Tapasztalataim szerint ezt a legtöbben egyfajta (vélt?) anyagi biztonságtól teszik függővé – vagy legalábbis szeretnék. Majd ha lesz saját lakásom, majd ha keresek havonta ötszázezret, majd ha kifizettem a hitelem, majd miután összeházasodtunk. Ezen túl van még számtalan szubjektív érv is, mint például: majd ha a Zoli barátom/Évi barátnőm is túl van rajta, majd ha anyámék már nagyon nyaggatnak, majd ha már nem akarok bulizni; lehetne sorolni.

Azt hiszem, azért mégis, az anyagiak azok, ami a legtöbbeket elriaszt ettől az egésztől. És érthető is ez: mindenki szeretne legalább stabil alapokat a lába alatt-, és egy tetőt a saját és gyermeke feje felett tudni. Azaz, nem feltétlenül albérletbe szeretnék berendezni az álom babaszobát. Vagy, ha mégis, az utóbbi időben úgy elszálltak az árak – mind a lakásvásárlások, mind az albérletek terén; lásd EZT a cikket - , hogy egy saját lakásért évtizedekre adósságba kell vernünk magunkat, albérletre meg könnyen elmehet akár a fizetésünk fele is.

Van másik opció is: „mamahotel” vagy „szülőbank”. De most komolyan: ez valóban cél lehet? És egyébként is: mi van azokkal, akik nem lehetnek ügyfelei a szülőbank-nak? Azaz, akiket nem tudnak támogatni a szüleik?

Így hát, a (viszonylagos?) jólétért, legtöbbször, mindkét fél, a leendő anya és az apa is dolgozni kénytelen. Ezzel mind a férfiaknál – náluk ez talán kisebb probléma-, mind a nőknél kitolódik a gyerekvállalás ideje.

És itt már rá is léptünk a lejtőre, ami előbb-utóbb útelágazáshoz fog érni. Merthogy, két teljes értékű fizetésből azért már meg lehet élni, sőt, akár némi „luxusra” is telik (értsd: évi egy-két utazás). Sőt-sőt, ha igazán optimális esetről beszélünk, akár még némi előtakarékosságot is felmutathatunk. Ezzel megszokunk egy életszínvonalat, egy kényelmi szintet. Amit ugye lejjebb nem akarunk majd adni. Hozzászokunk, hogy akkor jövünk, megyünk, amikor akarunk. Oda, ahova akarunk. Egy gyerek azonban egy csomó lemondással jár. Anyagiakban és életstílusban is. És időben. Főleg időben.

Gyerekvállalás

A nagy kérdés

A nagy kérdés, hogy meddig válasszuk a piros kapszulát? Meddig éljünk magunknak, a kényelmünknek, a karrierünknek? És mikor vegyük be a kék kapszulát, mikor mondhatjuk nyugodt szívvel, hogy jöhet a baba?

Saját tapasztalat alapján állíthatom: hülyeség az, hogy nincs „legalkalmasabb idő” a gyerekvállalásra. Mert, ha józanésszel mérlegelünk, van. Kinek-kinek melyik a legmegfelelőbb, de van. Tudod, amikor úgy minden szükséges dolog együtt áll. Jó a melótok, szerelem van, és hely is van a fészekben. De ha ez a szentháromság borul, akkor jön a dilemma.

Pénz

Az anyagiakkal kezdtem a posztot, a felsorolást is ezzel kezdem. Sokak szerint az, hogy tisztességesen várd gyermeked, alsó hangon ötszázezer forintos beszerzésre van szükség. Nem akarom elbagatellizálni a kérdést, ugyanakkor ezt úgy módosítanám, hogy legfeljebb ennyi. Ha okos vagy és ügyes.  Azzal, hogy ha a kéket választod, azaz a gyermekvállalást, akkor nagyon komoly anyagi terhekkel számolhatsz. Már a várandósság alatt a szükséges vizsgálatok, a helyes étrend és megfelelő vitaminok biztosítása is havonta elég szép összeget jelent. Ha a megfelelő körülmények, a babaszoba kialakítása is a szülők előtt áll, ez további anyagi terhet jelent. Persze némi előre gondolkodással és takarékoskodással felvértezve hozzájárulhatunk ahhoz, hogy ezek a költségek ne derült égből villámcsapásként szakadjanak a nyakunkba, amikor már mondjuk úton van a csemete. A tervezés és józan gondolkodás természetesen végigkísérheti az egész folyamatot, ezzel szinte kiküszöbölve a váratlan, nagyobb összegű kiadásokat.

Ha a babaeszközök beszerzésénél odafigyelünk arra, hogy ne az utolsó pillanatban, csillagászati áron vegyünk meg valamit, akkor ezzel is nagyon sok pénz maradhat a zsebben. Szóval, ha csak a pénz az, amiről úgy gondolja egy fiatal pár, hogy akadálya lehet a gyermekvállalásuknak és még emiatt halasztgatják, akkor a jó hír az, hogy egy gyermekhez nem feltétlenül szükséges milliókkal rendelkezni a bankszámlán.

Karrier vagy gyermekvállalás - avagy a kék vagy a piros kapszula

Más kérdés a munkahely megtartása és a fiatal anyuka, már kisgyermek melletti munkába való visszatérése. Ez nem kis fejtörést tud okozni egy fiatal pár számára. Úgy vélem, talán nem is konkrétan a pénz kérdése, hanem ez a sarkalatos pont az, ami a fiatalokat igencsak elbizonytalanítja: nem érzik azt a biztonságot, hogy egy kicsi gyermek mellett is biztosítva lesz a munkájuk és a havi jövedelmük. Hiszen egy fizetés jószerivel teljesen kiesik.

Szabadság, szerelem, nem csak pénz kell nekem

Az életstílus teljesen egyénfüggő. Ha elég erős a szerelem és le tudsz mondani az eddigi kikapcsolódásokról-dorbézolásokról, király. Ha nem, akkor nem: piros pirula és nincs baba.

Mert mi van abban az esetben, ha egy szerelmespár egyik tagja úgy gondolja, hogy neki a saját szabadsága még fontosabb egy leendő gyermeknél? Hát, ez okozhat a kapcsolatban némi galibát. Mindenesetre egy gyermekvállalás alapja a teljes egyetértés ebben a kérdésben. Ha az egyik fél úgy érzi, a dolog rá lett erőltetve és

úgy esett „teherbe”, mint „vakló” a gödörbe,

hát ez a nagy szerelem végét is jelentheti, akár még csak úton van a baba, akár már megszületett.

Azt pedig azért lássuk be, egy gyermeknek mindkét szülőjére szüksége van. Ez talán mindennél fontosabb, és azt kell, hogy mondjam, nincs az a pénz, ami a hiányzó szülőt helyettesítheti. Itt pedig nem csak a tékozló apákra gondolok! Nem egy, nem két olyan anyuka van, aki bizony a harmincas évei végén, szinte csak presztízsből szül gyermeket, hogy elmondhassa magáról: ő nem csak a karrierre képes, hanem ezt is tökéletesen megoldja. (Jellemzően ők hívják a gyermekvállalást gyerek projektnek.) Ő ugyan testileg jelen lesz a gyermeke életében, és az is lehet, hogy az anyagiak teljes biztonságában lubickol a kicsi, de a szülei ebben az esetben nem feltétlenül nyújtják lelki és érzelmi szempontból számára a szükséges gondoskodást.  Persze, ez közel sem törvényszerű, de mind láttunk már karón varjút, igaz?

A döntésben egy szempont legyen a legfontosabb: a két szülő teljes szívből akarja a gyermeket, és vállalja ennek az érzelmi és gondoskodási következményeit és feladatait is -a gyermek egész életére!

Egy kisgyerek nem egy „csomag”, amit otthagysz a pályaudvaron, ha nincs kedved cipelni, majd akkor mész érte, amikor eszedbe jut. Ha megszületett, onnantól életed végéig elválaszthatatlan része az életednek. És vállalnod kell azt, hogy olyan gyermekké válik, amilyenné TE neveled. Továbbá semmiféle illúziód se legyen: a gyermektől életed vége felé azt fogod visszakapni, amit nyújtottál számára. Tehát, ha idősek otthonában kötsz ki és feléd se néz, akkor már késő, ezt jól vésd az eszedbe, mielőtt döntesz.

Szóval, hogy mikor alkalmas egy kisbaba érkezése, azt ritkán dönti el a környezet. És bár a körülmények sem mindig adottak, azokon még lehet segíteni, míg eltelik az a kilenc hónap. Ez az idő sok mindenre elég. De egy valamire nem elég a kilenc hónap sem. Arra, hogy elfogadjuk a helyzetet akkor, ha ezt a várandósságot nem akartuk igazán.

Egy gyermek sosem kéri a szüleit arra, hogy megszülethessen. Az Ő világrajövetele mindig a szülők döntése és felelőssége. Szóval: felelős döntést kívánok mindenkinek!

A cikk elkészítésében közreműködött: http://www.babychameleon.hu/

2017. július 19.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?