„Ja, nem is terveztek tesót? Nagy kár!” – avagy miért kéne magyarázkodnunk, hogy "csak" egy gyereket szeretnénk?

Este későn pittyeg a telefonom: egy nagyon jó barátnőm hív, bár meglep, hogy ilyen későn, ugyanis mióta gyereke van nem szokott 8 után keresni. 

„Bocs, hogy most hívlak, de annyira ki vagyok akadva, muszáj valakivel beszélnem, de nem tudtam hívhatlak-e.” – persze gyorsan tárcsáztam is, hogy megtudjam mi történt.

-Na hello, mi a baj?

-Nincs baj, de képzeld ma találkoztam az Edina anyjával a városban, - tudod a csaj, aki gimiben velünk járt két évig-, és teljesen kiakasztott.

-Mert? Én ezer éve láttam őket, az anyukáját talán már meg sem ismerném.

-Hát én sajnos igen, ezek után meg túl jól is ismerem azt hiszem.

-Na mondd már mi van! – sürgetem.

-Délután bementünk fagyizni a belvárosba, Marci hozta az új kis bringáját, ki tudta próbálni a téren, ahol nem járnak autók. Egyszer csak rám köszönt az Edina anyukája és beszédbe elegyedtünk. Mondta, hogy a kisebbik lánya is most szült, Edináéknál meg most várják a másodikat.

-És?

-És ezután konkrétan kérdőre vont, hogy „és nálatok mikor jön a következő?” Mondtam, hogy nem jön, erre olyan pofát vágott, mint aki legszívesebben leköpne.

-Mi van??? – kérdem nyomatékosan.

-Aztán elkezdett prédikálni, hogy „dehát szeretitek a gyerekeket nem? meg hogy „szegényke ne legyen már egyke, az olyan rossz! meg, hogy „pedig mindig jó sok gyerekkel tudtalak elképzelni!”

-És mégis mit mondtál erre? Mondjuk tökre semmi köze hozzá, hogy miért nem akartok két gyereket, de mégis...

-Mondtam neki, hogy mi így vagyunk boldogok, eredetileg is egy gyerkőcöt terveztünk, szóval próbáltam finom előadni az álláspontomat, de ő szinte a földbe döngölt.

-És most emiatt vagy feldúlt? Mit foglalkozol vele? Semmi közöd ahhoz a nőhöz.

-De tudod mekkora pletykafészek, most tuti, hogy a fél városnak előadja majd, hogy micsoda szar szülők vagyunk...

-Tojni rá! Már bocsánat.

-Tényleg pocsék szülők vagyunk, hogy nem akarunk neki testvért, akivel tud játszani? Vagy ennyire önző vagyok? Mondd meg őszintén!

-Először is próbálj meg megnyugodni! Másodszor nem vagy önző. Harmadszor, ez a ti életetek, senkinek semmi beleszólása és egyedül ti tudjátok jól élni. Szóval erre gondolj légyszíves!

-Tudom én is, de amikor megtalálnak egy ilyennel, teljesen elbizonytalanodom és Petit is kikészítem vele, délután óta itt drámázom meg pityergek.

-De butus vagy! Nem szabad ennyire magadra venni! Mit tudhat rólad az a nő? Mit tudhat a magánéletetekről bárki?

-Jó, tudom!

-És ha nem lennél képes többet szülni?

-Ja! – sóhajt. Kíváncsi lennék mit szólt volna a nagy „kampánybeszéd” után, ha bedobom, hogy nem lehet több gyerekem... Csak én nem vagyok ilyen aljas, hogy rossz érzéseket keltsek valakiben.

-És ez maradjon is így! Szuper anyuka vagy, és egy igazi szuper csaj! Nem szabad hagynod, hogy a korlátozott gondolkodású emberek miatt sérüljön az önbecsülésed!

-Köszi, máris egy fokkal jobban érzem magam! Most megyek, megnézem Marcit, hogy nem dobta-e le magáról a takarót. Jó, hogy hívtál! Jó éjt!

-Jó éjt nektek is, puszi!

Leteszem a telefont és magam elé meredek: „Istenem, miért kell mások életébe belemászni?”

B.F. , 2018. május 13.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?