12 hét. Az a bizonyos bűvös 12 hét.
Bűvös a terhesség ideje alatt, magzatkorban, mert innentől kezdve lehet egy kicsit fellélegezni, kicsit jobban bízni a várható gyermekáldásban, és bűvös babakorban is.
Nem sír egyfolytában, amiért a fáradt anya, na meg a család, hálaimát rebeg az ég felé. Ugyanis ilyenkorra érik már a kis csöppség idegrendszere, s ez nagyban hozzájárul a nyugodtabb nappalokhoz.
Nincs már kelés 2-3 óránként az éjszaka folyamán sem, így az éjjelek is újra (bár csak a fogzásig) az alvásról szólhatnak. Hallelúja!
Erre az időszakra csitul a hasfájás is, ezért békésebbek az esti órák.
Ne adj isten néha még egy híradót is sikerül megcsípni, már ha az elsőszülött is partner ebben, s kiengedi markából a tv-t meg a mesecsatornát. Nálunk, elhihetitek, ez csak komoly harcok árán lehetséges. És nem is mindig jön össze.
Minden fáradtságot, fusztrációt, hajtépést ellensúlyozva a 12 hétre felragyog az első, a második, a sokadik mosoly a törpördögtől, amitől zsepkendők százai hullanak a szemetesbe és tucatszor hangzik el:
Ugye milyen okos?
Nézd a kis angyalom, megismeri anyát!
Apa! Apa! Apaaaa, látod? Rám nevetett! Tuti, hogy megismeri anyát!
Anyát, aki többnyire azért még savanyútej szagú (apa szerint) és gyakran kócos, mert a nagy reggeli kapkodásban a fésű valahogy mindig elfelejtődik, és sokszor nyálas és gyűrött és bukások díszítik otthonka típusú ruháját.
Bukások, s egyéb foltok, mellmagasságban, amik tökéletes irányzékkal landolnak a ruhán – pelenkázáskor.
A 12. hétre rutinossá válik a család.
A nagytesó is élvezi a nagytesó szerepet, de néha visszaveheti a babajelmezt, s ez senkit nem zavar.
A 12. hétre apa és anya is megkeresi újra a nőt és a férfit egymásban.
Sok hét várakozás után, óvatosan, félve szeretgetik meg egymást. Közben a fél szem a kiságyban, fél fül a szoba neszeire tapadva, vicces az egész, nevetésbe fulladós, játékos, de mégis intim és szép.
Mert anya és apa szerepe alatt még él a nő, még hódít a férfi, s az egész kép így teljes.
A 12. hétre a feledés homályába vesznek a szülés okozta rossz emlékek, kialakul a napi rutin.
Mosolygások, gügyögések, szeretethangok töltik be a lakást, ragyogják be a mindennapokat, elfedve a sírást, fájdalmakat.
A 12. hétre egymásra hangolódik és kiteljesedik a CSALÁD.
A cikk elkészítésében közreműködött: http://kissemese.cafeblog.hu/
