Amiket biztosan másképp fogok csinálni a következő gyerekemmel – 2. RÉSZ

Közel másfél évvel ezelőtt írtam meg ennek a cikknek az első részét. Azóta már meg is született Julcsi, a második babám, 2016 augusztusában. Nos, nézzük, vajon beigazolódtak-e vele kapcsolatban azok az állításaim, amiket nagy lelkesen elterveztem!

„Jobban rákészülök a vajúdásra - lehet, hogy másodjára is hosszú lesz...”

EREDMÉNY: IGAZ!

Kiindulva az első, nehézkesnek mondható szülésemből, Jucsival a pocakomban valóban tudatosabban készültem a szülésre. Néhány barátnőm ajánlására elolvastam egy könyvet, ami nagyban segített, hogy agyban és lelkileg is ráhangolódjak a természetes, beavatkozásmentes szülésre (Ina May Gaskin: Útmutató szüléshez, mindenkinek ajánlom). Ezen kívül, rendszeresen végeztem gátizom tornát és a terhesség vége felé gátmasszázzsal is készítettem a testem a nagy eseményre. Sőt! A szülés előtti estén összeállítottam egy remek lejátszási listát, aminek stílusos nevet adtam: Vajúdás J. Nem tudom, hogy mindennek köszönhetően vagy sem, de viszonylag gyors, és a burokrepesztésen kívül abszolút beavatkozásmentes szülésem volt, ami csodás élmény marad örökre.

„Kérni fogom a gyerekem - de azonnal!”

EREDMÉNY: IGAZ!

Az első szülés után szinte azonnal elitték a kisfiam és csak kb. fél nappal később adták vissza nekem, addig nem is került mellre, ami – mint utólag megtudtam – nagyobb, akár végzetes galibát is okozhatott volna a szoptatással kapcsolatban. Ez igen szomorú lett volna, tekintve, hogy – szintén utólag tudtam meg – csak egy sima kórházi protokoll miatt történt ez így. Julcsi születése előtt tudatosan olyan szülésznőt kértem fel, aki nem csupán jó kapcsolatban van az orvvosommal, hanem kifejezetten a természetes szülés híve ÉS az is fontos számára, hogy a babám mihamarabb mellre kerüljön és az első órákat szorosan összeújva tölthessük. Tehát a babámat kérnem se kellett, születés után azonnal a karjaimban landolt smiley.

Tápszer? Kösz’ nem! - ha nem muszáj...

EREDMÉNY: 50% IGAZ!

Az előző cikkben nagy hévvel fogadkoztam, hogy na, majd én hű, de tudatosan nem fogok tápszert adni a babámnak. Ez valóban így is volt, viszont azzal a szomorú ténnyel kellett szembesülnöm, hogy az csak egy dolog, hogy én nem adok neki. Viszont, amikor kötelezően be kell adi a babát a csecsemős nővéreknek, ott a síró babáknak sajnos elég gyakori, hogy cumit vagy cumisüveget nyomnak a szájukba… Félreértés ne essék, nem az eszközökkel van a problémám, hanem azzal, hogy sokszor ezeket az anya beleegyezése nélkül alkalmazzák! Ez szerintem nem fair, se az anyával se a babával szemben. Egyik nap, amikor beadtam a babám, tudatosan nem küldtem vele cumisüveget, hogy elkerüljem a tápszert/cukros vizet, ám amikor visszatolták, egy játszócumi volt mellette. Hümmögtem, és belenyugodtam, de egyáltalán nem örültem ennek…

„Szoptatás bárhol, bármikor!”

EREDMÉNY: HAMIS!

Nos, ez a dolog a szégyenlősség miatt okozott problémát Benivel, amit aztán szépen elhagytam és tényleg bárhol, bármikor megetettem őt. Gondoltam, hogy Julcsival ez már az elejétől fogva természetes lesz. Igen ám! De nem gondoltam bele abba, hogy egy turbó-mozgó kétéves mellett nem fogok tudni csakúgy leülni egy padra például a játszótéren és szépen diszkréten szoptatni. Ugyanis vagy rohannom kell utána, hogy megelőzzek egy magas mászókáról való leugrást, vagy el kell hárítanom, hogy kisfiam teliszájjal vigyorogva odarohanjon az ölembe, nyakig koszosan-vizesen, nem kímélve a hugicát sem. És mindennek tetejébe még az is nehezíti a nyilvános szoptatást, hogy Julcsikám úgy eszik, hogy azt egyrészt szerintem száz méteres körzetben hallani – cuppog, nyammog, nyöszörög, szörcsög – és sokszor hirtelen lecuppan és homorítva-vigyorogva elkezd bámészkodni, teljesen szabadon hagyva a melleimet. Nos, azt hiszem, ez nálam már nem fér bele sajnos, úgyhogy a bárhol és bármikor szoptatás sajnos nem teljesen valósul meg.

Az én gyerekem – de nem csak én vagyok alkalmas arra, hogy vigyázzak rá

EREDMÉNY: HAMIS (egyelőre…)

Ez a nézet Beninél már egészen hamar kialakult bennem, hiszen ő egyrészt valamivel jobb alvó volt: ezt úgy értem, hogy voltak fix időpontok, amikor megszakítás nélkül aludt az esetek 99,9%-ában. Valamint, elég könnyen megnyugodott ölbe véve. Ez a két tulajdonság Julcsimra nem teljesen igaz. Ő ugyanis az a típus, aki igen gyakran megébred és őt bizony nem mindig és nem bárki tudja megnyugtatni a karjaiban. Neki bizony a fő megnyugvás a cicizés, ez pedig azt eredményezi, hogy a másra való gondtalan rábízás még várat magára egy kicsit. 

Tápszer? Kösz’ nem! - ha nem muszáj...
Tápszer? Kösz’ nem! - ha nem muszáj...

Biróné Ujhelyi Anna , 2016. december 19.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?