A soha meg nem születő gyerekek
Hány gyereked van? És hányat szeretnél igazán, tiszta szívből, ösztönből, szeretetből? Neked is vannak soha meg nem születő, vágyálom gyerekeid, akikre a lelked vágyik, de az agyad dönt helyette? Nekem vannak. De ez maradjon köztünk.
Amikor kislány voltam, standard módon két gyereket szerettem volna, két kislányt. A nevüket ugyan nem találtam ki előre, de az nem is tűnt olyan fontosnak.
Aztán amikor feleség lettem, a házasságunk kezdetén még négy gyerekről beszéltünk. Mivel minden nagy utazás egyetlen lépéssel kezdődik, először megszületett a fiam. Az ő születése nem volt könnyű, ezért sokáig visszaesett a tervezett létszám kettőre. De miután a nagylányom is megérkezett közénk, nem sokkal később én már tervezgettem, milyen lenne nagycsaládosként, három gyerekkel. Szerencsére a kicsi lány is így gondolta, így immár tényleg van két lányom a fiam mellett, ez a része beteljesült a gyerekkori elképzeléseimnek.
Most viszont már más álmaim vannak. Olyanok, amik talán –mi több, nagy valószínűséggel- sohasem fognak teljesülni. Bár ahogy a dal mondja: soha ne mondd, hogy soha. Mégis, a józan ész, a ráció azt mondatja velünk, a létszámnak így kell teljesnek lennie. Hiába szeretnék még egy - kettő, három - porontyot, nem lehet.
Érdekes adatra bukkantam, amikor arra kerestem a választ, átlagosan hány gyereket szeretnénk, és ezzel szemben mennyit vállalunk:
|
életkor |
tervezett gyerekszám |
tényleges gyerekszám |
|
20-24 év |
204 |
28 |
|
25-29 év |
210 |
89 |
|
30-34 év |
218 |
164 |
|
35-39 év |
218 |
185 |
|
40-45 év |
222 |
200 |
|
együtt |
214 |
128 |
Száz nőre jutó kívánt és tényleges gyermekszám a KSH vizsgálata szerint (2004-es adat)
Kedves virtuális barátnőim, biztosan ismerős az érzés, amikor egy nő babára vágyik. Nincs ennek általában semmi ésszerű magyarázata, ilyet ne is tessék keresni. Ez az érzés olyan ősi, olyan ösztönös, olyan magától érthetődő… És ha nem lehet, ha nem szabad, akkor bizony egy nagy űr marad a helyén. Hogy ezt az űrt ki milyen módon tölti ki, az nagyon egyedi. Lehet előle munkába, sportba menekülni, el lehet fojtani, lehet betegséggé transzformálni, kinek milyen lapot osztanak.
Mitől van ez? Miért elégednek meg egyes nők 0, 1, 2 (x) gyerekkel, mások pedig miért nem? Talán ők jobb emberek, jobb anyák, ezért vágynak több gyerekre? Nem hiszem, ez túlzott leegyszerűsítése lenne a dolgoknak. Értelmes magyarázatot persze nem tudok adni arra, miért akarjuk újra és újra elölről kezdeni a gyötrő hányingert, a dagadó lábakat, a lógó melleket, az álmatlan éjszakákat, az ijesztő gyerekbetegségeket. Mert így vagyunk programozva.
Nem célom a meg nem született gyerekek meg nem születésének okait kutatni. Mindenki maga tudja, mi és miért szab határt a gyereklétszámnak. Ebben vájkálni fájdalmas és illetlen dolog lenne. Mindössze csak fontosnak tartom, hogy merjük bevallani magunknak, a társunknak, mit szeretnénk valójában, ezzel szemben mit érzünk, amiért nem kaphatjuk meg.
Én bizony szomorúságot érzek. Néha egészen nagy adagokban tör rám, főleg, ha várandós nő, vagy pici baba közelében lehetek. Nem irigység ez, inkább ,,csak” bánat. Már-már gyász, veszteség érzése. Amit néha mélyen átélek, néha elhessegetek. Néha pedig igyekszem nem tudomást venni róla.
Nem tudom, hogy ez mikor múlik el. Hogy a szívem mikor fogadja el az agyam döntését. Megtörténik-e ez egyáltalán valamikor? Nem tudom. De remélem.
Zsuzska, 2011. augusztus 25.
Babanet hozzászólások(18 hozzászólás)
Gratula a harmadikhoz!:)
Tudjátok, mi a fura? amikor sorban ismerünk fel mások megfogalmazott érzéseiben a sajátunkéra: jééé, te is? nem is fura, inkább olyan ősi-női lélekközösség. Ez jó, ez jó :)
Az én esetem nagyon durva volt.A harmadik szülésem után 5 héttel terhes lettem ismét.(Ebből 3 hét vérzés volt).
Mérlegelnem,pontosabban mérlegelnünk kellett gyorsan,mi a legjobb...én a mai napig nem dolgoztam fel lelkileg.De átestem egy műtéten.
Zsuzska, igen, ez az egymásra-magunkra ismerés jó dolog. És az is, hogy kimondunk ilyeneket, vagy hogy helyettünk kimondják, talán jobban is, ahogy mi magunk tudnánk. És ez lehetőséget teremt arra, hogy felismerd, szembenéz, dolgozz rajta. Fejlődj. Változz.
Ugyan én még csak kettőnél tartok, de férjem mosolyog rajtam, amikor magammal harcolok. Eszem szerint nem vagyunk képesek egyenlőre ki tudja meddig új babát vállalni, mert az elmúlt évünk lelkileg nagyon padlóra küldött. Kisebbik fiam esete ami orvosi rejtély, nem tudják pontosan mi a baja, így a folyamatos mi lesz velünk 1hét, egy hónap, egy év múlva....ezekre nincs válasz....tehát eszem szerint most kell egy idegi, érzelmi feltöltődés mindenkinek, mert talán talán kezdenek csitulni a gondok...
De, és itt a nagy DE: kislány korom óta meg voltam győződve hogy nekem csak lányom lehet, kettő...álmodtam róluk, láttam őket, megvan a nevük is hosszú évek óta. Talán eltévedt álmok voltak? Nem tudom. És elnézve a sok sok babára váró anyucijelöltet, sokáig szégyenkeztem is, hogy van két csodás fiam, mit akarok még? De elnyomni sem lehet, és mint ahogy én sem fogom soha megélni azt a fájdalmat amit a babura várók, így mások sem értik meg teljesen miről beszélek, csak akik hasonló cipőben járnak. Nem, nem arról van szó, hogy milliószor nem adok hálát a világ legcsodásabb két srácáért, akikkel együtt élem meg a napok csodáit...hanem arról van szó, hogy ez egy iszonyú erős vágy, ami ha eszembe jut egy csodaszép rózsaszín ruhácska, vagy kacagó virágos kalapos egyéves kislány láttán, nagyon nagyon elfog és bánatos leszek, mert ha meg is adatik még egy baba valamikor akkor is ott lesz a vágy és nem akarom ezzel a legkisebb mértékben sem megbántani a pocaklakót, ha esetleg úgy dönt őkelme hogy fütyit növeszt.:-)
Ez dilemma volt már Öcsinél is, szerencsére ahogy kiderült mi van a lába között, el is múlt, de ahogy telik az idő, nem halványul, csak egyre erősödik bennem születése óta...
hogy mért elégszik meg azmber mégis kevesebbel? Hát ebben azért a racionális érvek is jócskán belejátszanak. A mi hatánkban különösen is. Ha nem dolgoznék, elveszíteném a munkám, nem lenne visszaút, és a szülés körüli időkben sem tudnánk megélni kizárólag a férjem közalkalmazotti fizetéséből + gyedből 8ha még van olyan). Minden borulna a már megszületett gyerekeim körül....
Marhára fáj.
Átérzem amit írtál én 3 fiú után szeretnék egy lány szívem szerint,de és itt is itt a De az eszem erősebb:( (sajnos,vagy hála az égnek)
De tény ,hogy fáj a gondolat.
Nem mintha a fiaimat nem imádnám és nem töltenék ki az életem nagy részét,de még is.
Ezt csak az értheti aki hasonló cipőben jár:
Hát igen az álmok és a realitás túl nagy a szakadék a kettő között. Őszinte leszek hiszen itt miért is ne lennék az? Volt idő mikor egy gyereket se akartam volt hogy hármat is mikor milyen szakaszon estem át, gondolom én. Aztán felnőttem és maradtam a standard kettő mellett úgy is vettük fel a szocpolt a lakáshitelhez. De erre mondják hogy ember tervez.... Most van egy gyönyörű szép lassan 11 hónapos kisfiam. Imádom szeretem de fáj a szívem egy kislány után is. Sokan lehülyéznek és hasonló amiért nem merek bevállalni még egy gyereket. De kérdem én mire és most tényleg brutálisan őszinte leszek. Ketten kapunk összesen 200 ezret a férjemmel ebből a hitelre fizetünk ki 106-ot a rezsi ötven ezer plusz minusz 6 hiszen a vízszámla csak két havi. Na már most ha velem számoltok rájösztök hogy élni hármonknak marad 43 ezer forint kajára pelenkára stb. Akinek van gyereke az tudja hogy egy gyerek minimum egy huszas szóval ha számoltok tovább velem marad nekünk 23 ebből egy hónapon keresztül kell főznöm és kenyeret felvágottat stb-t venni(mosópor és ilyesmiről már nem is beszélve). Kérdem én tőletek tényleg én vagyok a hülye? Vagy csak reális? Az eszemmel úgy gondolom jól döntök igaz "ha" visszavesznek a munkahelyre megnövekszik kicsit a fizu de ha megint hazakerülnék egy újabb babával az megint csak pénz kiesés. Most választás előtt állunk vagy marad "csak" a fiúnk és élünk viszonylag normálisan vagy legyen még egy és nyomorogjunk? Ti mit tennétek? Minden válasznak örülnék! Nagyon kíváncsi vagyok más hogy gondolkodik!
Bizony, a sors néha megtréfál minket, szerencsére van, hogy kacagunk a tréfán :-)
Serdülőként 4 gyermeket terveztem. Korán férjhez mentem, jött a fiam, majd a lányom...és utána egy válás, sok-sok keresgélős év, és én egyre biztosabb lettem benne, hogy 35 fölött már nem lesz több gyermekem, marad a 2.
Aztán megismerkedtem a párommal, és idén, negyvenedik szülinapomra megszületett a kicsi fiam :-)
Sokat kűzdöttünk érte, mert nem jött magától, de már most tervezgetjük, hogy talán még egy hugi is beleférne az életünkbe...
Kinguci1983 Teljesen egyet értek Veled! Nálunk sajnos pontosan ugyan ez a helyzet, annyi különbséggel, hogy nekem 3 és fél éves a kisfiam. Már 17 hónaposan bölcsis volt, nekem meg vissza kellett mennem dolgozni, hogy a hitelünket fizetni tudjuk,nem tart már sokáig...csak 2032ig...
Én borzasztóan vágynék kistestvérre! De nem merem a mai gazdasági helyzet mellett megrizikózni. Ráadásul mi 3-an vagyunk testvérek, és tudom, hogy mennyire jó! Még titkon reménykedek, hogy hátha... Elkésve nem vagyok, (33 éves vagyok)és még esetleg bele is férne az időbe, ha egy pár éven belül sikerülne. Úgyhogy egyenlőre álmodozok tovább, és addig is nevelgetem az én kis egykémet. :-)
Értem,hiszen az ember lányának néha tudni kell nemet mondani,még akkor is amikor önmagával kell küzdenie.
Nem értem,amikor arra gondolok,hogy 50-100évvel korábban vajon az asszonyok miért vállaltak mégis több gyermeket. A háborúk,szegénység,kilátástalanság idején? Felnőttek és emberek lettek a mi nagyszüleink és szüleink és mi is emberekké váltunk úgy ahogy,de jobb körülményeket tudunk biztosítani a gyermekeinknek,mint amiről mi,szüleink,nagyszüleink álmodhattak volna(tisztelet a kivételnek).
De vajon a mi gyermekeik akarnak e még egyáltalában majd anyák és apák lenni,gyermeket vállalni,életet adni? Hol itt a felelősség?A mi felelősségünk?Szerintem ez is legalább olyan fontos és számomra lelkiismereti dolog,mint tudni nemet mondani.
És még egy kérdés.Mi mai emberek annyira kihagyjuk Istent a teremtőt az életünkből,pedig a rá való hagyatkozás a legfontosabb dolog(természetesen aki nem hisz annak hiába is magyarázom).- "Ahova bárányt ad az Úr oda legelőt is."
Egy barátnőm mondta azt amikor a gyermek vállalásról beszélgettünk -"mi három gyermeket szeretnénk,de az Isten úgy is négyet ad."
Merjünk hinni abban,hogy vállalkozásunk,bátorságunk nem hiába való és az anyai ösztöneinket nem véletlenül kaptuk,hogy csak vágyakozzunk,hanem arra,hogy használjuk.
feluca, a bárányos-legelős szöveg nagyon tetszik, ezentúl használom a sok anyagias kérdésekkel bombázó ismerősnél.
De maradunk a kettő gyerkőcnél!
Minél többször szülök annál több gyerkőcöt szeretnék:)
Csak ez nem így működik:(