Papinapló 6. – Pancsolás kipipálva!
Oltári mázli, hogy éppen akkor született Mimó, amikor a természet is kezdi összeszedni magát. A séták a kezdeti rövidke kikukkantásokból jókora kirándulásokká terebélyesedtek. Már többször jártunk a Dunánál fagyizni, de vendégégben is voltunk együtt. Itt kiderült, milyen jók együtt az unokatesóm három héttel idősebb lányával: már barátkoznak. Vagy legalábbis mi úgy gondoljuk.
A nagybátyám pedig olyan, mint a dél-budai ősapa, ahogy a gyerekek csüngenek rajta. Mamáék jelezték, hogy kezd unokahiányuk lenni, így, ha már nagyon szép idő lesz, jönnek ők is a partra. Ha meg nagyobb lesz Mimó, akkor a nevelőpapám megtaníthatja tábortüzet és rablóhúst készíteni.
A kirándulásokhoz egyelőre a babakocsit használjuk sokat, de már kipróbáltuk a hordozókendőt is élesben. Még hozzá kell szokni, de úgy tűnik, Mimó elvan benne. Kíváncsi leszek, hogy nyáron mi lesz: fűti majd a bugyola, vagy inkább hűti az árnyék? Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó konstrukció egy öt és fél méteres színes textil.
fotó: Bertalan Adél
Kicsit megszeppentünk a múlt héten, mert nem gyarapodott semennyit sem a gyerek, pedig egész nap eszik. Ezért minimális tápszerrel rásegítetünk kicsit napi egyszer, a vacsinál, hogy beindítsuk a folyamatot. Egy hét alatt már jelentős eredményt értünk el. Csak úgy, mint a fürdetésben. Eddig ugyanis hisztizett, ha vízbe tettem. Szerencsére, a köldökcsonk minden teketória nélkül egyszer csak megadta magát, így nincs akadálya, hogy nyakig csobbanjon. És lám, az első meglepetés után felveszi a wellness-pozíciót, és csak akkor sípol legközelebb, amikor kiveszem a kádból. Ennek nagyon örülünk, mert izgultunk, hogy nem fogja szeretni a vizet, ami keresztülhúzta volna a babaúszással kapcsolatos terveinket. Már be is jelentkeztünk egy hamarosan induló újszülött csoportba, hogy ha majd három hónapos lesz, simán tudjunk menni.
Ami egy kicsit aggasztó, hogy tejkiütések vannak néha az arcán. Persze, mindenhol azt írják, és a védőnőnk is azt mondta, hogy ez normális, de akkor is fura, hogy a három hetes fiam egyből a pubertás korba lépett. Na, sebaj, majd elmúlnak. Az viszont egészen remek, hogy rájöttem, mivel lehet lenyugtatni Mimót. Ha az Om Mani Padme Hum buddhista mantrát dörmögöm neki, egyszerűen elalél. Csak tudnak valamit azok az okos szerzetesek Tibetben.
fotó: Bertalan Adél
gumikrumpli, 2015. március 26.
