Az első órák és napok a kisbabával - 2. rész

1. Szülés után közvetlenül nem fogok úgy kinézni, mint egy címlaplány 

Na jó, amúgy se nézek ki úgy, de szülés után, valószínűleg több órás vajúdást követően, amikor végre kipréseltem magamból a kis magzatunkat, vagy miután éppen az egész hasamat vágták szét, és emelték ki belőle a kisbabát, fáradt és nyúzott leszek. Csodálatos szülés utáni képeket lehet látni az interneten boldog, mosolygós anyukákkal, de én nem biztos, hogy olyan leszek. Ettől még rendkívül boldog vagyok, hogy megszületett a gyermekünk, és amint alszok egyet, az én arcomra is kiül a határtalan boldogság. 

2. A szoptatás nem teljesen magától értetődő dolog 

Lehet, hogy a munkatársa feleségének a szomszédjának az ismerősének a gyereke az első pillanattól tökéletesen szopott, de nekem szükségem van arra, hogy összeszokjak kicsit a babával. Meg kell barátkozzunk egymással, meg kell tanítanunk egymást arra, hogyan a legjobb számunkra a szoptatás. Az első pár napban ezért lehet, hogy szoptatáskor csak a babára tudok koncentrálni. Amikor már szépen tud szopizni, beszélgethetünk, nézhetünk közben filmet, vagy kártyázhatunk, esetleg a nagyobb gyereknek tudok olvasni, de az első pár napra szükségünk van a kisbabával ahhoz, hogy aztán gördülékenyen menjen a szoptatás. Ha részben vagy egészen tápszerre van szüksége a babának, akkor a cumisüvegből való táplálást is meg kell tanulnunk, és abban az esetben is jó összebújva etetni a kicsit, és csak rá figyelni az első napokban. 

3. Fáradt vagyok 

Amikor éjszaka 2-3 óránként valaki felébreszt, akkor bizony fáradt vagyok. Ha este 10-kor elalszok, és csak reggel 8-kor ébredek, az még véletlenül sem jelenti azt, hogy aludtam 10 órát aznap éjszaka! Az azt jelenti, hogy kétszer- háromszor biztosan fel kellett kelnem, karomba venni a kisbabánkat, megetetni, megbüfiztetni, ha közben bekakilt, vagy kifolyt a pisi, akkor tisztába tenni, átöltöztetni, kezet mosni, esetleg nekem is át kellett öltözni, mert átázott a ruhám a tejtől. Tehát este 10 és reggel 8 között elképzelhető, hogy aludtam 8-9 órát, de az is lehet, hogy csak 5-6 órát volt lehetőségem csukott szemmel tölteni. És mindenképp több etapban történt ez is. 

4. Nem jó ölelkezni az első pár napban 

Bár minden vágyam az lenne, hogy megöleljük egymást, még nincs itt az ideje. Eddig a nagy pocakomtól nem lehetett, most a feszülő melleim miatt kellemetlen. Pár nap, és rendeződnek a dolgok, de egyelőre fáj és feszül. Ez nem ellene szól, és ettől még szeretem. 

5. Nem lettem boszorkány, csak anyuka 

A hormonrendszerem velem is a bolondját járatja, és nem akarok elégedetlen lenni, morogni, sírni, mélán bambulni magam elé, érdektelen lenni, esetleg kiabálni. Tényleg nem akarok! Amint helyre rázódnak a hormonjaim, én is meglepetten fogok visszagondolni erre az időszakra, én sem gondoltam, hogy ilyen lesz, de boszorkány és anyatigris vagyok egyszerre. 

6. Minden más lesz, de nem lesz rosszabb 

Igen, kiadtunk egy halom pénzt mindenféle babaholmira, amiktől jelenleg mozdulni sem tudunk a lakásban. Egyelőre álom egy nyaralás, vagy akár csak egy kettesben eltöltött este. Egy pohár jófajta bor helyett este kakis pelenkát nyomok a kezébe. Jobban örülök annak, hogy sikerült pukizni a kisbabának, mint a csokor virágnak, amit hozott. Olyan öröm emberek közé menni, akár csak a közértben, mint régen egy nyaralás volt. Amikor este hazajön a munkából, a legnagyobb szükségem arra van, hogy elmondhassam, mennyit evett/aludt/büfizett/kakilt/pisilt/bukott a gyerek. Viszont amikor azzal fogadom majd, hogy a kisbaba rám mosolygott, és aztán ezt a fantasztikus tehetségét bemutatja az édesapjának is, akkor mindketten érezzük majd, hogy ez az új világ, ami éppen kialakul körülöttünk, azért mégiscsak csodálatos! 

7. Nem fontosabb a kisbaba 

Attól, hogy a végletekig rajongok a kisbabánkért, még nem fontosabb nála. Nem, senki nem vette át a helyét a szívemben! Nem azért hagyom ott a legmeghittebb beszélgetésünk közepette, mert nem szeretnék már foglalkozni vele, hanem azért, mert olyan hangosan ordít a kisbaba, hogy úgyse hallanám, amit mond. Jelenleg a gyermekünk magatehetetlen, és sokat szeret kézben lenni, de amint ez megváltozik, újra megfőzöm a kedvenc ételét, és lesz vasalt ruha az ő szekrényében is, nem csak a gyerekében. Attól, hogy kevesebb figyelem jut rá, még ugyanannyira szeretem!