A baba és a párna

Gyerekkoromban csak egy kispárnám volt, most, felnőttként már nagypárnám is van. Esténként jó alaposan begyűröm az egyik csücskét az állam alá, a karom aláteszem, aztán jöhet az alvás. Másképp nem is megy, próbáltam, de hiába. Amikor viszont a gyerek még a hasamban volt, szöget ütött a fejembe: vajon kell majd neki is párna?

Logikusnak tűnt, hogy felesleges, de mégis megzavarodtam, mert az összes, boltokban kapható babaágynemű szettben ott volt egy nagyon lapos, de mégiscsak határozottan párna formájú képződmény. Ugyan már akkor sejtettem, hogy a gyerekipar résztvevői olykor fittyet hánynak arra, mi jó a gyereknek, és inkább engem céloznak meg, hiszen mégiscsak nálam a pénztárca meg a bankkártya. Úgyhogy jó netfüggőhöz illően kutakodni kezdtem. Nem is hiába.

Pillanatok alatt kiderült ugyanis, hogy a logikám ezúttal – nem úgy, mint sok más esetben – helyesnek bizonyult. Egy babának semmi szüksége párnára. Még kicsire sem. A leglaposabbra sem. Hiszen a gerincük, főleg a nyak tájékán, még meglehetősen formálható, a nyakban lévő izmok pedig eleinte annyira fejletlenek, hogy a szülő tartja a gyerek helyett a testéhez képest gigászi fejét.

Ha pedig egy ilyen sérülékeny szerkezetet megemelünk, abból problémák adódhatnak. Például nem úgy erősödnek azok az izmok, nem úgy alakul a csontozat, ahogy kellene. Már egy egészen picike emelés is hátrányosan befolyásolj a baba fejlődését. A nagyobb párnák pedig egyenesen horrorisztikus következményeket okozhatnak, semmi helyük a kiságyban.

Amikor aztán a gyerek kibújt, a védőnő javaslatára csak egy textilpelenka került a feje alá, szépen kiterítve. Ez bőven elég volt ahhoz, hogy ha esetleg bukna egyet vízszintes testhelyzetben, akkor ne legyen szükség az ágynemű teljes cseréjére, később pedig a fogzás miatt folyton csurgó nyálát is tökéletesen felfogta. Nyilván közben azért időnként cserélgettem, még mielőtt valaki azt hiszi, ugyanarról az egy darabról beszélek.

A párna ráadásul balesetveszélyes is, simán előfordulhat, hogy a baba mocorgás közben valahogy a fejére varázsolja, leszedni viszont nem tudja. Ez könnyedén előfordulhat, hiszen még az egészen pici csecsemők is állandóan mocorognak alvás közben. A textilpelenka ezzel szemben még akkor sem veszélyes, ha netán a fejére tekeri, tökéletesen átereszti a levegőt – persze, ettől még jobb, ha csak a feje alatt marad. Ráadásul ezt aztán meg is rághatta, nem kellett félnem, hogy valami baja lesz tőle. És attól sem, hogy valami műszállal érintkezve esetleg allergiás lesz, hiszen szerencsére ezek természetes anyagból készülnek.

És hogy végül mikor kerülhet egy párna a gyerek feje alá? A szakemberek azt javasolják, hogy csakis hároméves kor után – de még jobb, ha ennél is később. Sőt, az sem baj, ha egyáltalán nem kap párnát. Ha mégis elengedhetetlenül fontosnak tartjuk, hogy ott legyen az ágyban, akkor válasszunk egy nem túl vastag darabot.

Persze, ahhoz, hogy a gyerek jól aludjon, ez közel sem elég. De legalább abban biztosak lehetünk, hogy a gerince egészségesen fejlődhet, ahogy abban is, hogy egy esetleges veszélyforrást szerencsésen kiiktattunk. És hogy emiatt se aggódjunk: a kisbabák kényelmesebben érzik magukat, ha nincs párnájuk.

Nálunk végül a gyerek úgy középső csoportos korában kapott kispárnát. Ma is párnával alszik, de ahogy megfigyeltem, mikor már igazán mélyen alszik, valahogy kitolja maga alól. Nálatok kap majd párnát a gyerek?

Szilágyi Diána, 2011. február 25.

 
 
 

Babanet hozzászólások  
(33 hozzászólás) 

2011 03 03. 16:15
Mi is párna nélkül altatjuk a piciket. És én sem értem, minek teszik bele a párnákat a babáknak szánt ágyneműgarnitúrákba? Bár mi végülis nagyon jól hasznosítottuk őket: az egyik a pelenkázón van, a másik meg a mérlegen, hogy ne legyen hideg a popsinak. :)
→ válasz erre
2011 03 05. 17:55
Nálunk még én sem alszom párnán, a gyerekeim sem:0)
→ válasz erre
2011 06 29. 16:38
Egy lapos nagy párnát használ :) ! Kb. 2 éves koráig párna nélkül aludt, csak egy pelus volt a feje alatt.
→ válasz erre
Összes hozzászólás (33) megtekintése »
X
EZT MÁR OLVASTAD?