Virgács helyett, identitászavaros és kétdimenziósra lapított – itt a nagy csokimikulás-teszt!

Mivel ilyenkor szinte kivétel nélkül minden gyerek kap csokimikulást, úgy gondoltuk, megpróbáljuk felderíteni, melyek azok, amiket belerakhatunk a gyerek csizmájába és mi az, amit inkább hagyjunk a polcon, ha el akarjuk kerülni a gyomorrontást.

A boltok polcain nemcsak a Télapó képviselteti magát csoki formában: találkozhatunk angyalkával, hóemberrel, rénszarvassal, sőt, az angolszász kultúrára tekintettel karácsonyfával is. Gyomormosásig tudtuk volna magunkat kóstolni, ha a kínálaton múlik a dolog.

Ehelyett azonban egy közepes élelmiszerbolt polcáról választottunk hat különböző mikulást, vagy mást. Így hát, hölgyeim és uraim, bemutatom a mai nap főszereplőit, íme a hat versenyző!

1. Linga Mikulás

2. Boci hóember - ez így eléggé merész képzettársítás azért, lássuk be.

3. Szerencsi diabetikus Mikulás fruktózzal

4. Milka táblacsoki Mikulás

5. Boci sárgabarackos-kekszes Mikulás

6. Nestlé Smarties Rénszarvas

A teszt menete a következő volt: A Mikulásokat – miután az éppen ebédjüket fogyasztó kollégákat kiakasztottuk velük – szépen felsorakoztattuk egy közös csoportkép és egyéni sztárfotók céljából. Ezután szépen sorban leültünk, és egyenként megcsodáltuk őket. Az alapos szemle és vélemény után kibontottuk, így is megcsodáltuk, körbeszaglásztuk, elvégeztük a töréstesztet, majd a vakkóstoláshoz bögrékbe tördeltük a csokoládét.

Utóbbi eseményhez a többi irodából is becsábítottuk a vállalkozó kedvű kollégákat, ezúton is elnézést kérünk, ha nagyon megbánták. Végül a megszámozott bögréket beazonosítottuk és nagyrészt nem lepődtünk meg különösebben a végeredményen. Na, de lássuk a részleteket.

Legolcsóbb versenyzőnket 60 grammos kiszerelésben 99 forintért vesztegetik. Ha 100 grammra vetítjük – márpedig mindegyiknél így tettünk –, 165 forintot kóstál a Linga versenyzője. Címkéje szerint kakaós tejmasszából készült üreges mikulással van dolgunk, és a gyártó valószínűleg nem merte feltüntetni a kakaótartalmat.

Csomagolását tekintve a Linga Mikulás klasszikus kivitelű jószág, némi mongoloid beütéssel, ahol a grafikusokat nem fizethették túl. Nem értjük, hogy az őzike és a süni pontosan mit csinálnak a csomagoláson, és azt sem tudjuk, hogy a Mikulásnak mitől csillog ennyire a szeme... A külsőre átlagszámítás után 3,4 pontot adtunk.

Kibontva a Mikulás a vártnál szebben-jobban kidolgozott, bár kissé nagy a különbség a külső és a belső arculat között. Nem tudtuk eldönteni, hogy egy kerti törpével vagy magával a pápával állunk-e szemben. A finom fehér réteg az amúgy túl sötét csokoládén nem volt valami bizalomgerjesztő és az illata is olyan, mintha régi lenne. Kb. 60 centis magasságból oldalra ejtve nem törik, azonban a fejére ejtve az ominózus testrész gond nélkül elválik a nyaktól – méghozzá szilánkosan.

Az íz… Erre sok szót nem érdemes vesztegetni, senki sem akart kétszer kóstolni. Egyesek szerint semmi köze a csokihoz, mások egyenesen gépzsírhoz hasonlították. Egy biztos: inkább a rossz gyerekeknek adnánk virgács helyett. 1,7 összpontot kapott.

A Boci kisebbik versenyzője átszámítás után a legdrágább résztvevőnknek bizonyult. A 20 grammos hóember ugyan csak 129 forintba került, de 100 grammja máris 645 forint lenne. Címkéje szerint ez már tejcsokoládé, minimum 25%-os kakaótartalommal.

A csomagolása nem nagyon osztotta meg a szerkesztőséget, egységesen nem szerettük. Kicsit nyomi, kicsit béna, az orra vetemedett répa, a fején pedig valami olyasmi fejfedő csücsül, amit leginkább szalmakucsmához, vagy egy félresikerült transzvesztita szőke parókához tudtunk hasonlítani. Összességében egy identitászavaros madárijesztőhöz hasonlít az egyébként döbbenetesen kicsi csoki. A csomagoláson nyilván az illúzió erősítése végett csokikockák vannak, a brandinget pedig egy kikukucskáló tehénke képviseli. No comment. A kinézetre egyhangúlag 2 pontot szavaztunk meg.

Kibontva a csoki gyanúsan világos, már-már tejkaramella színű, illatra semmi extra, a hóember hasán pedig ott figyel egy teljesen indokolatlan madár, amivel a csomagoláson nem találkoztunk. Talán a boci transzformálódott át? A szalmakucsmából szolid kis cilinder lett, a görbe répaorr leginkább egy szelvényezett alsóbbrendű létformára hasonlít.

A csoki elég vastag, nehezen törik, leejtve egyáltalán nem. Kézzel nekiesve szépen ketté lehet szedni, nem morzsálódik.

Kóstoláskor egységesen valami furcsa, kellemetlen utóízt éreztünk, ami távolról égett műanyagra emlékeztetett minket, ezt semmiképpen sem találtuk különösebben vonzónak. Valaki szerint mogyorósabb, mint az előző, megint más szerint ez a csoki húdeédes. Egyeseknek még a nyálkahártyáját is marta. Végeredmény 2,5 pont.

A Szerencsi diabetikus Mikulása 40 grammos kiszerelésben került hozzánk, 199 forintért, azaz 497 forintot kérnek 10 dekánként. Ennek a legmagasabb a kakaótartalma, mintegy 40%, cukor helyett pedig fruktózt tartalmaz.

A csomagolás kissé fakóbb, talán a cukor hiánya miatt? Ezzel együtt kedves, kellemes megjelenésű Mikulással van dolgunk, letisztult, egyszerű dizájnnal. A régi időket idéző arc egy kifestőre hasonlít, de pozitív értelemben. Végül a csinos Mikulás külsőre 3,8 pontot kapott.

Bontás után megállapítottuk, hogy a belseje nem túl kidolgozott, a Mikulásból egy csapásra paraszt bácsi lett. Hogy hátulról nézve mire hasonlít, azt inkább döntse el mindenki maga, mi nem akarunk tippeket adni… És nem, nem a szerkesztőségnek beteges a fantáziája.

Leejtve nem törik, kézzel simán lefejezhető, nem szilánkos.

Kóstoláskor megállapítottuk, hogy ez az első, amit azért bele mernénk tenni a gyerek csizmájába. Kevésbé zsíros, selymesebb és nem is annyira rettenetesen édes. Ugyanakkor valami savanykás ízt és mű gyümölcsaromát éreztünk, amit a későbbi szembesítésnél a fruktóznak tulajdonítottunk. Összességében azért még ez sem érte el a 3 pontot: 2,8-at szavaztunk meg neki.

A Milka kétdimenziósra lapított Mikulásáért 449 forintot fizettünk – 85 grammos kiszerelésben. 100 grammosként 528 forintot kóstált volna. A címke szerint ez alpesi tejcsokoládé, 30%-os kakaótartalommal.

A csomagolás mindenképp unikális volt, hiszen ilyen épp-most-ment-át-rajta-az-úthenger Mikulással még nem volt dolgunk. Kívül kissé furcsa volt – valaki szerint eleve gáz az ötlet – a hatalmas Milka logóval ellátott édesség – fogyasztásra nevelő szülők, csak ezt válasszátok! -, de amikor kibontottuk, kellemesen csalódtunk.

Először is az orbitálisan nagy címkét a hátuljáról nagyon könnyű volt leszedni, másrészt ennek a legjobb minőségű a csomagolópapírja, nem szakad annyira, a maradékot akár vissza is lehet csomagolni. Maga a Mikulás pedig olyan, mint egy adventi naptár. Amolyan kettő az egyben módjára kis, figurás kockák díszítik szépen, kedvesen kidolgozottan. Az ötből végül csak 3 pontot ért el, de nagy volt a szórása az osztályzatoknak.

Persze ledobva nem törik, volt, aki szerint ez a Mikulás a logisztikusok álma, hiszen könnyű szállítani és nem sérülékeny. Ízben nagyjából azt hozta, amit vártunk: kissé édes, mint a Milka általában, de jól olvadt a szánkban, végre csoki íze volt, és nem csípett. Határozottan nem rossz - 3,8 pontot kapott.

A Boci ízesített Mikulása 100 grammos volt, és 499 forintot kértek érte. A gyártó 25%-os kakaótartalmat ígér, valamint 5 százaléknyi kekszet és 3,6% aszalt sárgabarackot.

A branding itt is erős volt, a csomagolásán nagyon kihangsúlyozták a barackot, volt, akinek ez kimondottan étvágygerjesztő volt. A retró arcú nagyszakállú köpenye nem piros, hanem narancssárga - talán ez jobban ment a barackhoz a stylist szerint -, és kissé emlékeztetett Hófehérke egyik törpéjére. Külcsínre 3,4 pontot kapott.

Kibontva azt tapasztaltuk, hogy ő hasonlít leginkább a külső csomagolásra, bár erősen rajzfilmfigurás, de finom illatú és látszanak benne a keksz- és/vagy barackdarabok.

Leejtéskor ezer darabra tört a feje.

Nincs utóíze, nem annyira édes, nem marja a torkot. „Leginkább ezt kóstolnám újra” – mondta egy kedves kolléga. Az aroma ugyan kissé mű benne, de összhatásra egyértelműen nem volt rossz. Meg is kapta a legmagasabb, 4,1-es pontszámot.

Az egyetlen rénszarvasos, Smarties játékosunk szintén 100 grammos kiszerelésben volt kapható, 569 forintos áron. Címkéje szerint 25%-os a kakaótartalma.

A szerkesztőségben többeknek is ez a kis cukiság volt a kedvence. Kibontás előtt szent meggyőződésünk volt, hogy bent egy húsvétról reciklált nyulat fogunk találni. Bár kissé csiricsáré a csomagolás, de egy biztos: agancstól agancsig érő mosolyával ez a figura volt a legvidámabb versenyzőnk. Az apró részletekben szinte el lehet veszni: piros orr, szőrmés kesztyű - egy rénszarvason! - és csilivili karácsonyfadíszek. Bűbájos. 3,8 pont.

Kibontva rájöttünk, hogy tévedtünk. Nem nyúl volt. Bár valószínűleg a forma ugyanaz lehetett, de a mintázást azért megoldották, nem is akárhogyan. Az egyik legszebb belső kidolgozottsággal találkoztunk, még a csokifigura hátulja is díszítve volt. Ez volt az egyetlen olyan versenyző, ahol a brand feltűnt belül is - márkakedvelő anyukáknak kötelező.

A rénszarvast – a Smarties-töltelék miatt – nem mertük földhöz, azaz asztalhoz vágni, inkább amolyan disztingvált módon kettétörtük. A kérdésre, hogy mennyi Smarties van benne, egy vérbeli anyuka válaszát kaptuk: „Jut mindenkinek!”. Ízét tekintve úgy véltük, hogy bár van valami halovány műanyagos mellékíze, végeredményben csizmakompatibilis, kevésbé édes, és zsíros. 3,4 pontot kapott.

Végül elvégeztünk egy olvadástesztet: Egy kis darab csokit két ujjunk közé szorítva azt próbáltuk tesztelni, hogy a gyereknek van-e ideje elnyammogni, vagy idő előtt a tenyerébe olvad. A sárgabarackos olvadt meg legelőször, majd a rénszarvas adta meg magad, a hóember pedig minden előzetes figyelmeztetés nélkül eltörött. A diabetikus is olvadt azért, a Milka a vastagsága miatt sokkal később jutott el a ruhába kenhető állapotba. A Linga egyáltalán nem olvadt… ez azért furcsa. Pedig tutira gépzsír.

Végül testületileg úgy döntöttünk, hogy leginkább a sárgabarackos Boci és a Milka nyerte el a tetszésünket. Azért nem dobnánk ki az ablakon a diabetikusat és a rénszarvast sem, ellenben a Boci hóembert és a legolcsóbb Linga mikulást szívesen behajítanánk egy feketelyuk jótékony homályába.

Végül álljon itt három tanulság:

1. Ami olcsónak tűnik, lehet, hogy egyáltalán nem olcsó.

2. Nem a legdrágább a legjobb.

3. A márkás csokik sem hozzák igazán a tőlük elvárt színvonalat.

És a végére egy kis összehasonlítás, íz szerint rendezve, mert mégiscsak az számít:

Nálatok milyen csokimikulás várja majd a gyereket a csizmában?