Múlt, jelen, jövő.... emlékek és tervek

Eljött a 2017-es év, amit sokan újévi fogadalmakkal kezdtek ismét. Bevallom, ebben én sosem voltam túl jó. Tizenéves koromban még próbálkoztam az újévi fogadalmakkal, de azok mindig csak üres szavak voltak, s megfelelő motiváció hiányában sose tartottam be őket. A lelkem mélyén mindig úgy gondoltam, ha elhatározok valamit, azt véghez viszem újévi fogadalom nélkül is, így már jó ideje felhagytam a fogadkozással. Most mégis nagy tervekkel vágok neki az évnek.

Emlékek...

Ahogy közeledett az év vége, visszatekintettem a 2016-os évünkre. Igen eseménydúsra sikeredett. Tartogatott számunkra jó és rossz dolgokat egyaránt. Várandósságom negyedik hónapjában kellett szembesülnöm azzal, hogy az alig húsz hónapos kisfiam cukorbeteg. Új fejezet kezdődött az életünkben, rengeteg tanulás, változás várt ránk. Nehéz hónapok következtek, de lassan belerázódtunk a mindennapokba, többé-kevésbé rendeződtek a dolgaink.

Ha volt pár perc szabadidőnk, akkor orvosok, természetgyógyászok által írt könyveket olvastunk a cukorbetegségről. Minél többet tudtunk, annál inkább szélesedett a témakör. Arra eszméltünk, hogy már nem csak a cukorbetegségről szól a dolog. Egyre határozottabban éreztük, változtatni szeretnénk az életmódunkon esélyt adva magunknak arra, hogy egészségesebben élhessünk. De mégis hogy? Milyen irányba induljunk? Nem akartunk felelőtlenül dönteni, hiszen nem csak a saját, de a gyerekeink életét is befolyásoljuk, nekik mutatunk példát. Megbeszéltük a férjemmel, hogy kutakodunk, és ha majd eldöntjük, milyen irányba indulnánk, egyeztetünk dietetikussal is, hiszen a diabétesz miatt még nagyobb a felelősségünk. Aztán valahogy napoltuk ezt a témát.

Mikor Babóca megérkezett, újra felborult kicsit az életünk. Nem volt könnyű a kezdet, de beletanultunk, hogy irányítsuk a napokat egy újszülöttel és egy két éves diabéteszes kisgyerekkel. Próbáltuk kiélvezni a velük töltött perceket, hiszen repül az idő mellettük. Babócát még akkor puszilom meg, amikor csak akarom, a kétévesemet meg már csak akkor, mikor Ő akarja. :)

Karácsony...

Elérkezett a karácsony, hosszú évek óta az első, ami a pihenésről szólt. Nem csillogott az egész lakás karácsonyi díszben, nem volt többfogásos lakoma, csak egyszerű ebéd, csak egyfajta süti, nem a konyhában töltöttem az időm nagy részét, inkább élveztem, hogy együtt vagyunk. Játszottunk a fiunkkal, babusgattuk Babócát, egyet értettünk abban, hogy a kevesebb tényleg több, s az együtt eltöltött pillanatok többet érnek mindennél.

Változás...

Egyik este a kezembe akadt egy neves kardiológus által írt könyv. Épp egy éve kaptam, de azt hiszem, féltem elolvasni, sejtettem, hogy nagy hatással lesz rám. Nem tévedtem. „A világ legnépszerűbb gabonája, a búza a felelős az elhízásért és az egészségügyi panaszokért, a bőrproblémáktól kezdve egészen a magas vércukorszintig.” – olvastam a hátoldalon, s tudtam, megvan az irány. Ahogy olvastam, egyre dühösebb lettem magamra. Annyi könyvben találtunk már utalást arra, milyen káros a búza, mégse olvastam korábban ezt a könyvet. Döntöttem, ki akarom próbálni a búzamentes értendet. Természetesen nem egyik napról a másikra akarok váltani, de szeretném kipróbálni, tényleg olyan nagy hatással van e ránk, ha az étrendünkből kivonjuk, vagy legalábbis jelentősen lecsökkentjük a búzát. Nagy fába vágom a fejszémet 2017-ben, hiszen kivonni a búzát az étrendből úgy, hogy gyakorlatilag minden ételben megtalálható, nagyon nehéz lesz. Mégis, ha igaz az, hogy a búzamentes étrend egyéb pozitív hatások mellett csökkenti az egészségügyi panaszokat, akkor meg kell próbálnunk. Még csak az információgyűjtésnél tartok (ami kicsit lassan halad, hiszen csak esténként jut rá időm), de kíváncsian várom, hogy alakul majd a dolog.

Nőnek a gyerekek...

Az év utolsó napjaiban Babócám rám villantotta első mosolyát. Nappal egyre kevesebbet alszik, nézelődik, néha „beszélget”, vigyorog, ha bohóckodok neki. Hihetetlen iramban nő. A nagyobbik fiam pedig egy perc alatt bárkit levesz a lábáról a dumájával. A minap megkért, hogy vigasztaljam meg Babócát, mert nagyon sír, szomorú. Biztos éhes, tejecskét kér a ciciből, mondta. Megkérdeztem, Ő kér e tejecskét, erre azt felelte, köszönöm, nem kérek tejecskét, inkább kivit. smiley

Én is változom...

Eddig nem is voltam tudatában, mennyire kifordítottak önmagamból a terhességi hormonok (legalábbis nem tudom másra fogni). A második fiam születése után fizikailag sokkal gyorsabban gyógyultam, mégis csak most, két hónappal a szülés után vettem észre, hogy kezd visszatérni a régi önmagam. Újra türelmesebb vagyok a fiammal, összeszedettebbnek és magabiztosabbnak érzem magam. Vannak ugyan napok, mikor épp szétesni készülök, de szerintem ezzel mindenki így van. A lényeg, hogy ezt az évet nagy tervekkel kezdtem, s életemben először érzem azt, hogy megvan a kellő erő és motiváció ahhoz, hogy véghez is vigyem, amit akarok.

Andi M. , 2017. január 16.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?