Így karácsonyozunk mi!

Olyan ez, mint egy jó színházi előadás: a végén az ijedtség rántja össze az egészet, és valahogy mindig jól sikerül. Pedig a szentestét megelőző napokban egyáltalán nem tűnik ez biztosnak. Az ajándékok egy része még csak ki sincs találva, nemhogy megvásárolva, a kaja marad általában a hagyományok szerinti, pedig folyton tervezek újdonságot, a fa talán meg van már véve, de nem vagyok benne biztos… Kész káosz.

Hálát adok az égnek az internetért, amióta a webshopokat feltalálták, könnyebb az életem. Az ajándékok nagy részét így szerzem be. Bár belátom, megvan az a hátránya, hogy ha élő valójában, egy boltban látom meg azt a valamit, lehet, hogy ellen tudok állni az impulzusvásárlásnak, és mégsem veszem meg azt a pulóvert, amilyet legutóbb a Bridget Jones naplójában láthattunk Mark Darcy-n. Vagy nem rendelek 2 kg konyakos meggyet csak azért, mert nagytételben olcsóbb. (Kinek adjam ajándékba? Legfeljebb megzugeszem.)

Nem tudom, nálatok a nagyszülők hogyan intézik a gyerekek karácsonyi ajándékát, de nálunk úgy, hogy ideadják az árát, és vegyek valami szépet. Ami egyfelől jó, mert így akár valami nagyobbat is kaphatnak a megnövekedett büdzséből, másfelől viszont igen nagy teher kitalálni az olyan ajándékot, ami a nagyinak és az unokának is tetszene. Nem akarok úgy járni, mint egyik évben:,,Ezt a (…)t én biztos, hogy nem vettem volna meg, ezt nem a nagyi Jézuskája hozta, angyalom!”

Apropó, Jézuska. Nagyon nehéz a szülők dolga a Jézuskázás, télapózás, angyalkázás terén is. Áruljam el, hogy az ajándék tőlünk van? Vagy ringassam még a biztonságos mesék világában? És kinek, melyik karakternek tulajdonítsuk az ajándékhozó hálás szerepét? Hogyan tegyem helyre, ha itthon angyalkázás, az oviban télapózás folyik, a nagyi meg Jézuskát mond? Én nem is tudom, hogyan nem lesz minden gyerekből skizofrén, mire felnő.

A dolog némileg megoldódni látszik nálunk, a két nagyobb gyerek - egyik tízen még éppen innen, a másik már majd 2 évvel túl - maga is nagyon igyekszik jófajta ajándékokat beszerezni, készíteni. Ők is zsarolják a legkisebbet, hogy ha nem lesz jó, akkor a Jézuska nem hoz majd ajándékot a fa alá – szóval igen, a két nagy már tudja, hogy a titok nem az ajándékozó személyében van, hanem az ajándék által közvetített szeretetben.

A fa viszont még mindig egy misztikum nekik, ahogy karácsony reggelre feldíszítve ott áll a megszokott helyén. Igaz, hogy nem mindig őszinte a mosolyom a hajnali négy órai kelés miatt, de eddig még mindig sikerült megoldani a díszítést úgy, hogy ne ébredjenek fel rá. Hamarosan talán eljön az idő, hogy ők is részt akarnak majd venni a fa felcicomázásában, és akkor majd engedem nekik, hogy ők lepjenek meg engem a felékesített fa látványával, hogy én is újra gyerek lehessek egy kicsit.

Nálatok milyen a Tipikus Karácsony?