Emlékszel gyerekkorodból azokra a mondatokra, amelyeket gyakran hallottál otthon?

Alakítjuk a hozzáállásukat a különböző élethelyzetekhez. Mennyire lesznek maximalisták, mennyire akarnak megfelelni a környezetüknek, mennyire fogják kifejezni az érzéseiket, az akaratukat, vagy mennyire helyezik magukat háttérbe. 

 

Eric Berne, a tranzakcióanalízis atyja szerint kisgyermekkorban a szülői programozás szerint mindenki kap egy nem tudatos forgatókönyvet, amely meghatározza a későbbi választásait és döntéseit. (Ezt a nem tudatos forgatókönyv a magyar fordításokban sorskönyvként szerepel.) 

 

Mindannyian kaptunk egy ilyen szabályrendszert. Felnőttként a kérdés az, hogy mennyire ismerjük fel a kapott parancsainkat, és mennyire vagyunk képesek elszakadni tőle. Szülőként a feladatunk, hogy tudatosítsuk magunkban, ezek a mondatok sokkal jobban meghatározzák a gyerekeink jövőjét, mint gondolnánk. 

 

Te milyen parancsokat kaptál a szüleidtől, és miket adsz tovább a gyerekeidnek?

 

 

 

Ha ezt a parancsot kaptad, akkor a forgatókönyved szerint, akkor vagy OK, szerethető, elfogadható, jó gyerek, ha ezt teljesíted.

 

A szülők, akik ezt a "parancsot" adják gyerekeiknek nagy valószínűséggel maguk is ezt kapták a saját szüleiktől. Ha nem, akkor úgy tapasztalták, hogy akkor lehet a legjobban boldogulni, ha mindig, minden területen maximális a teljesítmény. Így lehet bekerülni a legjobb iskolákba, így lehet tökéletes párkapcsolatot működtetni, így lehet sikeres gyermeket nevelni , így lehet karriert építeni, és még sorolhatnám.

 

Nézzük példaként ez női vonalon mit jelent: tökéletes gyermek, tanuló, társ, anya, háziasszony, nő,  munkatárs, barát, szomszéd, állampolgár stb. Ez egy sor megválaszolhatatlan kérdést vet fel:

 

Természetesen ezek a férfiak, fiúk esetében is felmerülnek, igaz más szerepekkel.

 

Ezekben az esetekben azt, hogy mi a tökéletes, lehetetlen objektíven meghatározni, ezért mindenki saját maga adja meg a válaszokat, a kapott minták és a szerzett tapasztalatok alapján. Persze ezek a válaszok egymástól jelentősen különböznek.

 

Mindenki a saját maga által felállított mérce szerint akar tökéletesen teljesíteni, minden területen. Miután ez lehetetlen, hiszen emberből van, folyamatosan szorong, hogy mi történik, ha nem sikerül a maximumot nyújtani. A környezet hiába próbál segíteni: Ne görcsölj, lazulj el, nem számít...

 

 

Mi történik, ha ellenkezem a szüleimmel? Mi történik, ha nem sikerül a felvételi elsőre? Mi történik, ha a társam számára kiderülnek a gyenge pontjaim? Mi történik, ha nem sikerül mindent tökéletesen kitakarítani, vagy elrontom a vendégeknek szánt ebédet? Mi történik, ha  egy általam tökéletesen elvégzett feladatot valaki nem fogad el? Mi történik, ha egy fontos esemény előtt összekenem a ruhámat és egy másik ruhában nem lesz tökéletes a megjelenésem? Mi történik, ha az óvodai fényképezés napján kiderül, hogy otthon maradt a fehér ing? Mi lesz, ha elveszítem a párom? Mi lesz, ha gyerekeim nem teljesítenek az iskolában? ...

Te is a maximalizmus bűvkörében élsz?

 

A cikk elkészítésében segített:

 

www.noatet.hu
www.egyutt-neveles.hu