„A Jézuska nekünk miért nem hoz menő játékokat?!”

Számomra felnőttként nem igazán volt jelentősége az ünnepeknek. Majdnem pont olyan nap volt a karácsony is, mint a többi, hasonlóan dolgosan telt, mint az év összes többi napja. Ez csak akkor változott meg, amikor gyermekeim születtek, családom lett.

Hiszen a gyerkőcök teljesen odavannak minden felhajtásért, imádnak díszíteni, az egész adventi hangulatot nagyon jól átérzik; nem beszélve az ajándékokról! Ők még nem látják a több fogásos ünnepi vacsora, a drága, menő ajándékok, a karácsonyfa és az összes dísz mögötti anyagi terhet, amik mellett persze jönnek a szokásos számlák is, mint minden hónapban. És bizony, háromgyerekes szülőkként mi is sokszor nullával zárjuk a harmincadikát.

A Jézuska nekünk miért nem hoz menő játékokat?!”

De mit lehet tenni, amikor a szomszédok és az óvoda-, iskolatársak a legújabb kütyükkel büszkélkednek az újévben, hogyan értessük meg a lurkónkkal, hogy Neki nem azért nem hozott a télapó vagy Jézuska olyan szép holmikat, mert nem viselkedett jól, vagy, mert mi nem szeretjük, hanem mert nem tehetjük meg (őszintén? – ha megtehetnénk, sem biztos, hogy szeretném megvenni a sok fölösleges cuccot, amik nem jó irányba viszik el ezt a világot!).

Egy fantasztikus karácsonyi kép tört össze az ötéves kisfiamban, amikor hazajött a szomszédból, ahol a legjobb barátja lakik (és ahol van mit a tejbe aprítani), aki persze megkapta a legújabb Nintendo Wii-t, ami az ő kívánságlistájának is az élén állt.

 „Anya, én miért nem kaptam meg a Nintendo Wii-t, helyette könyveket, csokit és egy pulcsit? Hiszen, a levélben, amit a Jézuskának írtam, én is azt kértem?” – tette fel a kérdést, miközben hatalmas, barna szemei könnyel gyűltek meg. „Azért van, mert rossz voltam?” – folytatta. A szívem a torkomban dobogott és legszívesebben elszaladtam volna a legközelebbi játékboltba megvenni a majdnem egyhavi fizetésembe kerülő holmit. Hiszen mint minden anyuka, én is bármit megtennék a gyermekeimért, azért, hogy felhőtlenül boldognak lássam őket! E helyett megsimogattam, átöleltem, és elmondtam Neki, hogy nagyon-nagyon jó kisfiú volt. És közben azon gondolkodtam, hogy év közben már megszokták, hogy leülünk velük és szépen elmagyarázzuk, hogy nekünk ugyan nincs pénzünk mindenre, viszont egy szép, nagy, kerek család vagyunk, de most hogyan értessem meg vele, hogy a Mikulásnak/Jézuskának „sincs pénze rá”, holott a szomszéd kisfiú megkapta a százezres kütyüt?! Leplezzem le a Jézuska mítoszát, itt az idő, hogy megtudja hogy nem létezik a Mikulás sem? Ehhez nem lett volna szívem.

Úgyhogy inkább hagytam, hogy higgyen még benne, hogyha jó kisfiú lesz, akkor a Mikulás és a Jézuska megjutalmazza, viszont elmeséltem Neki, hogy bizony nem mindenkinek jut abból a sok-sok csodálatos ajándékból, ami a Jézuska rendelkezésére áll. Vannak, akik a menőbb cuccokból kapnak, de akadnak olyanok is, akiknek csak szerényebb játékok jutnak és szerencse kérdése, ki melyik kategóriába kerül, függetlenül attól, hogy mennyire volt idén jó gyerek. Azt is hozzátettem, hogy léteznek nálunk sokkal szegényebb családok is, és a Jézuska odaviszi az értékesebb tárgyakat, hadd örüljenek. És megígértem, hogy jövőre ő is a szerencsésebben közé fog tartozni – egyelőre fogalmam sincs, mi lesz egy év múlva ugyanilyenkor, de muszáj volt rögtönöznöm valamit, hogy megnyugtassam.

            Úgy gondolom, hogy rengeteg kegyetlen dolog létezik az életben, és a kicsiknek sok mindennel ideje korán kell szembesülniük, de a karácsony nem az az időszak, amikor ennek meg kell történnie.

 

 

Panna , 2017. december 23.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?