Státuszvizsgálaton A gyerek, aki nem olvasta a Nagykönyvet

Nemrégiben levél érkezett az új - fiatal, gyerektelen - védőnőtől, aki pár hónapja váltotta fel a nyugdíjba vonult, minden tekintetben tökéletes Kati néninket, hogy legyek kedves levinni a 4 éves gyerekemet státuszvizsgálatra, mivel kötelező. Időpontot is megadott, melyik nap, hány órakor. Azt most ne firtassuk, hogy aki dolgozik, az hétköznap délelőtt hogyan jár védőnőhöz, egészséges rendelésre.

Tudom, hogy a gyerekem okos-ügyes-aranyos, minden elfogultság nélkül. A védőnő szerint annyira azért nem. Hogy ő miből vonta le ezt a következtetést? Nyomós indokai vannak.

1. A leánygyerek négyéves létére velünk alszik. Ez éretlenségre, túlzott kötődésre, érzelmi labilitásra utal. Szerintem meg arra utal, hogy a gyerek szeret velünk aludni, és mivel nekünk sincs különösebben ellenünkre, ezért nem igyekszünk őt erőszakkal kitenni. Szeretem hallgatni, ahogy szuszog, betakargatom sokszor, mert folyton lerúgja a takarót, és ott vagyok neki, ha rosszat álmodik. Aki szerint ez érzelmi labilitás, az nem figyelte még alvó gyerek arcát.
    
2. Keveri a hangzókat, lehet, hogy diszlexiás lesz. Na most, ezt abból vonta le, hogy a katicabogarat kétéves kora óta tacikabogárnak hívja, és mivel mi családilag el vagyunk olvadva az ilyen jópofa elnevezésektől, ezért már mi is így használjuk. És a gyerek képes volt kiejteni ezt így a védőnő előtt.
    
3. Túl szabályosan tartja a ceruzát, ezt nem kéne erőltetnünk. Amióta először fogott kezébe ceruzát, azóta tartja szabályosan. Egészen elképesztő számomra is, mert a 2. osztályos nővére valami ortopédiailag lehetetlenül kicsavarodott visszakézből képes csak írni, és nem, nem erőltetjük, hogy írjál szép ceruzafogással, kislányom. Nálunk mindenki úgy ír-rajzol, ahogy kényelmes a kezének.
    
4. Nem olvasunk neki elég mesét. Ez így igaz, ezt vállalom, úgy alakult, hogy míg a két nagyobb rendszeresen kapott esti mesét a lefekvéshez - a saját ágyukban -, addig a kicsi nem. Viszont nála nagyobb mesélőt nem ismerek, komplett történetei vannak Csikiről, aki egy giliszta, és a barátjáról, Bibebábóról, aki pedig egy játékbaba. Újabban van egy Nudli nevű kutyájuk is. És ha nem hiszi a kedves védőnéni, menjen fel a jútyúbra, ahová feltettem az akkor alig 3 éves gyerek meséjét Bibebábóról, és csodálkozzon rá, micsoda szókincse és fantáziája van a mesével nem eléggé ellátott gyereknek.
    
5. No és a fő bűn: nem jár oviba. Igen, egy elvetemült ovikerülő, akit semmi és senki nem tud rávenni, hogy megszeresse az oviba járást. Holott gyakorlatilag ott nőtt fel, hiszen rendszeresen járt velem a testvéreiért, és mindig megengedték nekik az óvónénik, hogy bemenjen a csoportba. Ennek ellenére a gyerek valószínűleg antiszociális beütéssel rendelkezhet, mi mással magyarázható, hogy nem szeret, mi több, nem akar oviba járni. Ja, igen, hiszen érzelmileg labilis, teljesen nyilvánvaló.

Lehet, hogy most Te, aki ezt a cikket olvasod, egyetértesz a védőnővel. Belátom, külső szemlélőként, ennyi adatból, teljesen ismeretlenként valóban lehet olyan következtetésre jutni, hogy ez a gyerek a fejlődésben némileg vissza van maradva. Én viszont azt mondom: az én csodálatosan értelmes, fantáziadús, páratlan asszociációs képességekkel bíró, érzékeny kislányom egyszerűen csak nem olvasta a Nagykönyvet.

Zsuzska