A gyermek és a tévé

Nem sok mindenre emlékszem a nagyon kicsi gyerekkoromból, mindössze 3-4 tudatos emlékem van 4 éves korom előttről.
Emlékszem a napra, mikor a kishúgomat hazahozták a kórházból.
És az is megmaradt a fejemben, ahogy üvöltök az utcán, mert nem akarok óvodába menni.

A legelső tudatos emlékem azonban másfél éves koromra tehető - este van, sötét van a szobában, és anyu meg apu fotelt tolnak az ágyam elé, hogy ne lássam a tv-t, aminek "kék fénye" villog a plafonon. És én látni akarom, nézni akarom a tv-t.
És sírok.

Talán innen ered tv függőségem, meg az, hogy mai napig a tv fényére alszom el.

S mivel saját példámból tudom, hogy igenis van hatás, mostanában sokat beszélünk róla otthon: hogyan helyezzük el úgy a közeljövőben megszülető pici ágyát, hogy a nagyszobában terpeszkedő hatalmas tv fénye ne zavarja a kicsit az alvásban.

Mert nálunk mindig megy, ha másnak nem, hát háttérzajnak. Rossz szokás. Ebbe nőtt bele a lányom is, minden régi videó felvételen, ami róla készült, a háttérben villog a tv.

Vajon ártottam-e ezzel neki? Vajon elég volt-e, hogy igyekeztem mértéket tartani, szűrni a műsorokat?
Már akkoriban is sokat foglalkoztam a kérdéssel, s meg is próbáltam mindent, hogy neki is jó legyen, meg nekünk felnőtteknek is.

Tudom, hogy nem mindegy egy kisgyermek mikor, mennyit nézi a tv-t és egyáltalán az sem mindegy, mit néz.
Elméletileg az lenne az ideális, ha egy gyerek 3 éves korig egyáltalán nem nézne tv-t, és a 6-8 évesek is max. napi 1 órát tévéznének.
De ember legyen a talpán, aki ezt a mai világban be is tartja.
Hisz a sok csatorna, a színek és a gyorsan változó képek természetesen lekötik a gyerekek figyelmét. Ezt mindannyian tapasztaltuk már, látjuk, ahogy otthon a kicsik lemerevedve, tátott szájjal bámulják a reklámokat.

És néha jól is jön a szülőnek a villanypásztor, ami leköti a gyerkőcöt egy időre. Mert igenis van az a szitu...

De itt kell okosnak lenni! A tv egy eszköz, nekünk kell meghatározni mikor és mennyit használjuk!

Én a mai napig nagyon igyekszem, hogy a lányom kimondottan csak meséket nézzen, s ne lásson se ijesztő, se véres, se semmilyen neki nem való műsorokat. A születendő babát pedig még inkább megpróbálom majd kímélni a kék fénytől.
Na de mi  felnőttek is nézzük a tv-t.
Nézzük a híreket, nézzük a sorozatokat, egyéb műsorokat s ezekből is jócskán kap a gyerek, ha akarom, ha nem.
Akkor most mit tegyek? Mindent nem vonhat uralma alá a gyermek, de ki sem küldhetem folyton a szobából sem.
Nehéz.

gyerek és a tévé

Természetesen azt mindenki tudja, hogy a születés utáni első néhány évben rettentően fontos a kicsik agyának fejlődése. Meg kell, hogy szerezzék a nyelvi, motoros és szociális képességeket. Ehhez egyértelműen tanulniuk kell - és természetesen nem a villanypásztortól fognak tanulni. 
Egyértelmű, hogy minél többet néz egy kicsi tv-t, annál kevesebb tere marad a fantáziának, hogy kitaláljon dolgokat, s az energiája is kevesebb lesz, hogy figyeljen, tanuljon.
Beszélniük sem kell közben, tehát a beszédkészségük sem fejlődik.
Emellett a sok tévézés a testsúlyra is negatív hatással van, folyton nasira csábít és hízáshoz vezet, valamint az alvási szokások is torzulnak miatta.

A sok inger, a folytonos kép és hanghatás biztosan kártékony. Ezt sokszor még én is érzem, mikor a sok effekttől zsong a fejem.

Ezért próbálok felelős szülőként mértéket tartani, de vajon elég ez? Nem tudom.
Mindenesetre megválogatom a műsorokat, s igyekszem kevesebbet nyúlni a távirányító után.
Helyette könyvet nézegetünk – legalább az esetek egy részében.

A cikk elkészítésében közreműködött: http://kissemese.cafeblog.hu/

2017. január 23.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?