9 ok, amiért a kisbabák folyton zsörtölődő, ideges kisembereknek tűnhetnek

Belegondoltál már, egy tipegős szemszögéből milyen is a felnőttek világa; sőt, az egész, őket körülvevő közeg? Hangos, érthetetlen lárma és ’halandzsa’ mindenütt, gyors, értelmezhetetlen reakciók, állandó cselekvés és folyton változó környezet. Csodálkozol hát, hogy sokszor ingerült, bömbölő masinaként reagálnak minderre?

(Egy baba gondolataiból idézve…)

„Nem beszélve arról, hogy se a mami, se a papi nem érti, hogy mit szeretnék, pedig világosan és érthetően a tudtukra adtam, hogy NEM, nem a piros, hanem a kék bögréből kérek inni… és NEM, nem vizet, hanem narancs juice-t. A szendvicsemen nincs elég vaj és ezt a sárgarépa pürés bébipépet már múlt héten is untam. Miért nem értik meg, hogy melegem van ebben a vastag pulcsiban, vagy, hogy éppen arra van szükségem, hogy mindketten velem foglalkozzanak?!”

… Hát igen, borzasztó nehéz egy ilyen kis diktátor élete!! Csak szökőévente érti meg a környezete, hogy mit szeretne valójában és bizony akkor sem minden úgy történik, ahogy ő akarja. Nem csoda hát, ha gyakran hisztiznek, kiborulnak! Csak pár ok a hosszas listából, ami erre készteti őket:

  1. Gyakran megbotlanak és elesnek. Megszámoltad már, hogy egy nap hányszor perecel el szemed fénye? Attól függően, éppen hány hónapos és a mozgástanulás mely fázisában van épp, akár több tucatszor is bizonytalanná válhat a koordinációja, aminek a vége gyakran egy nagy huppanás. Persze nem adhatja fel, fel kell állni és tovább próbálkozni, ahhoz, hogy a kiszemelt célállomást elérje. Gondolj csak bele, mennyi erő és kitartás kell ehhez?! Te már a felénél kiborultál volna és hisztirohamban törtél volna ki!
  2. Anyára mindig várni kell: sosem csinálja azonnal, amit akarok, nem tudunk azonnal elindulni, hosszú percekig készülődik és a kaja sincs kész azonnal, ahogy az éhség miatt bömbölésbe kezdek.
  3. Már vagy egy órája tele a pelus, és mégsem cseréli ki senki!
  4. Senki nem érti, amit mondani akarnak, a saját nyelvükön.
  5. Mindenki csak meg akarja változtatni őket! Hiszen állandóan a „nem”, „ne” szavakat használjuk és folyamatosan ráncos homokkal, aggódó tekintettel nézünk rájuk, az esetek legalább 50%-ában nem tehetik azt, amit akarnak (igen, persze, mert az veszélyes, de ők ezt még nem érzik).
  6. Senki nem veszi komolyan a problémáikat: igazából a lurkók nem a segítségünket akarják, például öltözködéskor, hanem elég időt ahhoz, hogy maguktól felvegyék a cuccaikat. De folyton rohanunk és kioktatjuk őket, ha fordítva akarnak belebújni, vagy valamit elbénáznak (de nekik az úgy megfelel, csak mi csinálunk belőle gondot).
  7. A fél rokonság a pelusukatvizsgálgatja és engedély nélkül belenéz a gatyájukba.
  8. Végeláthatatlan a teendők listája, amit a felnőtteknek nap, mint nap el kell végezniük, a helyett, hogy 24 órában csak velük foglalkoznának.
  9. A bömbölés remek módja az idegesség levezetésének – lehet, hogy nekünk felnőtteknek sem ártana néha e képpen kiereszteni a fáradt gőzt (ha kipróbálod, leginkább 4 fal között és egyedül!).

            Reméljük, így már kicsit érthetőbbé vált számodra is, mennyi minden zavarhatja a picit és egy fokkal jobban tudod kezelni a jövőben az eddig indokolatlannak tűnő hiszti rohamokat!

Plézer Panna , 2018. február 19.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?