Helló, meló! - Rejtélyes telefon külországból

Állástáblázatom elérte a 100. sort! Ünnepelni lehetne okom, olyan kerek ez a szám, de tekintve, hogy ez álláspályázataim számát jelenti, akár sírhatnék is.

Na de végre több reményteljes ajánlattal keresett meg egy fejvadász, akivel gyorsan találkoztam is. Mint a villám. Kerek 18 percet rám szánva az életéből, olyan tapasztaltan, hogy nem is kérdezett tőlem, megállapította, hogy a 3 ajánlatból egyik se lesz jó nekem.

Eléggé letörten és egyben dühösen jöttem haza, hogy erre veszem el az időt a gyerekeimtől, és kezdtem úgy érezni, hogy most telik be a pohár, elég volt, nincs kedvem se pályázni tovább, se interjúkra járni, legalábbis fejvadászokhoz nem.

Bosszúságomat csak bokros teendőim terelték el. Itt a tanévkezdés, és a mindenféle szülői értekezletek között rohangálva többnyire lenémítva maradt a telefonom. Sok nem fogadott hívás, üzenetek, az ember unottan tárcsázza vissza, hogy hátha valami érdekes, de ilyenkor mindig csak a biztosítási alkuszokba és a tuti befektetést kínálókba botlik az ember.

Ám egyszer csak ott volt egy rejtélyes külföldi szám. Az ember lánya próbál megszervezni pár nyugodt percet, hogy ne kelljen a gyerekekre figyelni, mert akkor tuti nem tudok normálisan külföldiül megszólalni, ha közben anyanyelvi fegyelmezés és szitkozódás is kerül bele.

Na de sikerült! És örömömre nem egy külföldi csúcsbefektetést kínáltak, és nem is a Holdon próbáltak rám sózni a Földre örökpanorámás ingatlant, hanem - most már kijelenthetem - a létező, valós, hús-vér JELENLEGI főnököm hívott a jelenlegi munkahelyemről, hogy igen, várnak vissza szeretettel, most azonnal, vagy amikor tudok, 8 órában, és ugyanabba a pozícióba, mint voltam, csak éppen ő lenne külországból a boss. Szó szerint ugráltam örömömben, és mint egy kocsonya, úgy remegtem az izgatottságtól, alig bírtam felhívni nagy kocsonyaságomban a férjemet a hírrel.

Aztán persze másnap már a padlón feküdtem technikai KO-val, hiszen annyi mindent kell még megszerveznem, elintéznem ebben a két hétben, ami hátra van. És különben is, egyből nosztalgikus hangulatba kerültem, hogy én most ezt a tuti nyugit, és az egész babázós időszakot lecserélem egy rohanósra. Kell ez nekem?

Szerencsére még kialkudtam egy néhány hónapig tartó részmunkaidőt is, és addig készülök a rohanósra: takarítónéni kerestetik, fodrászhoz megyek, le kell festeni a csöveket, kipakolni a rumlis szekrényt… És be kell, hogy valljam, nagyon-nagyon be vagyok ….

Flóra

Flóra , 2014. szeptember 08.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?