Helló, meló! - A nyári szünet vége

Nahát, kezdenek visszaszivárogni az emberek a munkahelyükre! Még nyilván sok kávét kell meginni, hogy elinduljon a nap, így nyaralás után, de megy-megy, és újabb álláshirdetések a portálokon!

Én meg küldöm a hol megalkuvó, hol fennhéjázó önéletrajzaimat világszerte. Közben meg az elektronikai óriás, mint nagy szerelem kísért: azért néhány naponként megnézem az oldalukon, hátha van náluk mégis valami nekem való. Persze nem biztos, hogy szeretnék még egyszer visszamenni a világégés helyszínére.

De van más! Izzik a telefonom! Keresnek, hívnak, várnak, szeretnének velem találkozni! Én meg szeretnék dolgozni!

Betegséggyár. (Egészségügyinek mondott cég. Na, de ha egészségesek lennénk, ők csődbe mennének). Jól hangzó hirdetés, semmitmondó telefonos interjú, de az kiderül, hogy nekem ez nagy visszalépés lenne. Kérik, hogy menjek interjúra. Én meg már nem túl lelkesen megnéztem a céget az interneten, több mint egy óra az utazás, úgyhogy nem megyek. Fölösleges. Különben is fájt a hasam. Ezt teszi a Betegséggyár.

Méregkeverő Intézet. Telefonos interjú – úgy látom ez elterjedt dolog, üdvözlöm a jelenséget, hiszen így mindenkinek egy csomó időt spórolnak. A pozíció különösen jónak tűnik. Fizetési igény megbeszélve. A lelki szemeim előtt már a Méregkeverő Intézet mosolygós és lelkes munkatársa vagyok. Ekkor én bepötyögöm az internet böngészőjébe a Méregkeverő Intézet honlapcímét, és elámulok! Ezek tényleg mérget kevernek! Autóiparnak is mérget és élelmiszeriparnak is mérget, mérget mindenkinek! Sajnos egy ilyen céggel én nem tudok azonosulni hosszú távon. Egyszer volt egy olyan munkahelyem, amit szégyelltem elmondani másoknak, hol dolgozom. A próbaidő után már interjúkra jártam, és egy fél év alatt sikerült is lelépnem. Nincs most ilyenre szükségem.

Uzsorásék. (Pénzügyi profilú multi.) Jót beszélgetünk, minden nagyon szépen alakul, mire mondja a szimpatikus hölgy, hogy viszont a relokációt (kiköltözés-letelepülés, csak már nem sikk magyarul beszélni) nem tudják támogatni. Mire én: Mihez kell a relokáció? (lám-lám, én is hajlamos vagyok elfelejteni a saját anyanyelvemet?) Uzsorásék: - Hogy kitelepüljön Lengyelországba. Én: - Hopsza, itt valami apróság elkerülte a figyelmemet. Elbúcsúzunk egymástól.

Én meg újra optimistán, a világégésemben, mint purgatóriumban megtisztulva lépek újra az álláspiacra. Hurrá, vége van ennek az esős-locsogós nyárnak!

Flóra

Flóra, 2014. szeptember 01.

 
 
 
X
EZT MÁR OLVASTAD?