Túl rémisztőek a mai gyerekeknek a klasszikus mesék
Legalábbis a brit szülők ötöde ezt állítja, de olyan erős meggyőződéssel, hogy inkább nem is terheli velük gyermekét.
Kétezer szülő megkérdezése révén kiderült, hogy egyharmaduk gyereke elsírta magát a Piroska és a Farkas hallatán - a nagymamaevéskor. Minden második szülő helyteleníti a Hamupikőke mondanivalóját, amely szerintük azt sugallja, hogy egy lánynak egész nap robotolnia kell a háztartásban.
Jancsi és Juliska történetét sokan azért vetik el, mert nagyon rémisztő a gyerekeknek és rémálmokat láttathat velük. Az égig érő paszullyal az a bajuk a szülők egy részének, hogy a valóságtól nagyon elrugaszkodó, a Hófehérke és a hét törpével pedig az, hogy a törpe kifejezés nem megfelelő - vagyis nem PC (politically correct).
A felmérés alapján a brit szülők negyede öt éven aluli gyermekének nem olvas klasszikus, avagy tündérmesét, mert túl sok kényelmetlen kérdést tehet fel csemetéje - adta hírül a The Daily Telegraph című brit lap.
Szerintem a klasszikus mesék nyilván klasszikus értékeket közvetítenek - kár lenne ezektől megfosztani egy gyereket -, és valóban, olykor igencsak rémisztőek. Sőt, félelmetesek. Ám a mese végére a jó mindig legyőzi a gonoszt: Hamupipőke a sok munka után lógathatja a lábát egy herceg oldalán, Hófehérke pedig a nem megfelelően megnevezett törpéknek köszönhetően él majd boldogan szíve választottjával, míg meg nem hal - nyilván jó barátságban a törpékkel -, és Jancsiék is legyőzik csapatmunkával, jó testvérként együttműködve a gonosz boszorkányt. Vagyis, mindig ott a történet végén a feloldás, mindig ott áll feketén-fehéren, hogy bizony a rosszat, gonoszat le lehet győzni egy kis gondolkodással, munkával, összefogással. És a gyerek rájön, hogy akkor a rossz-gonosz nem is félelmetes.
Egyébként nem tudom, hányan olvastátok el már a gyereknek A Kis Herceget? Abszolút modern mese, csodaszép, elgondolkodtató. És sírt rajta a gyerekem, mikor a kis herceg úgy dönt, csak akkor juthat haza szeretett rózsájához, ha megmaratja magát a mérges kígyóval. És igen, sajnáltam a gyerekem, aki ott az ágyban meggyászolta a meséje hősét, mert tudta, hogy így meghal a főszereplő - vagy hát ez nem is olyan egyértelmű, nem igaz? -, de hogy ezért ne ismerjen meg egy ilyen történetet soha, azt nagyon sajnálnám.
Ti mit gondoltok? Baj-e, ha félelmetes vagy rémisztő egy mese, és meg kell óvni ettől egy gyereket? Vagy jobb, ha engedjük megélni ezeket az érzéseket is a gyereknek?
Babanet / MTI, 2012. február 15.
Babanet hozzászólások(16 hozzászólás)
Sajnos már egy mesére sem emlékszem. A hangulatára viszont igen :-)
Én is el fogom mesélni, sőt meg is nézheti az összes klasszikus mesét! (Már meg is vettem Őket DVD-n), de MAJD!
Most az tetszik Neki a legjobban, amit én/mi találunk ki, és én ezt egyáltalán nem bánom!
Minden este róla, vagy vele kapcsolatosan kell mesélnem. Általában Ő kezdi el, hogy miről meséljek, van hogy el is meséli az egészet. :-) Persze utána nekem is kell mesélnem.
De egy biztos! Minden gyerek más! Kinguci! Majd ha Te is hallod a gyerkőcöd kérdéseit, félelmeit, lehet hogy Te is másképp fogsz gondolkozni. Nem tudsz mindent Úgy elmagyarázni, hogy a gyerkőc teljesen megnyugodjon. Legalábbis most még...Ezért kell szerintem mindig az adott kornak való meséket mesélni. És igen, el jön majd a Hófehérke ideje is!!! :-))
Én főiskolás vagyok és még nincs gyerekem. De a szakdogámat pont a mesékről írom, annak hatásáról, a szülő és a mese viszonyáról. Keresés közben akadtam erre az oldalra. :) Szóval, szeretnék ajánlani nektek egy könyvet a szerzője és címe: Bruno Bettelheim A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek.
Én most ezt forgatom és nagyon szeretem. Ebben nagyon sok minden van, ami szerintem hasznotokra válna és nem szeretnék tolakodni, és remélem nem is veszítek annak :). Nagyon sok olyan dolog van benne, amin azelőtt sosem gondolkodtam el, pl.: A Piroska és a farkas, vagy a Jancsi is a Juliska, pontosan le van írva, hogy mi miért van a mesékben és, hogy a gyerekek mit vonnak le belőle. Remélem tudtam nektek segíteni!
Sziasztok!