Te tudsz még így örülni?
Az egyik legjobb dolog abban, ha az ember szülő lesz, hogy újra felfedezheti a világot a gyerekével együtt. A kicsinek köszönhetően kapunk egy olyan rég elveszett, de újra felfedezett látásmódot, amivel a legtriviálisabb dolgok is ismét csodaszámba mennek.
Élénken emlékszem arra, mikor a gyereknek először mutattam meg a hóból előtörő első virágokat, és utána még sok-sok olyan tavaszunk volt, mikor csodálattal lestük együtt a bimbókat az ágakon. Vagy arra, amikor már felfogta, mit jelent a Mikulás, és meglátta aznap reggel az ablakba kitett csizmákban az ajándékot.
És arra is, milyen elmélyülten tudott vizsgálni egy kavicsot vagy egy bogarat, minden előítélet és undor nélkül. Meg az első hóra, jégcsapra. Mindezek nem csak azért maradtak meg bennem ennyire, mert vele kapcsolatosak, hanem azért is, mert azokban a pillanatokban én is újra első alkalommal tekinthettem ezekre a dolgokra. És mázlistának érzem magam, hogy ez így is maradt - a gyereknél és nálam is.
A következő videó ismét erre emlékeztetett: soha semmit ne vegyünk alapnak az életben, a legtermészetesebbnek tűnő dolgok is megismételhetetlen csodák. Nézzétek, hogy a 15 hónapos Kaiden hogyan éli meg élete első esőjét!
Ti képesek vagytok még így örülni a legapróbb dolgoknak is?
Szilágyi Diána, 2014. február 05.
