Nem megmondtam? Babanet-Est TV Magazin
Talán ez az egyik leggyakoribb szókapcsolat, ami egy szülő száját elhagyja. Sajnos. Mert ha ezt túl gyakran kell elismételni, az bizony azt jelenti, nem értünk célt mondandónkkal, hiába mondtuk meg, a gyerek nem értette meg.
Nevelni nehéz, ezt minden gyakorló szülő és pedagógus tudja. Jól nevelni főleg embert próbáló feladat. A legtöbben pedig szeretnénk jól nevelni gyermekünket, átadni nekik egy bizonyos értékrendszert, megtanítani a jó és rossz közötti különbséget, lehetőleg minél kevesebb konfliktussal. Ami elméletben olyan egyszerűnek tűnik.
A gyerekek személyiségüket a környezet visszajelzéseiből határozzák meg. Legyenek azok pozitívak vagy negatívak. A jutalmazás mindig pozitív megerősítés, ezért szükség van az alkalmazására, de ügyeljünk arra, hogy ha minden apróságért megjutalmazzuk a gyereket, idővel veszít hatásosságából. A nem megfelelő viselkedést természetesen nem jutalmazzuk, ám sok esetben nem megfelelően reagáljuk le.
Sok helyen olvasni manapság arról, vajon szükség van-e büntetésre. Egyes vélemények szerint a büntetés maga elsősorban a szülő kontroll iránti igényéről és hatalmának megtartásáról szól, és elsősorban indulatból, megtorlásból születik. Ami azért nem jó, mert sokszor a gyerek nem érti tettei és a büntetés közötti ok-okozati összefüggést.
Ugyanez igaz azokra az esetekre, mikor a büntetés nem azonnal követi a helytelen cselekedetet, hanem bizonyos idő elteltével. Minél kisebb egy gyerek, annál kevésbé képes még nagy időintervallumokon át összekötni két dolgot. Ha tehát a villamoson úgy viselkedik, hogy a szülő büntetést akar alkalmazni, azt tegye meg ott helyben, még akkor is, ha számára kínos. Mert ha csak azután lép, hogy hazaértek, a gyerek már nem fogja érteni, miért részesült retorzióban. Vigyázat: a túl gyakori vagy túl szigorú büntetés azért nem szerencsés, mert agressziót és szorongást válthat ki a gyerekben!
Fegyelmezés terén érdemesebb előre lefektetni a játékszabályokat, elmondani a gyereknek, hogy egy bizonyos dolog milyen következménnyel jár majd. Nyugodt, csendes hangnemben, de határozottan megmagyarázni, hol is vannak azok a korlátok. Igaz, ez a módszer magában rejt egy másik, gyakori hibalehetőséget: a következetlenséget. Azaz a gyerek tetteit nem követi a beígért következmény. Így a csemete elég gyorsan megtanulja, hogy nincs félnivalója, miközben a szülő egyre inkább hiteltelenné válik a szemében.
Tippek:
- Ha büntetünk, akkor figyeljünk arra, hogy egy bizonyos viselkedés esetén mindig következetesen viselkedjünk. Ha olykor van következménye, máskor nem, a gyerek összezavarodik, mi pedig egyre mélyebbre csúszunk majd a következetlenség mocsarában.
- Ha megtörtént a fegyelmezés, tudjunk fátylat borítani a múltra. Amiért a gyerek már „megbűnhődött”, azt ne emlegessük fel neki később! Mindenkinek jár a tiszta lap!
- Fegyelmezésnél fontos, hogy mindig érthető legyen, miért történik! Mindig magyarázd el előre a gyereknek!
- A megszégyenítés nem fegyelmezés, hanem a gyerek ellen elkövetett bűn. Kerüld messzire!
- Ha hiteles akarsz lenni szülőként, vállald fel, hogy te is hibázhatsz. Gyermeked szemében semmi sem növeli jobban az ázsiódat, mintha képes vagy elismerni, ha helytelenül viselkedsz, és képes vagy bocsánatot kérni akár Tőle is!
Szilágyi Diána, 2009. január 16.
