Kertész leszek!

Most már végérvényesen megérkezett a tavasz, kibomlottak a levelek, virágba borultak a kiskertek. Bár még változékony az idő – és nagyon könnyű megfázni -, itt az ideje, hogy a tavaszi kerti munkákat elvégezzük. Ásás, gyomlálás, gereblyézés, veteményezés, virágok ültetése, palántázás. Ha nincs kert, az se tartson vissza minket egy kis kertészkedéstől: elég egy erkély, egy pár virágcserép. Itt is sok mindent lehet nevelgetni, és a növények mindig szebbé teszik majd a napjainkat is. Gyermekünk pedig már egészen kicsi kortól besegíthet nekünk. Azért ne a metszést vagy a permetezést kezdjük el neki oktatni elsőre, ha lehet. De lássuk, hogyan is kezdjünk hozzá.

Először is, ha kertről van szó, megfelelő öltözék szükséges: időjárásnak megfelelő, de számítsunk arra is, hogy a gyereken lévő cucc egészen biztosan koszos lesz. Nem kicsit, nagyon. Úgyhogy elég egy ócskább, játszós nadrág, pulcsi, cipő. Esetleg kössünk a gyerekre egy kötényt. Egy sapka sem árt, bár a napszúrástól még nem kell tartani, de a hűvösebb szellőktől azért óvjuk a fülét. Ami még fontos lehet, az a kesztyű, mert pl. csalánba nyúlni csupasz kézzel nem túl felemelő dolog. Nem árt, ha lekenjük a gyereket kullancsriasztóval is, hiszen lassan az egész ország területén elterjednek, a városok belsejét is meghódítják, és már most elég sok leselkedhet ránk és a gyerekekre is belőlük.

Érdemes gyerekre szabott, megfelelő méretű szerszámokat is beszerezni. Ne a műanyagból készült darabokra gondoljunk, az ugyanis az első erősebb mozdulatnál törik. Legyen a gyereknek rendes fém ásója, kapája, gereblyéje, ültető-lapátja. Na és öntözőkannája. Úgyis azt fogja a legjobban szeretni, míg kicsi.

Ha elég nagy a kert, ne csak azokba a munkákba vonjuk bele, amit mi, felnőttek végzünk. Jelöljünk ki neki egy kis részt a kertben, és adjunk neki egy pár magot, növénykét. Már egy négy-öt éves gyerek is nagy örömmel fogja lesni, hogyan kel ki a magból a növény, hogyan bokrosodik, virágzik, nevel termést. Mindegy milyen magot, palántát adunk neki, mindegyik érdekes lesz neki: kukorica, borsó, bab, árvácska, tulipán.

Kérjük a csemete segítségét a gyomok kiszedéséhez, a gereblyézésben, a palánták ültetőgödreinek belocsolásában, a növénykék, magok, virágok ültetésében, betakarásában. Aztán bízzuk meg a locsolással is. Legyen állandó feladata pl. a virágágyások meglocsolása, eleinte persze szülői felügyelettel, hogy a virágok se fulladjanak meg, és szemünk fénye se kapjon tüdőgyulladást. Kapjon egy kis seprűt, és legyen ő a járdafelelős: a söprögetésnél jobb szórakozást nem nagyon lehet találni.

Ha kertünk nincs, csak erkélyünk, vagy egy naposabb sarok a lakásban, akkor is segíthet a gyerek. A virágátültetéseknél teheti ő a kavicsot a cserép aljára, egyengetheti a földet az átültetett növényen. Ráadásul nemcsak virágot nevelhetünk az erkélyen: tehetünk cserépbe fűszernövényt, koktélparadicsomot, epret. Ha esetleg sikerül nagyobb edényeket beszerezni, még akár az újhagymával is megpróbálkozhatunk. Az öntözést itt is rábízhatjuk a gyerekre, örömmel fogja elvégezni.

És miközben ritkulnak a gyomok, szépül a kert, az erkély, beszélgethetünk a növényekről, bogarakról, gilisztákról. Mesélhetünk a vakondról, megleshetjük az ásónyomban kiforduló hangyákat. Vigyünk ki a kertbe magunkkal egy nagyítót, és nézzük meg a különféle állatokat együtt tüzetesebben is. Nagyobb gyermekeinket különféle könyvek segítségével még mélyebben megismertethetjük a természet csodáival.

Persze, ne feledkezzünk meg arról, hogy számos olyan kerti és szobanövény van, amelyik mérgező. Ilyen a dieffenbachia, vagy buzogányvirág, a leander, a tuják, a gyöngyvirág, a rákvirág, az aszparagusz, az angyaltrombita, sőt, még a begóniák és a cikaszok egyes részei is. Ügyeljünk rá, hogy gyerekünk ne kerüljön mérgező növény közelébe, ne vegyen semmit a szájába. Ha mégis megtörténik a baj, és mérgezés tüneteit vennénk rajta észre, irány a toxikológia a bespájzolt növény pontos nevével vagy darabjával. Nagyobb korban pedig már érdemes megismertetni a gyerekkel, hogy pontosan melyik növénnyel érdemes vigyáznia.