Ebéd az óvodában

Sok kisgyerek otthon eszelősen válogatósnak bizonyul, s bár ez életkori sajátosságnak tekinthető, az egyszeri szülőt bizony könnyen idegeskedésre és aggódásra készteti. Hogy fog ez a gyerek enni az oviban? Mit fognak csinálni, ha közli, hogy márpedig neki nem tetszik az, amit a tányérján lát, és ő inkább téliszalámis szendvicset szeretne uborkával?

Nálunk leginkább az okozott problémát, hogy a gyerek hihetetlenül lassan evett. De komolyan, egy fél szelet kenyérrel képes volt egy órát is elmolyolni, esküszöm, szerintem atomonként nyomta lefelé, mert a legkisebb harapással is maximum 20 perc alatt el lehetett volna tüntetni.

Az elképesztő lassúságon persze az sem segített, hogy az én drága csemetém úgy érezte, a terített asztal mellett kell megosztania élete történetét, filozófiai alaptételeit és a napi pletykákat is. Nála az evés leginkább beszédből állt, ha netán eszébe jutott vagy juttattuk, na, akkor harapott egy atomnyit. Szóval, én azon paráztam leginkább, hogy a lassúsága miatt gyakorlatilag éhen fog halni az óvodában.

Aztán bekerült, és ahogy teltek-múltak a hetek, nem láttam, hogy összeaszódott volna a gyerek. Volt, hogy ő mondta, mi volt az ebéd-uzsonna, volt, hogy én kérdeztem rá, mit ettek napközben. A tízórairól azért nem esett szó, mert azt ugye, a szülők által vásárolt zöldségek-gyümölcsök képviselték.

És őszinte meglepődésemre a gyerek evett. Méghozzá olyan tempóban, hogy jól is lakott, mire leszedték az asztalt. Bár az óvónők szerint még így is lassabb volt a többieknél, mert evés közben ott is beszélt. Sőt, sokszor még azt is megette, amit otthon harsány „Nem kérem!” vagy „Fúúúúj!” – hű, de mérges vagyok miatta – felkiáltással fogadott. És így volt ezzel a csoportban gyakorlatilag minden gyerek.

Az óvónők persze előre mondták, hogy így lesz, de nyilván valamiféle ütődött szülői büszkeségből én ezt nem nagyon hittem – hát nehogy már, úgyis én ismerem a legjobban a gyerekem. Akkor még nehezen vettem le a rózsaszín és szubjektív szemüvegemet, de jó lecke volt. Nem számoltam a csordaszellemmel, azzal, hogy a többi gyerek az asztal mellett milyen hatással lesz az én porontyomra. Rá kellett jönnöm arra is, hogy a gyerek ezek szerint az otthoni étkezések alkalmával külön nekünk csinálja a fesztivált.

A gyerek tehát evett, bár igaz, nem mindent. Voltak olyan ételek, amelyeket az egész csoport visszautasított, és nyilván ebben közrejátszott a csoportszellem is. Ilyen volt például a kelkáposzta-főzelék, a tökfőzelék, a gomba és a máj. Ezeket azóta sem nagyon szereti, de azért más formában hajlandó megenni.

Nekem csak egyetlen gondom van az óvodai étkeztetéssel: bár tudom, hogy viszonylag kevés pénzből kell megoldaniuk a gyerekek élelmezését, nem értem, miért olyan tipikusan menzás a végeredmény. Azért valljuk be, a menzás étel minősége hagy maga után némi kívánnivalót. Azt is furcsállottam, hogy bár állítólag törekedtek az egészséges táplálkozás szem előtt tartására, a legtöbb esetben krumpli, rizs, tészta és mellé valamilyen hús került a gyerekek elé. Elég egyoldalú, nem? Közben zöldség, főzelékféle alig-alig volt látható az étlapon.

A bölcsődében ez teljesen másképp volt. Igaz, ott az intézmény saját konyhával rendelkezett, ott főztek helyben mindennap, így délben friss ételt tálaltak a gyerekeknek. És mindennap főzelékfélét. Olyan főzelékeket ismertem így meg, amikről addig sosem hallottam. Nyilván arra nincs pénze a fenntartóknak, hogy minden óvodában-bölcsődében saját konyhát alakítsanak ki és személyzettel lássák el, de azért el lehetne várni a közétkeztetés szolgáltatóitól, hogy változatos és valóban egészséges, netán még ízletes ebédet juttassanak el az óvodákba-bölcsődékbe, nem?

Hogy ízlik a gyereknek az étel az oviban-bölcsiben? Ha megnéztétek az étlapot, mennyire vagytok vele elégedettek?