Tejcukor-érzékenység: tünetek és diagnózis

Jellegzetes tünetek

A tejcukorra érzékeny betegek esetében a leggyakoribb tünetek: a robbanásszerű, gyakori vizes hasmenés, haspuffadás, szélgörcs. A laktóz-intolerancia felismerését nehezíti, hogy a tünetek kialakulása nem mindig mutat közvetlen összefüggést a tejfogyasztással. Óvodás és iskoláskorú gyermekek esetében görcsös köldöktáji fájdalom, lesápadás, kellemetlen szájszag lehet a panasz.

Tejcukor vagy tejfehérje?

A hétköznapokban gyakran keveredik a két fogalom, ezért a laktóz-érzékeny betegek is inkább mellőzik a tejtermékek fogyasztását, noha esetükben bizonyos készítmények nem okoznak tüneteket. Fontos tehát, hogy első körben tisztázzuk, a panaszokat melyik összetevő okozza. - magyarázza dr. Polgár Marianne, a Budai Allergiaközpont gyermekgasztroenterológusa.

A tej étkezésünk egyik értékes eleme. Számos előnyös tulajdonsága ellenére a tej fogyasztása a tejre érzékeny egyéneknél panaszt okozhat. Két olyan jelentős összetevője van a tejnek, melyek mennyiségében és minőségében is betegségi tüneteket válthatnak ki. Ez a két összetevő a fehérje- és a tejcukor.

A tejfehérje és a tejcukor hasznosítása a szervezet számára különböző módon történik. A fehérjék bontásában az emésztőenzimek játszanak szerepet. Ha a fehérjék bontása nem megfelelő, és a bél immunrendszere fokozott érzékenységet mutat, a tejfehérjék a bélen keresztül átjutva az egész szervezetre kiható immunválaszt, allergiás reakciót váltanak ki. Ez a tejallergia.

A tejben jelentős mennyiségben jelenlevő laktóz két cukormolekulából, glukózból és galaktózból áll. A laktóz bontását a vékonybél bolyhain található finom szerkezetben, a kefeszegélyben található laktáz enzim végzi. A tünetek és a panaszok oka, hogy a táplálékok enzimes bontása nem történik meg. Vagyis a tejcukor érzékenységet a szervezetben lévő tejcukor bontását végző enzim (laktáz ) hiánya vagy csökkent mennyisége okozza.

Felnőtteknél, gyermekeknél egyaránt jelentkezhet

A laktáz enzim a magzati életben alakul ki, csecsemőkorban éri el aktivitásának csúcsát, majd hároméves kor után mennyisége lassan csökkenni kezd. Csecsemő és kisdedkorban inkább csak a bélnyálkahártya károsodásával járó betegségek - például bélgyulladás - esetében csökken mennyisége, mivel a laktáz enzim nagyon érzékeny és a bélboholy felszíni károsodása miatt már az enzim működése nem kielégítő.

Nagyobb gyermekekben és felnőtteknél betegség nélkül is lehetséges a laktáz enzim csökkent működése.

Érdekes, hogy a különböző népeknél a csökkent működés gyakorisága nem azonos mértékű. Az Amerikai Egyesült Államokban a fehérbőrű lakosságban 15%, az ázsiai eredetű népeknél 40%-ban, az afrikai eredetűek között 85%-ban fordul elő a laktázhiány.

A laktóz-intolerancia genetikusan meghatározott kórkép. Úgy tűnik, hogy a laktóz bontó képesség főként azoknál a felnőtteknél marad meg, ahol ezeréves hagyománya van a tejfogyasztásnak.

A teljes laktázhiány rendkívül ritka veleszületett rendellenesség (prímér laktóz-intolerancia). A laktáz csökkent működése esetében mindig van működő enzim is, így feltételezhető egy bizonyos mennyiségű tejcukor fogyasztása panaszok nélkül. Ezért tudják általában a laktózra érzékenyek fogyasztani a savanyított tejtermékeket is, hiszen ezekben a tejcukor egy része már módosult, a maradékkal pedig el tud bánni a szervezetük a csökkent enzimtermelés mellett is. Ez a szekunder laktóz-intolerancia, ami abban az esetben jön létre, ha a laktáz enzim működése elégtelenné válik, vagy megszűnik valamilyen bélbetegség vagy genetikai adottság miatt.

Diagnózis

A laktóz-intolerancia kimutatását hidrogén kilégzési vizsgálattal végezzük. A vizsgálat alapja, hogy normál körülmények között a tejcukor (laktóz) bontását a vékonybél kefeszegélyében található laktáz enzim végzi a bélben A lebontott cukrok a véráramba kerülnek és felszívódnak.

Laktóz-intolerancia esetén azonban a laktóz bontása nem történik meg. A vastagbélbe jutó bontatlan cukorból a vastagbélben lévő erjesztő baktériumok hatására CO2 és H2 gáz szabadul fel, ami diffuzióval eljut a keringésen keresztül a tüdőbe és a kilégzett levegőben mérhető a mennyisége. Ha a vizsgálathoz használt, kimért mennyiségű tejcukor elfogyasztása után 1-2 órával a kilégzett levegő hidrogéntartalma kórosan megemelkedik, a cukor felszívódásának zavara igazolódott.

Amennyiben ez a vizsgálati eljárás nem áll rendelkezésre, a tejcukorral történt terhelés utáni vércukorszint mérése, vagy az enzim aktivitás meghatározása vékonybélből nyert szövetmintából segítheti a laktóz intolerancia diagnózisának felállítását. Annak eldöntésére, hogy laktóz-intolerancia maradandó formája áll-e fenn, ma már egyszerűen elvégezhető genetikai vizsgálat áll rendelkezésre.

Kezelés

A ritkán előforduló veleszületett laktóz intolerancia esetében, vagy szoptatott csecsemőnél enzimpótlás (Lactase) alkalmazható.

Szekunder laktóz-intoleranciában az alapbetegség kezelésével a tejcukor felszívódás zavara rendszerint megszűnik. A laktóz felszívódási zavar megszűnéséig tejcukormentes, illetve az állapottól és az egyéni tűrőképességtől függően tejcukorban szegény étrend javasolt. A tejcukor bontását biztosítja a tejjel együtt fogyasztott laktáz enzim készítmény (Lactase), ami enyhíti az étrendi megszorításokat.

A laktáz enzim csökkent aktivitása miatt felnőttkorban kialakuló tartósan fennálló laktóz felszívódási zavarban a tejcukorban szegény étrend, szükség esetén az enzim készítmény alkalmazása jelent megoldást.