Így hordoztam én

Kiváncsi voltam, miben más a szívünk csücskét magunkon hordozni, meddig választhatom ezt a hurcingálási formát, és egyáltalán milyen érzés kötözött sonkaként végigmenni az utcán. Választásunk egy narancssárga szövetkendőre esett, amit átmérő-, kerék- és derékméreteimből adódóan a legnagyobb méretben voltunk kénytelenek megvenni, viszont meglehetősen olcsón jutottunk hozzá. Egy gyorstalpaló hordozókendő-tanfolyam elvégzése után már biztosan tekergettem magamra a több mint 5 méter hosszú anyagköteget, a baba pedig igen jól érezte magát mobil lakásában, otthon és a levegőn egyaránt.

A nyári nagy melegben az összeizzadás, a téli hónapokban pedig a babán és rajtam lévő sok vastag ruha, kabát, stb. okozott némi nehézséget a kendő felvételében. Gyermekem súlya nemsokára elérte a 6-7 kilót, mikor már az elölhordozás következtében a gerincemre, derekamra és vállaimra nehezedő terhelés fájdalmat okozott, így a nagyobb gyerekeknél használt háton hordozást kezdtem gyakorolni.

Ő azonban egyre többször adott hangot nemtetszésének, és követelte a régi jó megszokott formát és módot. Ekkor újra nyakamba vettem az internetet, olyan babaszállító eszköz után kutatva, amely mindkettőnk ezirányú szükségletére gyógyírt jelenthet, és anyagilag sem vág földhöz.

Így találtam rá a kenguru hordozóra, ami eddig hidegen hagyott, mondván, nem táskába szeretném rakni elsőszülöttemet, amiben nyeklik-nyaklik. Nos, amint jobban utánanéztem, azt találtam, hogy egyáltalán nem lifeg benne a baba, és a jobb minőségű kenguruk belsejében jellemzően biopamut található, ami a szellőzést és a jobb alátámasztást hivatott elősegíteni. Igencsak meglepődtem, mikor kiderült, hogy a prímább kenguruk ajánlott súlytartománya 20 kilóig tart, tehát kb. 4 éves koráig szállíthatom benne a fiatalurat.

Végül, de nem utolsósorban a harmadik fajtáról, a csővázas háti hordozóról is essen szó, bár mi magunk ilyet végül nem próbáltunk. Ismerőseim köréből, valamint a netes fórumokon szerzett információim alapján ez a technikai vívmány nem az alapvető hétköznapi szállításhoz való, sokkal inkább hosszabb utakra vagy túrázáshoz. Mindenképpen csak nagyobb – már ülni tudó - gyereknek ajánlják, aki viszont úgy érezheti magát benne, mint egy maharadzsa az elefánt hátán.

Egy rokonunktól aztán kaptunk egy babakocsit is, de azt igazából csak akkor használtuk, ha a közeli hipermarketbe mentünk vásárolni, és tudtuk, hogy a kezünkben nem bírjuk majd el a pakkot. A baba ekkor is inkább a kendőben szeretett lenni, onnan kémlelt kifelé, miközben mi tetriszeztünk a cuccokkal, hogy minden elférjen szegény babakocsin.

Mindent egybevetve a babahordozó messzemenően elősegítette Kismanómmal a kapcsolatépítést, és ha újra kéne kezdenem, akkor is ezt a babaszállítási módot választanám.

Ellabella