Olinapló - Szeretem, amikor...

Szeretem, amikor..

Belefújok az arcába és elkezd kuncogni.
fürdetem és elkezdi nyalogatni a kezemről a vizet.
Felébred és kócos a forgolódástól.
A béka, a zsiráf és a viziló nem fér bele a szájába, ő pedig mérgében babanyelven kiabál velük.
Valamit kérdezek tőle elgondolkodva, ő pedig válaszol rá nagyon komoly arckifejezéssel szintén babanyelven.

Hazajön az apukája, ő pedig hatalmas vigyorral köszönti.
Nyűgös és az én karomban nyugszik meg.
Álmában nyög és pukizik felváltva.
Ásít és közben kidugja a nyelvét.
Sikongat és meglepődik a saját hangjától.
Úgy alszik el, hogy szorongatja a kezem.
A fejére húzza a textil pelust és nevet amikor meglát minket, miközben kikukucskál alóla.
Leteszem az ágyba és 1-2 percen belül már teljesen más pozícióban és irányba fekszik.
Összeteszi a talpacskáit.
Úgy alszik el az ágyában hosszú forgolódás után, hogy kapaszkodik a rácsvédőbe.
Figyel és beszívja az alsó ajkát.
Jóllakott és beszívja a felső ajkát.
Elalszik evés közben és tátva marad a szája.
Vagánykodik és felrakja a lábát a babakocsi oldalára.
Amikor úgy ébreszt hajnalban, hogy piszkálja a hátamat vagy a pici kezével tapogatja az arcunkat.

Szeretem, hogy izgatott lesz és jár keze-lába, amikor..

Meglátja a cumisüveget.
Meglátja a kanalát.
Meglát engem vagy Mr Mimit az ágya mellett állva.
Meglát valami új dolgot.
Fújja a szél a leveleket.
Meglátja a villanykörtét.

És szeretem..

A gödröcskéket az arcán és a könyökén.
A kunkori, kócos haját.
A nagy csillogó szemét a hosszú szempilláival.
A hurkás lábait.
Az izzadós kis talpacskáit.
A babaillatot a nyakában szagolgatni.
A huncutságot és a mosolyt a szemében.

Hiába... jó érzés anyának lenni és így szeretni valakit!