Olinapló - Oli fülbevalósodik, Mimi meg bedühödik

A hétköznapok gyorsan telnek, sokat bohóckodunk és bújunk egymáshoz, próbálom maximálisan kiélvezni ezt az időszakot. Ráadásul nagyon közel állunk már az első kacajhoz, így még inkább próbálunk muris dolgokat csinálni.

Az utolsó bejegyzésem óta nagy változások történtek fürdés tekintetében, a kiscsaj egyszerűen imád fürdeni, tudomást sem vesz róla, hogy a vízben van, legalább annyira lelkesen csócsálgatja az öklét, mintha a szárazföldön lenne.

A dézsa mellett bevetettük most már az együttfürdést is, végre én sem vagyok eltiltva a kádban ücsörgéstől. Először egy picit furcsa volt neki, hogy mit is keresek én ott pucéran mellette a vízben, de aztán elkezdte élvezni a szituációt és nézelődött. Sőt, szó és sírás nélkül tűri azt is, hogy úsztassam, lebegtessem a vízben, így Mr. Mimivel eldöntöttük, hogy nyár végén elmegyünk hármasban és meglátogatunk egy élményfürdőt, igazán ránk fér már egy kis kikapcsolódás..

Jelenésünk volt csípőszűrés ellenőrzésen is, a doki azt mondta, hogy kicsit még kötött a csípője, de egy ultrahangos vizsgálat után nyilvánvalóvá vált neki, hogy nincs itt semmi probléma, elég lesz az is, ha otthon tornásztatjuk mindennap néhány percig. Beugrottunk a védőnéninkhez is egy méreckedésre, ha már úgyis teljes harci díszben volt Oli és útba is esett, a súlya már 5 kg kereken és 56 cm. A 2890 gr-os kezdő súlyához és a 49 cm-es hosszához képest nagyon sokat nőtt, meg is kérdezték, hogy nem tettük-e ki az esőre.

Végül hosszas őrlődés és vacillálás után eldöntöttük: itt az ideje a fülbevalónak. Sok embertől hallottam, hogy inkább megvárják, míg nagyobb lesz a gyerkőc, és rábízzák, szeretne-e fülbevalót magának, hadd döntse el ő, de én még nem hallottam olyat kislánytól, hogy ki lett volna akadva, amiért a szülei babakorában kiszúratták a fülét. A gyerekorvosunk azt javasolta, hogy a két oltás között lenne leginkább megfelelő az időpont és most még Oli is pont abban a korban van, hogy nem piszkálja a fülét, így a gyógyulás is gyorsabb lesz.

Egy nagyon barátságos hölgyemény lett a kiválasztott, kedves volt, határozott és gyors, így néhány perc alatt túl is estünk az egészen. Persze, Oli azért nem tűrte szó nélkül az egészet, szegénykémnek fájt, így néhány percig sírdogált, de aztán szépen lassan megbékélt. Legalábbis addig, amíg a füllyukasztó néni nem akart hozzá közelebb jönni, akkor elképesztően gyanakodva követte a szemével. Egyszerűen tündéri az új virágos, világoslila fülbevalójával, igazi kislány!

A csípőszűréssel egy időben én is átestem a műtét után hathetes kontrollon. Visszamentem a Mikulás doktorhoz, nem volt gyomrom és lelkierőm visszamenni a kórházban. Végigböngészte a zárójelentéseimet és eléggé le volt döbbenve… Lerítt az arcáról, hogy az jár a fejében, hogy „mit csináltak ezek a kórházban?!”.

Nagyon alaposan megvizsgált, a műtét utáni hegeket megfelelően gyógyultnak találta, viszont sajnos talált egy cisztát a bal petefészkemnél. Mint kiderült, ez gyakran előfordul ilyen jellegű műtétek után. Én igazából csak azt nem értem, hogy miért nem tájékoztattak erről a kórházban?! Két dolgot mondott az orvos a műtét után: hogy nem lehet több gyerekünk és nem fogok többet menstruálni. Cisztákról és egyebekről szó sem esett. Betelt a pohár...

A pontot az i-re egyébként tegnap tette fel az egyik orvos, ugyanis muszáj volt megjelennem a kórházban, hogy személyesen vegyem át a szövettan eredményét. A doki a kezembe nyomta és közölte, hogy viszontlátásra. Kicsit fennakadtak a szemeim, végül is nem a fogamat húzták ki, hanem a méhemet távolították el és nem az én hibámból. Megkérdeztem a dokit, hogy ugyan mondana azért mégiscsak valamit, hogy mi lett az eredmény, erre közölte, hogy idült gyulladás. Ezt tudtuk eddig is, köszi...

Így most irány a Mikulás dokihoz az eredménnyel. Nem leszek többet jófej, elegem van a flegma nagyképű orvosokból, nem hiszem el, hogy azért kellene szüléshez orvost fogadni, hogy rendesen le legyen minden eszköz fertőtlenítve, és hogy körültekintőek és alaposak legyenek!

Mimi