Mi is az az „Aranyóra”?

A szülés közben mind az anya, mind a baba szervezetében felszabaduló hormonok különösen éberré és figyelmessé teszik a babát. Ilyenkor ismerkednek egymással, elmerülnek egymás tekintetében, pihennek a hosszú és fáradtságos út után. 

Érdekesség: Meltzoff és Moore (1977) vizsgálataiból tudjuk, hogy már születés után 10 perccel az újszülöttek is képesek imitálni az emberi arckifejezéseket, ha többször is megmutatjuk nekik.

Nézzük át, hogyan is „kellene” ideális esetben az „aranyórának” telnie:

Az első fázisban a legtöbb kicsi sírással jelzi: itt vagyok, megszülettem. 

A következő fázisban, amikor az édesanya hasára kerül, gyorsan megnyugszik, nem sír tovább. A babák legtöbbje ilyenkor elcsendesül, teste mozdulatlan, az édesanyja testéhez simul.

 A  3. perc körül ébredezni kezd, kis fej- és lábmozgások (ún. Bauer-féle reflex) figyelhetők meg, kinyitja szemeit.

 Az ébredezés után jön az aktív fázis, amikor fokozódó szájmozgásokat, szopó mozgást figyelhetünk meg a babán; szemével anyjára néz.
 Az aktív fázisok közben a baba többször megpihen.

A 6. fázisban kb. félórával a születés után: a baba elkezd kúszni édesanyja hasán, végtagmozgásokat végez; megközelíti az emlőt; ebben nagyrészt ízlelése és szaglása segíti. A mellbimbó udvarán lévő mirigyek által termelt anyagok  illata ugyanis a magzatvíz illatához hasonlóak. A kicsi a kezét is gyakran nyalogatja, hiszen azon is érzi a magzatvíz édeskés ízét és illatát.

Sokan azt gondolják, hogy a baba ilyenkor még semmit nem lát, így nem is tudja „megtalálni” a mellet. De az újszülött kis távolságra jól lát; édesanyja arcát, a bimbóudvar és a mellbimbó sötét színét is látja, s ezek céltáblaként segítik Őt a tájékozódásban. Érzi az édesanyja szívdobogását, hallja az oly ismerős hangot, mely megnyugtató számára.

Születés után háromnegyed órával a baba „megérkezik” a mellbimbó magasságába, nyalogatni kezdi, miközben kezével masszírozza az egész mellett; az eközben felszabaduló oxitocin méhösszehúzódásokat okoz, és serkenti az anya tejtermelődését. 
1 órával a szülés után az újszülött önállóan a mellre tapad és szopni kezd; ha az anya fájdalomcsillapítót kapott a vajúdás alatt, akkor a babának több időre lehet szüksége, hogy a fázisokon végig menve szopni kezdjen.

1,5-2 óra elteltével a mama és a baba is elégedett. Az első szopás után a kisbaba és gyakran az anya is elalszik.

A tapasztalatok szerint az újszülött helyes technikával kezd szopni, ha önállóan, beavatkozás nélkül, a saját tempójában jut el az anya melléig hason - ellentétben azzal, amikor egy felnőtt megpróbálja „mellretenni”. A helyes szopási technikával kivédhetjük, hogy a mellbimbó kisebesedjen.

Ha az újszülöttet a születése után kellemetlen procedúráknak vetjük alá - pl. leszívás, szondázás, szemébe cseppentés stb. – nagymértékben akadályozzuk a szoptatás megkezdését, mivel a fájdalmas élmények miatt jó darabig semmit nem akar majd a szájába venni. A cumit vagy cumisüveg használatáról már nem is beszélve.

Ideális esetben ez idő alatt a kórházi dolgozók a háttérben maradnak, nem zavarják a családot, hiszen a kisbabának a biztonságot ilyenkor már az édesanya és édesapa közelsége adja.  Érthető tehát, hogy a kisbaba számára a legnagyobb stresszt az okozza, ha édesanyja elérhetetlen, és nem elégíti ki az ő szükségleteit.

Az együtt töltött zavartalan órákat semmi nem pótolhatja, de nem kell elkeseredni. Azoknak a szülőknek sem lesz rosszabb a kapcsolata gyermekükkel, akiknek mindez nem adatott meg. A „szerelem”, a kötődés rengeteg módon kialakítható, erősíthető (szeretgetés, ringatás, szoptatás, hordozás…). S ha szeretettel fordulunk gyermekünk szükségletei iránt, akkor minden nehézséget meg lehet oldani.
Hölgy társaim! Tudakozódjatok a kórházi protokollról, írjatok szülési tervet, adjatok hangot kívánságaitoknak, harcoljatok a jogaitokért és éljétek át ezt a csodálatos eseményt!

Következő cikkünkben arról beszélek, hogy milyen hátrányai lehetnek (természetesen ez nem törvényszerű), ha az első pár órát nem tudjuk valamilyen oknál fogva együtt tölteni a babával.