Koppi-napló – Szocializálódás minden szinten

Kicsi gondolkodással szoktam nekiállni a naplóírásnak, végigolvasom az előző naplóm, majd a Babanet oldalát, hátha valami cikk kimaradt az elmúlt két hétben. Először úgy tűnik, hogy ötletem sincs, mit kéne belesűríteni a naplóba, azután a napló végére rájövök mennyi mindenről nem írtam. Annyi mindent mondanék, és csak csaponganak a gondolataim, mint most is.

Kiskoromban azt hittem, hogy akiből anyuka lesz, már nem tud új dolgokat tanulni. Meg voltam győződve róla, hogy egy anyuka csak a gyermeke apukájába lehet szerelmes - az élet megmutatta, hogy nem így van -, és hogy mindent tud onnantól, hogy gyermeke van. És ahogy „öregszem”, jövök rá, hogy napról-napra többet tanulok, új dolgokat élek át. A tanulás leginkább azért gyorsult, hogy Koppánynak mindent a lehető legtökéletesebben tudjak megadni - nem más szemszögéből tökéletesen, csak nekünk szeretnék megfelelni.

17-18 éves koromig, ha azt a szót mondtam, MI, általában négyünkre értettem - édesanyám, édesapám és öcsém, meg én. Majd az első és a második kapcsolatom alatt magamra és a páromra. Majd megjelent a Koppi az életembe és a MIből Koppány és én lett. Most új MI előtt állunk. Nem most azonnal, kicsit kell az idő, mire más is ennek a MInek a része lehet. Új feladat előtt állok-állunk Koppival, meg kell ismerni, hogy a MI erős kötelékünkbe hogy fér bele más is, hogy csatlakozhat más is. Hogy fér bele egy harmadik fél, és hogy fér bele egy negyedik fél is. Hogyan lehet két kisgyereket összeismertetni és lehetőleg elfogadtatni egymással.

Nagyon készülök a nyárra, illetve nagyon készülök Koppi nyarára. Mi is kellhet ahhoz, hogy ne égjen le, ne érje rosszul a pancsolás, ne csípje meg semmi és ne találkozzon kullanccsal. Még ide sem ért az igazi nyár, de már tudom, mit és honnan akarok beszerezni a Kis Békámnak. Az egy dolog, hogy már van úszópelenkánk, de hogy nekem mikor lesz fürdőruhám, az még a jövő zenéje. Anya ráér, legfeljebb pólóban és rövidgatyában szoktatom Koppányt valamelyik természetes tavunkhoz, folyónkhoz.

Koppi tökéletesre fejlesztette a kúszás technikáját és gyorsaságát. Mivel nálunk a szobám az egyedüli mezítlábas szoba, máshol papucsot vagy cipőt használunk, így az ajtót egy képzeletbeli határnak tekintem, ahova jó lenne, ha egyenlőre nem mászna ki ezerrel Koppi. Igen, ezt én elterveztem, de hát tudjuk, azok az izgalmas dolgok, amik egy picit érdekelnek, olyan helyeken vannak, ahova nem akarja anya, hogy elérjen. Mint például az udvarra és a lakásban rohangálós papucsom, ami nem csak érdekes, hanem finom is. Igen a szoba közepéről elképesztő gyorsasággal mászott ki Koppi, hagyta el menetközben a cumit, hogy megkóstolhassa - ízlett neki. De például a fém radiátor alsó földközeli csöve is finom, sőt a habtapi is ici-picire szedhető és finom, sőt nincs olyan, ami ne lenne finom, főleg, ha tilos is.

Próbálkozunk a szocializációval is. A felnőtteket nagyon bírja Koppány, de valljuk be, szép és jó hely a tanya és a tanyavilág, de csak kocsikázás után találkozhatunk másik gyerekkel -  vagy vonattal, másik autóval, vagy a mumusnak számító motorokkal. Tegnap is mentünk csajozni-barátnőzni Koppival, hihetetlen nagy a változás! Már nem csak egymás mellett feküdtek, hanem cumit csentek egymástól, ugyanazok a játékok kellettek és már meg megkapta élete első, hasonló idős kislánytól kapott csajos pusziját is.

Csumpi

Csumpi , 2014. május 13.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?