Hálóruha-mizéria

Csak az tűnt fel, hogy ha sikerült letornáznia a lábfejéről a takarót, vagy ha én raktam rá kevésbé gondosan, akkor simán elalszik. Igen ám, de az anyák általános parássága belőlem sem hiányzott, ezért aztán rendesen belelovaltam magam abba a gondolatba, hogy a gyerek így biztosan meg fog fázni, főleg télen, mikor bár odakint tombolnak a mínuszok, azért a lakásban fűtöttünk rendesen.

Persze, takaró helyett is létezik alternatíva: nosza, kipróbáltuk a hálózsákot. Abban biztosan nem fázik meg a gyerek, és még mozgástere is van. Gondoltam én, meglehetősen naivan. Mert a gyerek nem értett velem egyet. Így aztán pár próbálkozás után vágtam a sarokba a fránya hálózsákot, és törtem az agyam, mi lehet a megoldás.

A rugdalózó alá húzott zokni valahogy mindig lekerült a lábfejéről, és a hóna alatt kötött ki. Ha pedig fölé húztam, fix, hogy a kiságy végében landolt egy laza balettos láblengetéssel. A harisnyával is problémánk volt – ezt is sikerült félig lecibálnia magáról, majd alaposan összegyűrni maga alatt, így aztán gyakorlatilag kényszerzubbonyba kötözte a teste alfelét. Aminek mi volt az eredménye? Naná, hogy üvöltés.

Végül egy barátnőm szállította a megoldást, tőle kaptam az első vatelinnel bélelt rugdalózót. Létezett belőle lábfejjel ellátott és lábfej nélküli változat is, mindkettőt használtuk. A lábfejes esetében már nem volt gond a mozgástér, szabadon rúghatott benne, amerre csak akart. A lábfej nélkülinél meg persze a biztonság kedvéért mindig feladtam rá egy zoknit, de ha lekerült róla, akkor sem estem pánikba: a rugdalózó annyira jó melegen tartotta a gyereket, hogy a lábfeje akkor sem hűlt ki, ha netán mezítláb aludt.

És szerencsére egészen nagy méretekben is találtam utánpótlást. Már rég óvodás volt a gyerek, mikor még mindig a vastag rugdalózók szolgáltak nála pizsama gyanánt. Aztán eljött a perc, mikor már nem kaptam még egy számmal nagyobbat. Akkor próbálkoztunk ismét a takaróval.

Ám a gyerek álmában is remek szabaduló művésznek bizonyult, és a takaró rendre a padlón landolt. És akkor ismét jött a para – hát nem elég, hogy az oviban nonstop kimunkált dögökkel találkozik, otthon erre még rá is fázik éjjel? Sürgősen tenni kellett valamit: irány egy áruház, ott is az ágyneműk. Felnőtt méretű kacsapaplant ide!

Azóta nincs gond. A felnőtt méretű paplan tökéletesen ellenáll a gyerek rúgkapálásának, a legritkább esetben sikerül legyűrnie magáról. A parám is megszűnt, legalábbis ez ügyben, számtalan más aspektusból viszont képes a felszínre törni.

Nálatok mi a helyzet? Hálózsák, takaró, paplan vagy rugdalózó?