Babanapló 1. – Oltások és aggodalmak

Csongor babám a legutóbbi babanapló-fejezet megírásakor lett két hónapos, tehát mint ilyenkor általában, esedékessé vált az első – sőt, rögtön az első két – oltása, meg a hivatalos mérés, vizsgálat. Jó sok minden ellen kapnak ilyenkor oltást a babák, és bár tudom, hogy a nagyobb gyerekek ezek ellen már védettek, így Csongort sem fertőzhetik meg, mégis mostantól érzem majd úgy, hogy bátrabban vihetem akár közösségbe, akár csak a nagyobb családba, unokatesók közé – hétvégén majd megyünk is!

Na de ne szaladjunk ennyire előre, az a hétvége már egy másik babanapló témája lesz. Maradjunk csak az orvosi vizsgálatnál.

Két kicsi gyerekkel és egy nagymamával mentem, a nagymamára azért volt szükség, mert közben a harmadikhoz is be kellett mennem az iskolába, mert ott meg nyílt nap volt, megtekintettem egy matekórát. Szóval okosan logisztikázva oldottuk meg – mégiscsak ez a szakmám -, amíg Marci ritkán látott oldalát figyeltem, addig anyósom az alvó Csongorral és az eleven Regővel sétált és vásárolt, majd mindannyian elmentünk az orvosi rendelőbe. Ott kettéváltunk, én a gyerekekkel a gyerekrendelőbe tértem be, anyósom szintén oltásra a felnőtt háziorvoshoz. Regő nagyon ügyesen és türelmesen viselte a kisöccse oltását, kapott is érte matricát. Na de itt Csongor a főszereplő! Róla ez kevésbé mondható el, nem szereti, ha megszúrják – nem is csodálom.

A szúrás előtt azonban még mérés következett, azt még szerette, meg is jegyezték, hogy szeret meztelenkedni. 6280 gramm – a doktornő rögtön kérdezte is, hogy három hónapos? És hogy megduplázta a születési súlyát? Nem, mindkettő arrébb van még, a duplázás pláne: remélem, három hónaposan se lesz még 8200 gramm. Bár Regő két hónaposan már duplázott, de több mint egy kilóval kisebbnek született, mint Csongor. Ilyen viccesen különböző gyerekeket tudunk.

Aztán azt is megtudtuk, hogy ehhez 60 centi, szóval remekül fejlődik, növekszik. Jó nagynak is látom, valahogy alkatra más, mint Regő volt, még ha súlyra nincs is a két hónapos adataik között olyan nagy különbség, mint a születésiek között volt. A napokban adtam Csongorra egy pizsamának használatos rugdalózót, amit Regő öt hónaposan hordott, és jó rá!

A mérés után jött a jó alapos vizsgálat. Két dolog volt, amit kérdezni akartam, és előre készültem rá: az egyik, hogy Csongor melle még mindig picit duzzadt. Tudom, hogy hormonális hatás okozza, és születés után egy ideig normális – most kiderült, hogy még két hónaposan is az.

A másik: apró, színtelen vagy piros, érdes kiütések az arca két oldalán. A doktornő szerint bőrszárazság, kenjem vizes alapú testápolóval. Kenem, de azóta eltelt pár nap, és most már azt gondolom, inkább mégis elhagyom a tejivást. Eleve úgy is kezdtem, aztán pár hét után mégis kipróbáltam a laktózmentes tejet, a hasa nem fájt tőle, így ennél maradtam, és örültem, hogy ő nem érzékeny a tejfehérjére – mindkét tesója az volt, különböző tünetekkel. De ahogy napról napra figyelem, szerintem a bőrszárazság nem ilyen, és egy próbát megér a tejmentesség.

Ezeken kívül viszont kiderült még valami, amit magamtól nem vettem észre: Csongornak is a heréjével van gond, mint Regőnek. Valami alkati, örökletes dolog lehet, hogy mindketten különféle sérvekre hajlamosak, és vicces módon tőlem örökölhették, pedig nekem nincs herém, porckorongsérvem viszont van, mindegyik kötőszöveti gyengeségre utal, egy tőről fakadnak. Kicsi babámnak vagy vízsérve van, és akkor megnyugodhatok, mert magától felszívódik, vagy valódi heresérve – akkor viszont műteni kell, mert ha jól értettem a magyarázatot, ez azt jelenti, hogy a hasüreg és a herezacskó között nem záródott az a rész, ahol a here levándorol, és betüremkedik oda egy bélkacs.

Azóta kiemelt figyelmet szentelek Csongor ezen részének – én úgy látom, hogy már nem olyan feszes, biztos csak vízsérv, és már szívódik is felfelé. Illetve azt is kérdezték, hogy sírós baba-e, mert a valódi sérv fájdalmat okoz – nem gondolom túlságosan sírósnak őt, pláne nem úgy, mint akinek fájdalmai vannak, viszont azóta minden egyes sírásától megijedek: jaj, most biztosan a sérve fáj szegénynek. Holnap megyünk a gyereksebészetre, ahol minden kiderül, drukkoljatok!

Azért azt hiszem, hogy egy kéthónapos és pár napos kisbabára, aki élete első többórás arborétumi sétáját az oda- és visszaúttal és közben egy gyors, csak éhhalál elleni étteremlátogatással egy szó nélkül, nagy alvásokkal abszolválja, igazán nem lehet panasz!

Timi

Timi , 2012. február 28.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?