SZERELMES LEVÉL A FÉLÉVES GYEREKEM APJÁNAK

Amikor a szerelmesekből szülői pár lesz, a sok-sok öröm mellett mindig akad némi üröm is. A szerelmes szülők kapcsolata is szükségszerűen megváltozik. Ez a gyakran hónapokig tartó állapot – az átmeneté – olykor bizony sok feszültséggel jár. Vendégszerzőnk, Bonca elküldte nekünk azt a levelet, amit a férjének írt a gyerekük féléves születésnapján. És azt állítja, ez a levél mindent megváltoztatott közöttük. A férje végre megsejtette, milyen változásokat hozott a felesége életébe az, hogy anyává vált. Olvassátok el, és ha gondoljátok, mutassátok meg a férjeteknek Bonca levelét...

Kedvesem!

Most, amikor minden elcsendesedett, te is alszol, és a gyönyörű, féléves kisbabánk is halkan szuszog, végre erőt vettem magamon, hogy megírjam neked ezt a levelet, amit már olyan régóta fogalmazgatok magamban. Pedig úgy érzem, semmi erőm, és mindjárt leragad a szemem. Minden pillanat, amit ébren kell töltenem, amikor alhatnék is, fizikai fájdalommal jár. Végtelenül kimerült vagyok.

SZERELMES LEVÉL A FÉLÉVES GYEREKEM APJÁNAK

De azért nem annyira, hogy ne látnám rajtad, mennyire feszült vagy, amiért olyan kevés idő jut rád mostanában, ám hidd el, az érzelmeim semmit nem változtak irányodban, illetve ez nem igaz: sokkal mélyebben szeretlek, mint korábban.

Látom rajtad, hogy nem érted, mit miért csinálok, és azt sem tudod, hogy ebben a felborult egyensúlyban hol van a te helyed.

Mert biztos, hogy nem ott, ahol akkor volt, amikor elhatároztuk, hogy legyen egy közös gyerekünk. Valaki, aki belőlünk születik. Belőled és belőlem. A legbelsőbb belsőnkből.

Látom rajtad, hogy szereted őt minden zsigereddel, de azt is látom, menyire bánt téged, hogy nem tudok rád ugyanúgy odafigyelni, mint tizenöt hónappal ezelőtt, mielőtt megfogant volna a közös gyerekünk. Akkor az a mi világunk volt, a tiéd és az enyém. Talán úgy érezted, hogy senki nem állhat közénk. Aztán két apró sejt találkozása mindent megváltoztatott, és néha azt hiszed, fényévnyi távolságra kerültem tőled, pedig olyan közel voltunk egymáshoz, amennyire csak lehetséges.

Tudnod kell, hogy ez a mostani átmenet csak egy múló állapot. Tudnod kell, hogy ez a kicsi lény most mindent felülír, az ő kiszolgáltatottsága nem mérhető össze egyikünk érzelmi- és fizikai szükségleteivel sem.

Amit most nem adunk meg neki, azt soha többé nem pótolhatjuk.

Tudom, nélkülözöd az elmaradt öleléseket, és fájdalmasan érint, hogy nem bírok rád úgy figyelni, mint korábban. A testem és a lelkem is messze jár, a belekódolt parancsot teljesíti: immár tizenöt hónapja a testemmel táplálom ezt a tökéletes lényt, akinek hiába is mondanám, hogy várjon, amíg én veled foglalkozom, ne legyen éhes, ne kívánja a megnyugtató szagomat, ne sírjon már, mert én attól megőrülök. Olyan mély aggodalom és szeretet van bennem iránta, ami semmihez nem hasonlítható

Kérlek, légy egy kis türelemmel, és gondolj arra, hogy veled is ezt csinálta az anyukád, emiatt lettél ilyen szerethető, kedves, gyengéd és odaadó, mert te is ezt kaptad tőle minden pillanatban, amit most én adok a közös gyerekünknek.

Tisztában vagyok azzal, hogy nehéz a várakozás, és hidd el, megértem, ha feszült vagy emiatt. Visszatérek hozzád, ígérem! De azt is tudnod kell, hogy én már soha többé nem leszek az a nő, aki korábban voltam. A zsigereimben ott van az ősanya, aki soha nem alszik már olyan nyugodtan, mint korábban, aki soha nem tudja már magát annyira elengedni, mint régen, hiszen egy kiszolgáltatott emberi lény élete és boldogsága függ attól, mennyire éber és figyelmes az anyja. És igen, az apja is az. Érzem, hogy a szerelmed átalakult, és ő is legalább olyan fontos számodra, mint én, de a te ösztöneid mást is kívánnak. Engem...

Viszont az én testem most nem az enyém. Hogy is adhatnám oda neked… Az én lelkem, most egy másik lénybe költözött, aki még nem tudja uralni a vágyait. Nem úgy, mint mi. Az én testem most másképp elégül ki. Annyi érintést kapok a gyerekünktől, és olyan sok gyöngédséget, boldogságot, ami életben tartja a végletekig elcsigázott testemet, és ez lehetővé teszi, hogy annyi anyatejet kaphasson, amennyi csak kell neki, ez táplálja őt, aki számunkra a legfontosabb.

Tudom, hogy ez egy múló állapot, hiszen látom, hogy minden nappal egyre könnyebb. Bár sokszor heroikusnak tűnik a küzdelem az állandósult fáradtsággal.

Olyan vagyok, mint egy kifacsart citrom, de nem szeretnék belesavanyodni ebbe az egészbe.

Tudom, hogy hamarosan véget ér ez a korszak. Életem egyik legszebb korszaka. Életem egyik legkétségbeesettebb korszaka. Most tapasztaltam meg a nagy, kollektív női tudás erejét, ami egyszerre emelt fel, és tört apró darabokra.

Tudom, ha kicsit többet pihenhetek, nem okoz majd nehézséget számomra, hogy neked is odaadhassam magam, majdnem úgy, mint régen. Hidd el, nagyon vágyom rá. Nagyon vágyom rád. Kérlek, segíts nekem abban, hogy pihenhessek.

Tudom, van bennünk annyi erő és összetartás, hogy az életünknek ezt a szakaszát is úgy éljük meg, ami méltó hozzánk, a szerelmünkhöz.

Nagyon szeretlek!

Bonca , 2017. november 05.
 
 
 
Címkék:  

apaság

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?